Skandináv június – avagy ezeket a skandi regényeket olvastuk a hónapban

Bizonyára olvasóink között is sok olyan akad, aki hozzánk hasonlóan kedveli a skandináv irodalmat. Rovatunkban hónapról hónapra három északi regényt ajánlunk a közelmúlt megjelenései közül válogatva – természetesen nem csak skandi rajongóknak!  

Jo Nesbø: Vérhold (Harry Hole-sorozat 13.)
ford.: Sulyok Viktória, Animus Kiadó, 432 oldal

A norvég krimikirály, Jo Nesbø négy év szünet után tér vissza legnépszerűbb sorozathőséhez, Harry Holéhoz, aki, miután oslói élete darabokra hullik, Los Angelesbe utazik, hogy halálra igya magát. Majdnem sikerrel is jár, ám ekkor a sors összehozza egy idősebb színésznővel, Lucille-lel, aki a segítségét kéri, ugyanis hatalmas összeggel tartozik egy drogkartellnek… Eközben Oslóban holtan találnak két eltűnt lányt, és a gyilkosságokkal egy ismert ingatlanmágnást gyanúsít a rendőrség. Katrine Bratt be szeretné vonni a nyomozásba Harryt, de a rendőrfőnök erről hallani sem akar. A gyanúba keveredett ingatlanmágnás ugyancsak főhősünkhöz fordul: fel akarja bérelni magánnyomozónak, hogy tisztázhassa magát a vádak alól. Harry először visszautasítja a felkérést, ám amikor Lucille-t túszul ejti a drogkartell, belátja, hogy ezt a helyzetet csak pénzzel lehet megoldani, és igent mond. Oslóba utazik, és hevenyészett csapatával, amely egy kokainnal seftelő gyerekkori barátból, egy korrupt rendőrből és egy rákbeteg pszichológusból áll, nekilát felgöngyölíteni az ügyet. A kartell tíz napot ad nekik, az óra pedig ketyeg.

Mit is lehetne írni egy olyan sorozatról, amely Norvégiában 26, idehaza pedig immár 15 éve képezi a rajongás tárgyát, és amely Stieg Larsson Millenium-trilógiájával együtt ágyazott meg hazánkban a skandináv krimi műfajának? Hogy ugyanolyan pörgős, okos, akciódús és beteg, mint amilyen az előző tizenkét kötet (és Nesbø több más műve) volt? Épp úgy, ahogyan egy jó bornak sem kell cégér, a Harry Hole-sorozatnak sem kell már több reklám, hiszen a krimi kedvelői között legalább olyan nagy népszerűségnek örvend, mint a fantasyn belül az a bizonyos másik Harry (a Potter). Vagyis: a rajongók tűkön ülve várják az újabb nyomozásokat, ha felröppen a hír, hogy a szerző egy következő részbe vágott bele, az szerte a világon nagy visszhangot kavar, és bármilyen apró információmorzsáért képesek vagyunk megveszni. Persze, bármelyik kimagaslóan induló sorozat képes elfáradni, nem egyszer láttunk már arra példát, amikor mélyrepülést hajt végre egy széria vagy annak szerzője, de Nesbø szerencsére nem tartozik ezek közé. Továbbra is remekel, kellően dark és nordic, ugyanakkor még mindig meg tudja lepni az olvasókat szokatlan és egyre betegebb gyilkosságaival.

A címbéli vérhold – ennél a jelenségnél jut el tetőpontjához a sztori – tulajdonképpen holdfogyatkozás, amikor is a Föld a Nap és a Hold között van, és a Föld árnyéka vagy félárnyéka a Holdra vetődik, amely ilyenkor – a Föld légkörében lévő por mennyiségétől függően – általában vöröses fénybe borul, ezért hívják vérholdnak. Persze, Nesbø nem egy csillagászati könyvet írt, hanem egy hátborzongató krimit, amelyet a tőle megszokott részletességgel épített fel, tele feszültséggel, emberi sorsokkal és drámákkal, no meg a műfaj által mára már megkövetelt társadalomkritikával. És, mondani sem kell, egy olyan befejezéssel, amitől garantáltan leesik az állunk. A történetben több régi szereplő is tiszteletét teszi, mint például Katrine Bratt rendőrnő, Ståle Aune pszichológus, Øystein Eikeland, aki gyerekkora óta jó barátja Holénak, akivel tökéletes ellentétet is képez egyben. De maga Harry Hole is nagy jellemfejlődésen esik át: az előző részben (Kés) történtek után menekülni próbál – mind a világ, mind saját maga elől. Ez ezúttal nemcsak az alkoholba történő menekülést jelenti, hanem távolságban is: Amerikában próbál új életet kezdeni, ahol megismerkedik az egykori filmcsillaggal, Lucille-lal, aki igazán üdítő színfoltjává válik a regénynek.

Összességében tehát Nesbø most sem hazudtolja meg magát, és hozza a tőle megszokott magas színvonalat. Azzal pedig talán nem ejtünk nagy spoilert, ha eláruljuk, hogy a folytatás lehetősége továbbra is fennáll, így remélhetőleg pár év múlva újból találkozhatunk egyik kedvenc rendőrünkkel.

Bjørn Andreas Bull-Hansen: A dán horda (Jomsviking 3.)
ford.: Török Ábel, Animus Kiadó, 400 oldal

A különleges hangzású Bjørn Andreas Bull-Hansen A viking című regényével Magyarországon is jött, látott és győzött. A X. század utolsó éveiben, Norvégiában játszódó történetben az ifjú Thorstein apja meggyilkolása után rabszolgává válik, majd felszabadulása után megismerkedik Hallvarddal, a jomsvikinggel. A zsoldossereg harci szenvedélye lenyűgözi a fiatal fiút, aki számos megpróbáltatás után végül maga is csatlakozik hozzájuk. A svolderi tengeri csatában szembetalálkozik apja gyilkosával, Norvégia királyának első emberével, majd családjával együtt menekülni kényszerül Tryggvi-fia Ólaf bosszúszomjas csatlósai elől. Később, immár egy csapat törzsfőjeként úgy dönt, az óceán túlsó oldalán elterülő legendás nyugati földek felé veszik az útjukat, ahol hajóépítésből teremtenek majd maguknak mesés vagyont. Arra azonban nem számít, hogy hamarosan elszakítják a családjától, és az életéért is kegyetlen harcot kell vívnia. A harmadik részben Thorsteint már az északi népek egyik leghatalmasabb nagyuraként látjuk viszont, akinek rabláncok között töltött múltja már csupán ködös emlék. Szeretett felesége, Sigrid két fiúgyermeket szült neki, az erdő széléről istenszobrok figyelik a sorsát. A földjén béke és jólét uralkodik, ám egyre sűrűsödnek a háború fellegei. A nagyratörő Eirík jarl és Villásszakállú Svein, a dánok királya szemet vetett az angol királyságokra. Eldöntötték, hogy visszafoglalják az egykor dán fennhatóság alatt álló területeket, és elűzik trónjáról a gyűlölt Ethelred királyt.

Bjørn Andreas Bull-Hansen a regényfolyam harmadik részében sem okoz csalódást az olvasóknak, bebizonyítva, hogy a korszak meglehetősen jó ismerője. A kötetben tulajdonképpen ugyanazt kapjuk, mint amit eddig megszoktunk: hőseink harcolnak, mulatnak, bosszúra és alkoholra szomjasak, a sztori mégsem válik elcsépeltté vagy unalmassá. A dán hordában az időjárással és az ellenséggel való küzdelmen túl a kereszténység megjelenésnek és elterjedésének is tanúi lehetünk, amely tovább nehezíti a szereplők életét. A szerző továbbra is hitetlenül feszes tempójú, a feszültséget fokozatosan fenntartó, roppant olvasmányos stílusban tárja elénk a történetet, ráadásul a szépirodalmi igényességgel megírt történelmi kalandregény a korszak lenyomatának hű tükrözésén túl kiváló emberismeretről is tanúbizonyságot tesz. Remekül keveredik a valóság a korabeli mítoszokkal, legendákkal és babonákkal, ez pedig különösen izgalmassá és érdekfeszítővé teszi a regényt.

A harmadik kötet jóval rövidebb, mint az első kettő, így a cselekmény is rövid időn belül beindul, a fordulatos történet hamar magával rántja az olvasót. Aki egyébként ismét egy hajón találja magát, ugyanis szereplőink az óceánon keresztül veszik Anglia felé az irányt. A dánok megjelenésével a feszültség tovább fokozódik, hiszen vissza kell szerezni az egykor dán uralom alá vont földeket, továbbá le kell győzni Ethelred királyt. Ami újdonságot jelenthet a korábbiakhoz, hogy a történet hosszabb-rövidebb epizódokból épül fel, valamint Bull-Hansen előszeretettel elmélkedik az emberi érzésekről, amelyek most túlsúlyba kerültek a harcokkal, csatajelenetekkel szemben.

A skandináv mitológia és történelem iránt érdeklődőknek továbbra is kötelező olvasmány Bull-Hansen viking-sagája, amelynek eddigi utolsó, negyedik kötete 2021-ben jelent meg Norvégiában, de a szerző ígérete szerint még sok-sok részen át követhetjük figyelemmel a jomsviking történetét.

Martta Kaukonen: Kövesd a pillangót!
ford.: Divinyi Anna, Partvonal Kiadó, 328 oldal

Az 1976-os születésű finn filmkritikus, Martta Kaukonen első regényének főhőse, a húszéves Ira – akinek neve latinul gyűlöletet jelent – sorozatgyilkos. Tetteinek gyökerei a múltjába nyúlnak vissza – a gyermekkorába, amelytől kegyetlenül megfosztották. A középkorú pszichoterapeuta, Clarissa szakmai karrierjének csúcspontját érte el: a tévéből és a női magazinokból mindenki ismeri őt, a szerencsésebbek pedig elegáns rendelőjébe is bebocsátást nyernek. Amikor Ira Clarissa kliense lesz, kezdetét veszi a macska-egér játék, amelynek szabályai egyikőjük számára sem világosak.

Kaukonen pszichológiai thrillerében négy szereplőn keresztül ismerhetjük meg a történetet. Egyikük a fentebb említett Ira, ő áll a sztori középpontjában. Mikor úgy érzi, hogy szorul a nyaka körül a hurok, felkeres egy terapeutát azzal a szándékkal, hogy az majd megállapítja, hogy mentálisan beteg, így – egy pszichiátriai intézetbe kerülve – elkerülheti a börtönt. A terápia és az elbeszélései alapján kirajzolódik az olvasó előtt szomorú, tragédiákkal és borzalmakkal teli gyermekkora, amelynek hatására a hazugság és a gyilkosság lett az élete. A további főszereplők között találjuk Clarissát, a terapeutát, aki a szakmája egyik legjobbja, az ő férjét, Pekkát, valamint az özvegy és alkoholista Artót, az újságírót, aki Clarissáról tervez újságcikket írni. Arra, hogy utóbbi kettőnek milyen szerepe lesz a történetben, csak később derül fény, annyit azonban elárulhatunk, hogy a szerző alaposan megkavarja a szálakat, a cselekmény főleg a kötet második felében válik igazán fordulatossá.

Ha egy szóval kellene leírni ezt a regényt, a hazugság lenne a legideálisabb. Ebben a történetben ugyanis senki nem mond igazat – sem egymásnak, sem magának, sem az olvasónak. (Külön ki kell emelni, hogy a szereplők többször „kiszólnak” hozzánk, mintha tényleg közvetlenül ott ülnének mellettünk, és nekünk mesélnének.) A szereplők nem mernek szembenézni saját múltjukkal és személyiségükkel, ezért vesznek fel mindannyian egy álarcot, amely mögé elrejthetik legsötétebb titkaikat. Ezek azonban nem maradhatnak sokáig a mélyben, az igazság napvilágra kerülésével elkezd tisztulni a kép az olvasó előtt, szép lassan helyre kerülnek a kirakós darabjai.

A Kövesd a pillangót! történetvezetését eleinte akár vontatottnak is érezhetjük, hiszen maga a cselekmény valóban csak a kötet második felében indul be igazán. Ugyanakkor Kaukonen remekül tudja így is fokozni a feszültséget: érdekes belelátni egy sorozatgyilkos és egy terapeuta fejébe, megismerni az ő gondolataikat, és eközben szép fokozatosan alámerülni és feltárni a lélek legsötétebb bugyrait. A könyv igazi ereje is ebben a pszichológiai játékban van, így aki fogékony erre a műfajra, csalódni semmiképpen nem fog. 

Kiemelt kép: Jo Nesbø: Vérhold (Szerzőportré: Jens Kalaene/AFP)