Sűrű program a XX. Magyar Táncfesztivál negyedik napján

A XX. Magyar Táncfesztivál negyedik napja tartogatta az eddigi legsűrűbb programot. A délelőtti és délutáni Mackórendelő elnevezésű gyermekfoglalkozásoknak ismét a házigazda stúdiója adott otthont, és 18 órától is először a kicsiké volt a terep a II. János Pál téren, a Győri Balett Minibalettjének növendékei adtak műsort, őket pedig a Grácia Művészeti Iskola és a Bronsis Dance Lab produkciói követték. Az esti programok sorát a Szegedi Kortárs Balett kétrészes Shakespeare feldolgozása, a Lear kezdte a nagyszínpadon, ezt követte a Kisfaludy Teremben a Székesfehérvári Balett Színház kéttételes műsora (Tűzmadár / Idézőjelek), ezzel párhuzamosan pedig a Győri Zsinagógában debütált Velekei László Eli, Eli – Táncképek Szenes Hanna életéből című koreográfiája.

A Győri Balett 2024 októberében indította el Minibalett tanfolyamát, amelynek keretében Szalai Judit, a társulat magántáncosa ad órákat az 5-8 év közötti, mozogni vágyó gyermekeknek. A hetente tartott órák a Győri Nemzeti Színházban vannak, így a legkisebbek azonnal bepillanthatnak a táncos életformába, és az sem ritka, hogy a kurzusvezető mellett meglepetés oktatók foglalkoznak a gyerekekkel. Tegnap egy külön erre az alkalomra Velekei László által készített koreográfiát (melynek betanulásában közreműködött Tüü Barbara, a társulat magántáncosa is) láthattunk a II. János Pál téren, ahol az ő produkciójukat kísérte a legnagyobb figyelem, már jócskán a műsor kezdete előtt, a próbán is hatalmas tömeg gyűlt össze a büszke családtagokból és érdeklődőkből. A legkisebbek mellett bemutatkoztak Grácia Művészeti Iskola és a Bronsis Dance Lab növendékei is, akik izgalmas etűdökben mutatták meg tehetségüket.

A Szegedi Kortárs Balett hosszú kihagyás után tért tegnap este vissza a Győri Nemzeti Színház nagyszínpadára: Juronics Tamás Shakespeare egyik legösszetettebb tragédiáját feldolgozó Lear című koreográfiáját láthatták a nézők 19 órától.

Az idősödő Lear úgy dönt, felosztja Britanniát három lánya között annak arányában, hogy melyik mennyire szereti őt. Goneril és Regan hazugságokkal meggyőzik a királyt, hogy nekik adja át a hatalmat, míg Cordelia, a legkisebb lány őszinte szavaival csak annyit ér el, hogy menekülnie kell apja és a hatalmon lévők elől. Az innentől egyre szövevényesebbé váló cselekmény során Lear megérti, hogy nem szabad hinni a hízelgésnek, ám ezért a tudásért mindenki nagy árat fizet.

A Szegedi Kortárs Balett előadása nem csak látványvilágában (díszlet: Juronics Tamás, Tóth Kázmér, jelmez: Biancha Imelda Jeremias, animáció: Zengo, fény: Szabó Dániel) grandiózus, hanem minden pillanatáról süt az átgondoltság, a táncosokon látszik, hogy nem csak átélik, hanem értik is a rájuk kiosztott szerepeket. A koreográfia végtelen precízen követi le a felfokozott érzelmeket, a mozgássorok markánsan kihangsúlyozzák a karakterekre leginkább jellemző személyiségjegyeket, a sokszereplős jelenetek pedig olyan alapos gondossággal vannak beállítva, hogy szinte már filmes tablóknak is tekinthetjük őket – ez egyébként a zárójelenetre a legjellemzőbb, egészen lírai az összkép, amelyen Lear és családja kisétál a színről, miközben a többi szereplő a maga történetének megfelelő végkifejletét követően kíséri őket tekintetével.

Juronics Tamás évről évre bizonyítja társulatával, hogy a klasszikus történetek feldolgozásához egyedülálló érzékkel és tehetséggel rendelkezik, az ő és alkotótársai keze között minden mű izgalmassá, a mai közönség igényeit pontosan értő és kiszolgáló, releváns produktummá tud válni. Nincs ez másként a Lear esetében sem, így nem volt véletlen a győri közönség hosszú percekig tartó tapsvihara sem tegnap este.

21 órától a Kisfaludy Teremben láthatták a nézők a Székesfehérvári Balett Színház kétrészes estjét, melynek első felében az Igor Sztravinskij első balettre komponált, elementáris erejű zenéjére koreografált Tűzmadár volt látható. Egerházi Attila alkotásában a jó és a rossz örök párharcának megjelenítésére törekszik, ahol a Tűzmadár maga a lélek tisztaságának metafórája. A mozgás pontosan ezt a gondolatiságot követi le a 25 perces darab során, amelynek képi világa már-már az orwelli, szürrealisztikus világot jeleníti meg.

Az est egy rövid szünetet követően egy különleges, a Kisfaludy Terem miliőjébe nagyon jól illeszkedő darabbal folytatódott: Az Idézőjelek című koreográfia L. Simon László A háromlábú lovat etető lány című könyvéből származó szövegeit kiindulási pontként használva fogalmaz meg olyan érzéseket és gondolatokat, amelyek a szerzők szavain jócskán túlmutatnak, sőt, mi, a nézők sem tudjuk megfogalmazni, csak egyszerűen érezzük a képi világ, a táncmozdulatok és az ezekhez végtelen pontosan illeszkedő zenén keresztül. A társulat meglehetősen fiatal, sokan a táncművészek közül csak augusztustól dolgoznak Egerházi Attilával, de fejlődésük egyértelmű és nagyon látványos, a két produkcióból és a próbán velük töltött rövid időből pontosan látszik, hogy értik és magas színvonalon művelik azt a nyelvet, amely a társulatvezető sajátja, és amely megkülönböztethetővé teszi darabjait a magyar kortárs táncélet más alkotóitól.

A székesfehérváriak előadásával párhuzamosan debütált Győrben a házigazdák egyik legizgalmasabb vállalása: decemberben állította színpadra Velekei László igazgató a budapesti Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában az Eli, Eli – Táncképek Szenes Hanna életéből című produkciót, amely most hazatért a folyók városába.

Szenes Hanna nevét sokan nem ismerik, annak ellenére sem, hogy ő az egyik legfontosabb női történelmi hősünk. Talán 2020-ban egy kicsit nagyobb figyelmet kapott, amikor Mihail Kolodko a gerilla miniszobrok megálmodója és alkotója Budapesten, a VII. kerületben található Rózsa utcában elhelyezte róla készült figuráját. A mindösszesen 23 évesen elhunyt fiatal költőnő önként vállalta, hogy az angol hadsereg arra képezze ki, hogy ejtőernyővel Jugoszláviába ledobva megkísérelje megakadályozni a magyar zsidók deportálását. Küldetésének végrehajtása közben elfogták, bebörtönözve megkínozták, majd golyó általi halálra ítélték. Szenes nem kért kegyelmet, büszkén nézett szembe sorsával, hite és tartása pedig az igazi hősök közé emelte őt. A Győri Balett táncművészei tegnap este előtte tisztelegve táncolták el történetét a győri zsinagógában.

Mindig különleges élményt ígérnek azok a produkciók, amelyek a megszokott közegtől eltérő helyszíneken születnek meg, nincs ez másképp az Eli, Eli esetében sem. Szenes Hanna sorstragédiájának átélését csak fokozza a szakrális tér, amelyben a pici színpad elhelyezkedik, Velekei László pedig ennek minden négyzetcentiméterét kihasználja: az életnagyságú repülőgép törzsből lépnek ki a táncosok, akik nem ritkán hatan-nyolcan dolgoznak egyedülálló összhangban a tényleg szűkös helyen. A címszerepet táncoló Herkovics Eszter Adria a cselekmény előrehaladtával a rövid élet alatt megélhető minden érzelmet fantasztikusan jelenít meg: látunk tőle ragaszkodást, szerelmet, kötelességtudatot, aggódást és félelmet, de legfőképp bátorságot és eltökéltséget. Csodálatos partnerei a bejárt út során Matuza Adrienn (Salzberger Katerina) és Szentiványi Richárd (Pataki Ferenc), de minden táncművész nagyon szépen simul bele a tragédia felé száguldó történetben futó saját szálába.

Az pedig, hogy a rendező-koreográfus a záróképet hogyan teszi elénk, egészen elképesztő: egyetlen lövés, teljesen elsötétedő színpad, majd néhány nehéz lélegzetvétel után Gábor Audrey a lehető legegyszerűbb, legtisztább módon énekelve sétál a színpad felé, miközben a fények elkísérik a távozó lélek útját, felfelé haladnak a pászmák, egy ponton teljesen kivilágítva a zsinagóga mennyezetén található freskót, amely egyúttal sugallja a reményt és az isteni jelenlétet. Aki tegnap este átélhette ezeket a pillanatokat, egy életre magával viszi Szenes Hanna történetét, lényének egy darabját.

Kiemelt kép: Jelenet az Eli, Eli – Táncképek Szenes Hanna életéből című előadásból (Fotó: Csapó Balázs)