Steve Cavanagh, a jogi thrillerek 21. századi nagymestere

A jogi krimik és tárgyalótermi thrillerek szerelmeseinek igazi csemege lehet Steve Cavanagh sorozata, az Eddie Flynn eseteit bemutató széria. Magyarországon elsőként a Tizenhárom címet viselő negyedik kötet jelent meg 2019-ben, négy évvel később azonban az Álomgyár Kiadó folytatta a sorozatot, pontosabban szólva az első résztől kezdve hozta el az olvasóknak a regényeket. Most az első három kötetet mutatjuk be nektek.

Steve Cavanagh az észak-írországi Belfastban született, jogi diplomáját Dublinban szerezte, majd ügyvédként kezdett el dolgozni. Első regénye, a 48 óra 2015-ben jelent meg, és ekkor tűnt fel a színen először Eddie Flynn alakja is. Az egykori szélhámosból New York-i védőügyvéddé váló férfi nyomozásait további hat köteten keresztül követhetjük nyomon: Vádalku, Eskü alatt, Tizenhárom, Fifti-fifti, Az ördög ügyvédje és A bűntárs. (A hatodik rész idén októberben, a hetedik pedig jövő februárban érkezik magyarul.) A sorozatból több mint egymillió példányt adtak el világszerte, a szerző pedig tavaly Magyarországra is ellátogatott, hogy találkozzon olvasóival.

A 48 óra címet viselő első kötetben az orosz maffia feje, Olek Volchek rejtett bombát erősít Eddie Flynn hátára, valamint elrabolja a férfi tízéves kislányát, Amyt. Flynn mindössze negyvennyolc órát kap, hogy egy megnyerhetetlen gyilkossági perben Volchek védője legyen, és győzelmet arasson. A média és az FBI árgus figyelmétől kísérve az ügyvédnek be kell vetnie borotvaéles eszét és minden létező szélhámostrükköt, amit csak ismer, hogy sikeresen védje „ügyfelét”, és Amy biztonságáról is gondoskodjon.

Cavanagh kiváló bemutatkozásként már az első kötetben, szinte azonnal mély vízbe dobja mind a főhősét, mind az olvasót, ezzel pedig sikerült bebiztosítania a helyét a jogi krimik világában. Egy jó tárgyalótermi thrillerhez hűen, sem meglepő fordulatokból, sem akcióból nincs hiány. Ráadásul Eddie Flynn személyében olyan főszereplőt kapunk, aki minden szempontból kellően jó alapanyag ahhoz, hogy elvigyen a hátán egy teljes sorozatot. A férfi pályafutását szélhámosként kezdte, így nem csak a jogi tudása van meg ahhoz, hogy kiváló védőügyvéd legyen belőle, hanem olyan háttértudása is, amelyet pályatársai nem birtokolnak. Eddie példának okáért kiváló bokszoló, és falat mászni is Pókembert megszégyenítő módon tud. Többlettudásának köszönhetően olyan összefüggésekre képes rájönni, amelyre sokan nem, ráadásul kiválóan ért a trükközéshez, az emberek megtévesztéséhez. Mindezek mellé magánélete is kellően izgalmas: nem volt egyszerű a múltja, tele családi tragédiákkal, és a jelenben is éppen azon dolgozik, hogy szeretteit ne érje semmi bántódás. Éles eszéhez és bátorságához pedig szenvtelen csibészség és pimasz humor is párosul, így minden adott ahhoz, hogy ne csak izguljunk érte, hanem időnként jót szórakozzunk is.

Olek Volchek azonban olyan helyzet elé állítja, amely még számára is teljesen szokatlan. Eddie-nek 48 órája lesz arra, hogy megmentse saját maga és lánya életét, miközben minden erejével azon van, hogy az igazságra is fény derüljön, és hogy a bűnözők ne tudják megúszni a méltó büntetésüket. A kötetben szép számmal akad akciójelenet is, de a legizgalmasabbak mégis csak a tárgyalótermi részek, mert ezek során bepillantást nyerhetünk az amerikai igazságszolgáltatási rendszerbe, valamint abba is, hogy a vád és a védelem hogyan próbálják a nekik tetsző irányba terelni a tanúkat és az általuk elmondottakat.

A Vádalku címet viselő második kötetben David Childót, egy korrupt New York-i ügyvédi iroda fontos ügyfelét gyilkosság vádjával tartóztatják le, az FBI pedig Eddie-t kéri fel, hogy vállalja el a férfi védelmét, és vegye rá, hogy az ügyvédi iroda ellen valljon. Eddie azonban nem akar egy bűnös ügyfelet képviselni, csakhogy a szövetségiek birtokában olyan súlyosan terhelő adatokat tartalmazó akták vannak az ügyvéd feleségéről, amelyek a nő vesztét jelenthetik. Flynn még a meggyőzőnek tűnő bizonyítékok ellenére is ártatlannak tartja Childót, így kiharcolja a vádalkut, hogy kellő ideje legyen bebizonyítania ügyfele ártatlanságát.

Eddie tehát ismét zsarolás miatt kerül válaszút elé, az előző kötethez képest annyi a különbség, hogy nem az orosz maffia, hanem az FBI próbálja meg saját hasznára fordítani ügyvédünk zseniális képességeit. És most nem a lánya, hanem a felesége élete múlik rajta, hiszen ellene indítottak hadjáratot. Cavanagh ismét egy pergős, eseménydús thrillerrel kápráztatja el az olvasókat, ahogy egyre több titokra derül fény, úgy válik egyre izgalmasabbá is a cselekmény. A szerző kimondottan erős abban, hogy úgy irányítsa az eseményeket, hogy ne érezzük, hogy ezt a sztorit már láttuk-olvastuk valahol, így – bár előfordulnak ugyan kisebb-nagyobb klisék – mégis képes az újdonság és a meglepetés erejével hatni a történet. Ezzel Cavanagh remek kis logikai játékra is invitál minket, hiszen egy jó krimihez hasonlóan folyamatosan csepegteti az információmorzsákat, az pedig csak már rajtunk múlik, hogy mennyire sikerül meglátnunk ezek között az összefüggéseket.

A tárgyalótermi drámák szerelmesei ebben a kötetben sem fognak csalódni, hiszen Eddie továbbra is mintha csak színpadon lenne, úgy varázsol igazi showműsort jogi keretek között az esküdtek elé, akiket meglehetősen jól tud irányítani. Habár már az előző részben is érezni lehetett, a férfi rokonaihoz fűződő érzelmei ezúttal jóval erőteljesebben kerülnek bemutatásra: Eddie igazán családcentrikus férfi, aki képes a végsőkig is elmenni az ő biztonságuk érdekében. Ha kell, igazi megszállottként viselkedik, de ez a tulajdonsága az igazságszolgatátás berkein belül is erősen meghatározóvá válik. Főleg, hogy életében nem egy olyan döntést hozott, amelyet azóta megbánt, korábbi cselekedetei pedig éjszakáról éjszakára nyomasztják őt.

A folytatásban (Eskü alatt) Eddie-t egy újabb különleges üggyel bízzák meg. Leonard Howell lányát, Caroline-t elrabolták, de a férfi nem bízik a rendőrség segítségében, így ügyvédünkhöz fordul segítségért. Mivel Eddie maga is tudja, milyen az, amikor az ember elveszíti a gyermekét, megesküszik, hogy épségben hazajuttatja Caroline-t. Flynn számára a múltja miatt nem ismeretlen New York kétes hírű alvilági élete, de amint visszalép régi közegébe, ráébred, hogy a játékszabályok megváltoztak, és őt alaposan átverték. De ki mozgatja a háttérben a szálakat? És van egyáltalán ebben az elvetemült ügyben valaki, aki igazat mond?

Mindazt, amit az első két kötetnél említettünk (kiváló karakteralkotás, fordulatos cselekmény, izgalmakkal teli tárgyalótermi jelenetek), most is ugyanúgy leírhatnánk, de ismételni magunkat nem szeretnénk. Legyen elég annyi, hogy Cavanagh továbbra is hozza az általa megszokott magas színvonalat, így aki ugyanazt az élményt várja, mint amit a korábbi kötetek nyújtottak, az most sem fog csalódni.

Annál inkább sem, mert az Eskü alatt még egy kicsivel többet is ad, mint az előző regényeke. Eddie-nek ezúttal ugyanis minden eddiginél mélyebbre kell merülnie az alvilág bugyraiban. Azonban nemcsak ügyvédünk, hanem sok más szereplő is megpróbál igazságot szolgáltatni – természetesen a saját igazságát és a saját módszereivel. A kötetben a társadalom egészen más rétegét ismerhetjük meg, Cavanagh pedig mindvégig figyel arra, hogy a mellékszereplőkön keresztül egy egészen más aspektusból láthassuk őket. Az egyéni történetek, sorsok mind-mind remekül prezentálják az emberi aljasságot, miközben nem egyszer erkölcsi fölényről is tanúbizonyságot tesznek. Ebben a kötetben élesen ütközik egymással a morál és a jog, a szerző ezzel is jól bemutatja, hogy semmi sem fekete vagy fehér – különösen az igazságszolgáltatás világában.

Eddie-t talán minden eddiginél jobban jellemzi a kettősség: miközben tanúi lehetünk annak, hogyan tevékenykedik benne a védőügyvéd, a nyomozás hatására úgy tör felszínre egykori, svindlis énje is. Pont e miatt az ambivalencia miatt érezhetjük azt, hogy ő más, mint a többi regényhős, hiszen mindvégig borotvaélen táncol, lévén, hogy módszerei nem minden tekintetben tisztességesek és jogszerűek. Ráadásul továbbra is munkál benne a vezeklés, ami egy korábbi, tragédiába fulladó tette miatt uralkodik el rajta, és amelytől látszólag soha nem fog tudni megszabadulni.

Jó látni, ahogyan Cavanagh gondosan megalkotott hősei folyamatosan fejlődnek, formálódnak az események hatására, és az is biztos, hogy a továbbiakban sem kell majd csalódnunk a sorozatban, amelynek szerencsére már olvashatók a folytatásai.

Steve Cavanagh: 48 óra (The Defense), ford.: Abrudán Katalin, Álomgyár Kiadó, 444 oldal
Steve Cavanagh: Vádalku (The Plea), ford.: Abrudán Katalin, Álomgyár Kiadó, 524 oldal
Steve Cavanagh: Eskü alatt (The Liar), ford.: Abrudán Katalin, Álomgyár Kiadó, 432 oldal