Az én összefonódásom a színház világával már az egyetemen elkezdődött, ahol különböző projektekben dolgoztunk együtt a kaposvári színművészhallgatókkal. Így amikor a Nemzeti Színházhoz kerültem videotechnikusként, már nem volt számomra idegen a közeg, és a számos ismerős arc miatt azonnal otthon éreztem magam. A munkámból adódóan – ami jócskán túlmutat az előadások felvételén, hiszen a videotechnika beépítése és üzemeltetése mellett a darabok pultozása is a feladataim közé tartozik – abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy-egy produkció „életútját” a tervelfogadástól kezdve a próbákon át, egészen a bemutatóig, sőt, végül a darabtemetésig végigkövethetem. Felemelő érzés ezt a folyamatot megélni, a rendező elképzeléseit támogatva egy együtt lélegző, egymástól függő nagy csapat részeként örömet okozni több száz nézőnek.
Azt gondolom, hogy a fiataloknak újra fel kell fedezniük a műfajt, mert a színház óriási élményt tud nyújtani számukra. A színpadon megelevenedő kötelező olvasmányok, klasszikusok és kortárs darabok lehetővé teszik, hogy beleéld magad a történetbe, hiszen azzal, hogy egy légtérben vagy a játszókkal és közvetlenül hatnak rád az audiovizuális ingerek, te is részesévé válsz egy-egy előadásnak. Ez egy olyan komplex élmény, amely számomra fontos formája a hétköznapokból való kiszakadásnak.
Az Örkény Színházat azért választottam, mert az utóbbi időben két előadást is láttam ott, amelyek ezt az élményt adták nekem. Az egyik, a Kertész utcai Shaxpeare mosó, amely átiratát az a Závada Péter jegyzi, akinek a koncertjeire nagyjából tíz évvel ezelőtt kezdtem el járni. Érdekelt, hogy az a szellemiség, amit én Akkezdet Phiai zenéin keresztül megkedveltem, hogyan tud a színpadon működni. Különösen jó élmény, hogy korábban neki köszönhetően kezdtem el figyelni a magyar zenészek munkáját, az ő hatására kedveltem meg a magyar szövegeket, most pedig ugyanezt érzem a színházzal kapcsolatban is: az Örkény stábjával együtt bebizonyította, hogy a számomra eddig kevésbé ismert kortárs darabok mennyire izgalmasak és érvényesek.
Emiatt is ajánlom mindenkinek a Madách téri teátrumot, amely széles repertoárjának köszönhetően különösen alkalmas arra, hogy a fiatalokat megszólítsa.
Kiemelt kép: Szabó Csaba Zsolt az Örkény Színházban (Fotó: Gádoros Márk)
