Igazi sikertörténet a KŐFESZT és a hozzá kapcsolódó eseménysorozat: egyetlenegy emlékestnek indult, de nyári fesztivállá, majd egész évben tartó programsorozattá nőtte ki magát. Pünkösdkor pedig érkezik az újabb rendezvény: a KŐFESZT – A Szabad táncház, amellyel a táncház mozgalmat ünneplik, három napon át. A programok ötletgazdájával és főszervezőjével, Csúri Ákossal beszélgettünk.

A kezdetekkor mi volt meg előbb, a fesztivál ötlete vagy a káli-medencei helyszín?

A múlt volt meg előbb. A 90-es évek elején sokat jártam a Káli-medencében, amikor még pezsgő kulturális élet volt. Ez leginkább annak volt köszönhető, hogy a 70-es 80-as években rengeteg filmet forgattak ott, és sok művész vásárolt a környéken házat, többek között Cseh Tamás, Cserhalmi György, Sára Sándor, András Ferenc, Kende János, Gödrös Frigyes és Szomjas György. De a rendszerváltáskor, mintha egy villám hasított volna a diófába, abszolút kettéválasztotta ezt a társaságot és el is punnyadt a kulturális pezsgés. Semmi nem történt, csak úgy ment tovább az élet magától.

Kicsit olyan, mintha a fesztivállal megmutatnád azt is, hogy milyen csodálatos ez a vidék. Badacsony meg Révfülöp mindenkinek megvan, de Balatonhenyét vagy Kékkútat nem sokan ismerték.

Valóban, a Káli-medencét leginkább azok ismerték, akiknek él(t) itt rokonuk, mert az emberek általában csak átautóztak ezen a környéken. Pár éve vettünk Kővágóörsön egy telket és elkezdtünk építkezni. Elsősorban a gyerekeinknek szántuk örökségnek, de azért az is cél volt, hogy magunk is élvezzük. Volt kötődésem Kővágóörshöz, és azt is tudtam, hogy a helyiek és a bebírók között mindig volt kisebb-nagyobb konfliktus. Még szinte sehol sem tartott az építkezésünk, amikor arra gondoltam, hogy Cseh Tamás halálának 10. évfordulója megérdemelne egy méltó megemlékezést. Ennek apropóján kezdtem el szervezni 2019-ben az emléknapot, A diófa alatt – Cseh Tamás és barátai a Káli-medencében címmel, amiben Tamás családja is partner volt. De ha már ezt csináljuk, akkor mi lenne, ha azt is megnéznénk, hogy a Tamáshoz köthető fellépők mellett, milyen más programokat tudunk még szervezni, hogy az emlékeimben élő kulturális pezsgés, kicsit visszatérjen. Így indult a KŐFESZT: az egy emléknapból lett három és fél fesztivál nap.

Láttad ott a helyét ennek az egésznek, vagy csak a fejedben állt össze?

Azt tudhattam csak pontosan, hogy mi van a fejemben, meg a „lelki szemeim” előtt, de hogy az emberek fejében ennek van-e, és ha igen akkor hol a helye, nos, azt nem nagyon tudtam. A rendezvény előtt egy héttel volt a falunap, amin szembesültem azzal, hogy ez egy klasszikus falusi közeg. És egyértelművé vált: csak azt és úgy szabad csinálni, ha az ember tisztelettel van a település és a helyben élők iránt.

Táncház a Botond Pajta megnyitóján (fotó: Steindl Gabriella)

Hogy fogadták a helyiek a mozgolódást?

Az első nap ódzkodtak, minek ide ez a felhajtás. De este már – inkább csak megfigyelőként – elkezdtek szivárogni a programokra, harmadik nap meg már ott voltak végig. Tetszett nekik, és látták, hogy nincs kosz, nem szemetelünk, nincs randalírozás, ez nem az Ozora fesztivál. Akkor tudtuk, hogy nincs nagy baj, amikor az utolsó nap után a környező települések is elkezdtek érdeklődni, hogy ha lesz ilyen máskor is, akkor csatlakozhatnak-e.

Úgy tűnik csatlakozhattak, hiszen folyamatosan nő a helyszínek száma. Hány településen vagytok ott jelenleg?

Évről évre nőtt a helyszínek száma, és fontos, hogy mindig a települések kerestek meg a csatlakozással, nem mi kuncsorogtunk, nem nekünk kellett győzködni őket. Most már tíz településen vagyunk jelen, mindenhova vittünk programokat.

Milyen kritériumok alapján állítjátok össze a programokat?

A minőség az egyetlen kritériumunk. Illetve az, hogy a folklórhoz valamilyen módon köze legyen a fellépőknek, produkcióknak. Ezek voltak azok a fundamentumok, amelyekre az egész KŐFESZT épült.

Kinőttétek magatokat, már nem csak a nyári fesztivál az egyetlen program. Hogy jutott eszedbe az évközi rendezvények ötlete, miközben a világjárvány nehezítette minden program létjogosultságát?

Arra gondoltunk, hogy itt van ez a csodálatos épített örökség, mi lenne, ha szerveznénk hozzá egy klubbot. Ahol minden hónapban és mindig más településen valamelyik távoli magyar nyelvű tájegység mutatkozna be. A KŐFESZT- en bemutatjuk Veszprém megye és a régió kultúráját az ide látogatóknak. A KŐFESZT Folkklubokban pedig a helyieknek hozzuk el Székelyföld, Kalotaszeg vagy a Vajdaság zenéit, táncait, énekeit, szokásait. Elismerem, kellett hozzá bátorság is, mert pár nappal  a járványhelyzet miatti zárás feloldása után volt az első alkalom. Nagyon ki volt éhezve a közönség, teljes teltház volt, úgy, hogy nem is helyi táncokat hoztunk. Minden egyes alkalommal törekszem arra, hogy hívjunk valakit, aki az adott tájegységben él, aki hiteles, hogy ő meséljen az ottani szokásokról, ne mi okoskodjunk. Fontos, hogy közérthetően beszéljünk, úgy „okosítunk”, vagy mutatunk be egy-egy tájegységet, hogy az ne legyen se sok, se nyomasztó.  Bárki, aki eljön, az halljon valami újat, vagy valami érdekességet. De ez ránk is igaz, mindig tudnak újat mondani nekünk is.

Táncház a KŐFESZT Folkklub rendezvényén (fotó: Steindl Gabriella)

Mikor tudatosult benned, hogy ezt folytatni kellene?

Amikor az első KŐFESZT harmadik napján láttam, hogy van rá nyitottság. Az volt bennem, hogy meg kell próbálni nem abbahagyni. Senki nem tudta, hogy mi lesz ebből, hogy életképes lesz- e. Én sem. Beletettem nem keveset a családi kasszából, és hittem benne. Az egész onnan indult, hogy egykori táncosként rengeteg fesztiválon vettem részt. Sokakkal – szerintem ez a „sokak” egyenlő az összes valaha volt és jelenlegi fesztiválozóval – együtt abba a csoportba tartoztam, akiknek mindig volt valami, ami nem tetszett. De magam inkább tett–, mintsem szájmagyar vagyok, ezért meg akartam próbálni, hogy ha lehetőségem lenne csinálni egy ilyet, mit csinálnék másképp. És feketén-fehéren kiderülhet, hogy az amit én jónak gondolok, az találkozik-e a közönség igényével, elképzelésével rokonszenvével. Ezt nem tudhattam előre, de korábbi kritikáim szenvedő alanyaival szemben ez így volt fair…

Az elképzeléseid találkoztak a közönség igényével, hiszen mára óriási népszerűségnek örvend minden programotok. És nem állsz meg, itt az újabb, pünkösdi háromnapos program, ahol a táncot ünneplitek.

Igen, idén először megrendezzük a Táncház mozgalom Ünnepét, a KŐFESZT – A Szabad Táncház címmel. Aki évtizedek óta benne van a néptáncban, az pontosan tudja, hogy ezeket a programokat nem sportarénákban kellene tartani. Táncoltak udvaron, pajtában, réten vagy a táncházban. Sajnos az a tapasztalatom, hogy a nagy rendezvényeken már háttérbe szorul a tánc, jelen van ugyan, de nem azon van a hangsúly. Miért ne lehetne az első magyarországi táncház 50. évfordulója apropóján felkiáltani és azt mondani: kezdjük, elölről! Menjünk vissza oda, ahonnan mi ezt 50 éve kaptuk! Szék városába, ahonnan a széki muzsika és tánc, ennek a mozgalomnak az alapja, első fecskéje érkezett az anyaországba. A széki táncnak nem véletlenül van táncrendje, ami 7 táncból áll. Ez a három nap a széki mesterek és ősök előtti tisztelgés is. Visszamegyünk a falvakba, kivisszük a táncot a természetbe. Nem biztonsági őrökkel körbevéve, hanem mindenkinek élményt és kikapcsolódást nyújtva lesz lehetősége táncolni, énekelni, kézműveskedni, szabadegyetemen érdekes történeteket hallgatni.

Melyik településen lesztek Pünkösdkor?

Természetesen nem csak egy helyszínen lesznek a programok. Kékkút öltözik Székké, Kővágóörsön Kalotaszegi táncok lesznek a nemrég felavatott Botond pajtában, Köveskálon Mezőség mutatkozik be. Pál István Szalonna és bandája pedig Mindszentkállán Szatmár világába kalauzol bennünket.

Pál István Szalonna és bandája a KŐFESZT Folkklub rendezvényén (fotó: Steindl Gabriella)

Csak és kizárólag tánc lesz vagy kapcsolódik hozzá más program is?

Minden este lesz folkmozi, nagykoncert. Napközben kézműveskedés, tánc- és énektanítás, szabadegyetem. És természetesen szabad tánc, a nap minden órájában, percében, helyszínén. A kötöttséget minimálisra csökkentjük: ha egy bandának kedve van, akkor bárhol – országúttól az étterem teraszig – rázendíthet, és spontán táncházak alakulhatnak ki. Ezt szeretnénk, így kezdenénk elölről.

Milyen elvárásod van a 3 napos programmal kapcsolatban?

Ez lesz az első alkalom, és abból kiindulva, hogy a KŐFESZT Folkklub táncházai mindig teltházzal mennek, valószínűsíthető, hogy most is nagy lesz az érdeklődés. Felszabadult ünneppé akarom – nem tenni, hanem – hagyni. Hagyni, hogy olyan legyen, amilyenné kiforrja magát. Azt szeretném, hogy akik eljönnek, függetlenül attól, hogy a tánccal hivatásszerűen foglalkoznak vagy csak kedvtelésből, mindenfajta feszültség nélkül érezzék jól magukat. Ezért is ingyenes minden rendezvényünk, hogy a nap közepén ne azt számold, hogy megérte-e a belépőjegy ára.

A KŐFESZT – A Szabad Táncház rendezvénysorozatot a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program támogatja.

Kiemelt kép: Csúri Ákos (fotó: Steindl Gabriella)