Augusztus 13-án és 14-én lesz látható a Városmajori Szabadtéri Színpadon a Rejtő Jenő regénye nyomán készült A tizennégy karátos autó című koncertszínházi előadás. A főszereplőt, Gorcsev Ivánt a fiatal Lengyel Benjámin alakítja, akivel a darab próbájának szünetében beszélgettünk.

Ez az első előadásod, amit próbálsz a koronavírus miatti leállás után. Milyen érzés újra visszatérni a körforgásba?

Eleinte azt éreztem, hogy kétszer annyi energiám van, hiszen volt időm pihenni, így vágtam bele a munkafolyamatba, aztán érdekes módon azt tapasztaltam, hogy a hosszú szünet után kicsit nehezen szokom vissza abba pörgésbe, amiben egész évben részünk van. A próbafolyamat elején még nem tudtam teljesen felvenni a versenyt.

Hogyan kerültél a produkcióba?

Tomi (Keresztes Tamás, a rendező – A szerk.) felhívott egy nap, hogy megrendezi A tizennégy karátos autót a Városmajori Szabadtéri Színpadon, és szeretné, ha én játszanám Gorcsev Ivánt. Természetesen automatikusan igent mondtam, mert nem sokszor adódik olyan lehetőség az életben, hogy az ember ilyen zenészekkel, színészekkel, szakemberekkel és főleg egy ilyen írónak az anyagával dolgozzon.

Mióta próbáljátok a darabot és hol tartotok jelenleg?

Június 15-én volt az olvasópróba, augusztus 13-án lesz a bemutató. Eddig külön próbáltunk a zenekartól, persze időnként eljártunk a Budapest Bár próbatermébe is, de most először tudtuk együtt átvenni a jeleteket. Az előadás alapjait már letettük, most jön a kidolgozás. Abszolút időben vagyunk, Tomi nagyon jól vezeti a próbafolyamatot. Jó érzés és hasznos is, amikor tudjuk, hogy nem kell sietni, kapkodni, ez nagyfokú biztonságérzetet ad.

Lengyel Benjámin (fotó: Gál Bereniké)

Keresztes Tamásnak ez az első rendezése, milyen érzés együtt dolgozni vele?

Valóban, először dolgozunk színész-rendező felállásban. Mikor még jóval fiatalabb voltam és csak színpadon láttam őt, akkor is lenyűgözött a játéka, az, hogy milyen ötletei, megoldásai vannak. Amikor rendez, akkor is megállás nélkül jár az agya, nem is mindig lehet vele felvenni a versenyt. Rengeteg ötlete van, ugyanakkor rengeteg dolgot enged kipróbálni, nyitott minden ajánlatra. Valóban egy közös munkáról van szó. Persze, hozzá kell tenni, hogy maga az alapanyag is zseniális, amely lehetőséget ad mind erre.

Ha már említetted: Rejtőt sokan és sokféleképpen próbálták meg adaptálni, de ez nem mindig járt sikerrel. A rejtői világot hogyan lehet, sőt, egyáltalán lehetséges színpadra varázsolni?

Való igaz, végtelenül nehéz feladat, sőt tulajdonképpen teljes formájában lehetetlen. Tominak azonban volt egy ötlete, ami szerintem segít azon, hogy működni tudjon színpadon is a sztori. A mi előadásunk félig-meddig olyan lesz, mintha egy képregényt olvasna az ember: sokat fogunk vetíteni, amivel főként a díszletet egészítjük ki, meg persze a cselekmény folytonosságát is elősegíti. Meglátásom szerint Tominak az volt a szándéka, hogy vegyítse ezt a három műfajt – a képregényt, az eredeti művet és a színházat -, és bízom benne, hogy működni fog.

Ezek a képek Korcsmáros Pál műveiből lesznek?

Nem, teljesen más lesz az animáció, de a Korcsmáros-féle képregényekből indultunk ki. A mi „képregényünkben” a grafikáért Várai Artúr, az animációért Nagy Tamás felel.

Ahogy említetted, Gorcsev Ivánt játszod, a főszereplőt. Mesélnél kicsit róla?

Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy aki olvasott már Rejtőt, az biztosan hallott róla. Gorcsev Iván egy 21 éves srác, aki abszolút a mának él, iszonyatosan nagy nyitottság van benne, de közben képtelen komolyan venni a környezetét és nem is akarja. Úgy habzsolja az életet, ahogy van. Szerintem, nem sokan ismerünk ilyen embert – én legalábbis nem ismerek –, ezért is annyira megfoghatatlan a figura. De pont ezért érdekes színpadra vinni, mert én nem vagyok ennyire nyitott és optimista, aki ennyire komolytalan és akinek mindig szerencséje van, de nagyon szeretnék ilyen lenni. (nevet) Az a jó benne, hogy teljesen ki tud rántani a hétköznapokból. Persze ott van az is, hogy rengeteget füllent, sőt igazából azt sem tudjuk meg, hogy kicsoda valójában. Soha nem adja ki magát, többször szerepel álnéven. Nagyon sokféleképpen látja az életet, de semmiféleképpen sem úgy, ahogy egy hétköznapi ember. Ettől lesz igazán izgalmas.

Pillanatkép A tizennégy karátos autó próbájáról (fotó: Gál Bereniké)

Az előadás műfaja koncertszínház, amely – talán mondhatjuk, hogy – hazánkban egyelőre még nem terjedt el teljesen. Miben lesz más ez a produkció más prózai vagy zenés daraboktól?

Habár valóban zenés színházról beszélünk, nincsenek benne nagy koreográfiák, nincs tánckar és nem is rendelkezik akkora látvánnyal, mint mondjuk egy musical. Természetesen lesz a zene alatt minimális mozgás, de ezek inkább színpadi etűdök lesznek. Ez a darab tulajdonképpen inkább egy prózai előadás, amelyben a Budapest Bár nagyon ügyesen belejátszik bizonyos helyeken, valamint készültek hozzá dalok, amiket mi, főként prózai színészek éneklünk. Az a szituáció lesz érdekes, ami miatt megszólal dal, és az, hogy azok hogyan viszik tovább a cselekményt. Tominak azt volt a szándéka, hogy elsősorban maga a darab szólaljon meg, a dalok csak támasszák alá azt, de ne legyenek különálló produkciók.

A későbbiekben is látható lesz a darab?

A tervek szerint többször is fogjuk majd játszani az UP Rendezvénytéren, de a részleteket még nem tudom.

Kiemelt kép: Lengyel Benjámin (fotó: Gál Bereniké)