Bizonyára olvasóink között is sok olyan akad, aki hozzánk hasonlóan kedveli a skandináv irodalmat. Rovatunkban hónapról hónapra három északi regényt ajánlunk a közelmúlt megjelenései közül válogatva – természetesen nem csak skandi rajongóknak!  

Jón Kalman Stefánsson: Keflavík-duológia (A halaknak nincs lábuk / A mindenséghez mérhető)
ford.: Patat Bence, Typotex Kiadó, 372-380 oldal

A hazánkban is nagy népszerűségnek örvendő Jón Kalman Stefánsson az idei Ünnepi Könyvhét egyik vendége volt, a nyitónapon több órán keresztül dedikált és fotózkodott az olvasókkal. Magyarországon a Jelenkor Kiadó és a Typotex Kiadó gondozza egymással párhuzamosan az életművet, utóbbinál jelent meg az egy évszázadon átívelő, egy kelet-izlandi halászfalutól egészen napjainkig tartó családregény-ciklusa, a Keflavík-duológia is, amelynek első része, A halaknak nincs lábuk eredetileg 2013-ban, a folytatás, A mindenséghez mérhető pedig 2015-ben látott napvilágot. (Magyarul Patat Bence fordításában, 2018-ban és 2020-ban vehettük kézbe először.) A két regény két egymást követő nap története, de ezekben a hosszú, fárasztó napokban több mint száz év emléke gomolyog. A szerző a filozofikus, vitriolos humorú mélabúval átszőtt, önéletrajzi elemeket sem nélkülöző művében próbál meg választ találni azokra a kérdésekre, hogy honnan és hogyan jutottunk el eddig a bizonyos napig, hogyan lett pontosan az, ami éppen van vagy éppen, hogy miképpen formálódik az ember?

Keflavíkban, ebben a kis halászvárosban – mint ahogyan a megjelölése is mutatja – a legtöbb ember halászatból él. Aki innen elmegy, az soha többé nem tér vissza. Ha mégis, annak igen nyomós oka kell, hogy legyen. Pont, mint a Koppenhágából hazaköltöző Arinak, a költőnek és könyvkiadónak, akinek élete darabokra hullott a válását követően, és akinek a boldog család képe már csak idillikus ábránd. Habár a jelenidejű cselekmény valóban csak egyetlen napot ölel fel, a közel- és régmúltba is visszatekintünk, így megismerhetjük főhősünk gyermekkorát, ifjúkori csalódásait, az apjával való ambivalens kapcsolatát és a nagyszülők, Oddur és Margrét életét is. Időben ugrálva, jelenetről jelenetre bontakozik ki előttünk megannyi sors és élet, és ezzel párhuzamosan feltárul előttünk Izland történelmének elmúlt 100 éve is, amely hol közvetlenül, hol közvetve (generációkon át), de hatással volt Ari életére. Stefanssón prózája egyszerre szépirodalom és költészet: lírai módon, az emberi érzelmeket és a természet értékeit előtérbe helyezve vezeti végig az olvasóját a történeten, amely – a földrajzi és időbeli távolság ellenére is – mindannyiunk számára ismerős lehet.

Mert miről is szól tulajdonképpen ez a családtörténet? Elsősorban természetesen a családról, de ott rejtőzik benne a boldogság keresése, amelyet – ahogyan látjuk is majd – nem elég megtalálni, hanem meg is kell tartani, ami majdnem olyan nehéz feladat. Mint minden (vagy legalábbis a legtöbb) izlandi regény, úgy Stefánsson duológiája is kellően sötét, a meglehetősen részletes és érzékletes tájleírásoknak köszönhetően szinte végig magunkon érezzük Izland hidegségét és ridegségét, ugyanakkor a regényeket mégis áthatja egy melegséggel teli atmoszféra. Jó érzés elmerülni a szerző mondataiba, amik egyszerre hordozzák magunkban a szépséget és a fájdalmat, az örömet és a bánatot, a vágyat és a szerelmet, valamint a szeretet iránti éhséget. Halászfaluról lévén szó központi szerep jut a tengernek is, amelynek vize éppolyan sós, mint az emberi könny, és ezt az analógiát Stefánsson ki is használja mondanivalójának szemléltetésére és hangsúlyozására.

Valódi emberi sorsok tárulnak fel előttünk, mindez egy felnőtteknek szánt mesén, egy balladaszerű történeten keresztül. Egy olyanén, amely akkor is velünk marad, amikor már befejeztük a könyveket. Éppen ezért kell teljes egészében átadni magunkat az olvasás során a regénynek, ízlelgetve, folyamatosan újraolvasva Stefánsson sorait, mondatait, amelyek önmagukban is képesek katarzist nyújtani, de egységes képként még inkább garantált a lélek felemelkedése.

Yrsa Sigurðardóttir: Csend (Szerzőportré forrása: stuckiniceland.com)

Yrsa Sigurðardóttir: Csend (Freyja & Huldar 6.)
ford.: Torma Péter, Animus Kiadó, 368 oldal

Az 1963-as születésű izlandi Yrsa Sigurðardóttir azon szerzők közé tartozik, akinek első felnőtteknek szóló regénye, Az utolsó rítus még akkortájt jelent meg magyarul (egészen pontosan 2007-ben), amikor a skandináv krimi műfaja még éppen csak felfutóban volt. Azonban sem ez, sem a soron következő regénye (Emlékszem rád) nem kapott nagyobb visszhangot az olvasóktól, az Animus Kiadó mégis adott egy újabb esélyt annak a sorozatnak, amellyel a szerző végleg bekerült a skandináv krimiszerzők élvonalába. És milyen jó, hogy így tettek, hiszen a Gének (a Freyja & Huldar első kötete) nálunk is nagy sikert aratott, így 2017-től kezdve szinte évente jelent meg új rész (sorrendben: Gének, Örvény, Exit, Vesztőhely, A baba, Csend), sőt, a szerző pár évvel ezelőtt a Margó Irodalmi Fesztivál keretében Budapestre is ellátogatott.

A(z egyébként trilógiának szánt, de a siker miatt azóta újabb három kötettel bővült) sorozat a gyermekpszichológusként dolgozó Freyja és Huldar, a rendőrtiszt nyomozásait meséli el, akik bár szakmájukban igen jónak számítanak, magánéletük – ahogyan már megszokhattuk – teljes katasztrófa, és akiknek bizonyos okok miatt nem igazán fűlik a foga a másik társaságához. A sorozat egyik érdekessége, hogy hol inkább csak egyikük (mint például a Vesztőhely esetében Huldar) kerül előtérbe, hol pedig mindketten háttérbe húzódnak – mint ahogyan az eddigi utolsó kötetben, a Csendben is történt, ahol az erősen kidolgozott mellékszereplők simán lemossák a párost. De miről is szól a hatodik rész? Egy hideg reykjavíki napon eltűnik egy csecsemő a babakocsijából. Amikor a takaróját partra veti a tenger, és megtalálják az anyja holttestét, beigazolódni látszik az, amitől mindenki rettegett. Tizenegy évvel később Rögnvaldur és a felesége a tízéves kislányukat temeti, akinek legyengült immunrendszere nem bírt a kanyaróval. A férfi elhatározza, hogy bármi áron kideríti, hogy ki fertőzte meg a lányát. A rendőrség néhány hónappal ezután egy nő megcsonkított, fej nélküli holttestére bukkan egy autóban. Freyját is bevonják a nyomozásba, akinek így ismét együtt kell dolgoznia Huldarral, ami egyre jobban megnehezíti, hogy elkülönítsék a munkakapcsolatukat a személyestől. Ráadásul Freyját sorozatos szabályszegéssel gyanúsítják, ami az állásába kerülhet.

Yrsa Sigurðardóttir most sem okoz csalódást az olvasóknak: hozza az első öt kötet magas színvonalát, ami igaz mind a szereplők, mint a cselekmény kidolgozottságára. Minden történetszálat a helyén kezel, a megfelelő részletességgel dolgozva ki azokat, így a sztori egy pillanatig sem válik unalmassá, hiszen az adott jelenet akkor is tartogat izgalmakat vagy olykor humoros pillanatokat, ha nem is kapcsolódik szorosan a nyomozáshoz. Habár annak ellenére, hogy a feszültség folyamatos fenntartása és az olvasmányos írói stílus miatt viszonylag könnyen és gyorsan lehet haladni a történettel, nem szabad elfelejtenünk, hogy Sigurðardóttirt az izlandi krimi királynőjének tartják, vagyis, a regényei magán hordozzák az izlandi életstílus minden elemét. Kellően rideg és sötét, ráadásul, mivel Freyja gyermekpszichológusként van jelen a történetben, így szinte minden regényben jelennek meg bántalmazott gyermekek, ami miatt gyengébb idegzetűeknek az olvasás csak óvatosan ajánlott. Habár a sorozat minden egyes kötete önmagában is megállja a helyét, a szereplők magánéletének és kapcsolatuk alakulása miatt érdemes sorrendben kézbe venni a könyveket – de ha mégis a Csendet vennénk le először a polcról, csak emiatt ne tegyük vissza, különben egy nagyon jó krimitől fosztanánk meg magunkat. Egy olyantól, ami talán Sigurðardóttir egyik legjobbja is egyben.

Malin Stehn: Boldog új év (Szerzőportré: Karl Nordlund)

Malin Stehn: Boldog új év
ford.: Petrikovics Edit, Partvonal Kiadó, 384 oldal

Az 1969-ben született Malin Stehn több mint negyven, kamaszoknak szóló könyv szerzője. Összehasonlító irodalomtudomány szakon végzett az egyetemen, majd évekig szabadúszó szerkesztőként dolgozott. Énekléssel és dalszerzéssel is foglalkozott, Crayfish nevű popzenekara komoly sikereket ért el a 90-es években. A Boldog új év az első felnőtteknek szóló regénye, amelynek története december 31-én veszi kezdetét, Malmöben. A tizenhét éves Jennifer társaival együtt töltheti szilveszter éjszakáját, miközben a szülei régi barátok társaságában mulatnak a város másik végén. Reggelre azonban a lánynak nyoma vész, a házibulit idejekorán otthagyta, és azóta nem látta senki. Az elkövetkezendő pár nap eseményét négy szereplő szemszögéből ismerhetjük meg. Lollo, az eltűnt lány anyja a hátrahagyott holmik közt kutakodva rádöbben, hogy igazából semmit sem tud a gyermekéről, az apa, Max viszont látszólag meg sem rendül, hogy a lánya élete forog kockán. Az asszony legjobb barátnője, Nina, mélyen legbelül úgy véli, hogy bármi is történt Jenniferrel, csak magának kereste a bajt, Fredrik, a férje pedig az utolsó, aki négyük közül élve látta Jennifert, és csendben belebetegszik az általa őrzött titokba.

A Boldog új év sokkal inkább pszicho-thrillerbe ágyazott családi dráma, mint krimi, ahol a történet szép fokozatosan bontakozik ki az olvasó előtt. Stehn remek dramaturgiai érzékkel bír: egy vidám este előkészületeinek lehetünk tanúi, a sztori ennek megfelelően könnyed felütéssel veszi kezdetét, hogy aztán ennek a gondtalan boldogságnak egy igen komoly dráma vegye át a helyét. A hangsúly a szereplők lelkében zajló viharokra, vívódásokra helyeződik, hiszen szinte mindenkinek megvan a saját titka, amelyet igyekszik minél mélyebbre temetni. Jennifer eltűnése arra készteti a felnőtteket, hogy átértékeljék a kapcsolataikat, és elgondolkodjanak azon, mennyire ismerik a barátaikat, szeretteiket vagy akár a saját gyermeküket. A szerző a szülői felelősség kérdését is vizsgálja, valamint azt is, hogy egy ilyen esetben lehet-e bárkit is hibáztatni a történtekért. Az ő gondolataik kísérnek végig minket azon az úton, amelyen keresztül eljutunk a drámai végkifejletig, és miközben zajlik a nyomozás (noha a rendőrségi munka a regényben szinte alig van jelen), láthatjuk, hogyan hullanak szét házasságok és mennek tönkre régi barátságok.

Stehn éppúgy kiválóan építi fel a történetet, mint ahogyan remekül ért a karakteralkotáshoz. A folyamatosan napvilágra kerülő titkoknak hála végig kétségek között tartja az olvasót, akiben így mindvégig ott motoszkál a kérdés, hogy ki miben nem mond igazat. (Kis túlzással mondhatnánk azt is, hogy senki, semmiben.) Nekünk persze megvan a helyzeti előnyünk, hiszen a belső monológok alapján tisztább képet kapunk, mint azok, akik tényleges résztvevői az eseményeknek, ugyanakkor a szerző a jelen idejű elbeszélést flashbackekkel is megszakítja, amivel szintén nem egyszer alaposan megvezet minket. Stehn a feszültséggel teli dráma mellé egyben éles kritikával is bírálja a társadalmunkat, pontosabban a 21. század emberét, mert ez a történet a világ bármely országában játszódhatna, éppúgy, ahogyan a szereplők is lehetnének bármely nemzethez tartozók. A Boldog új év igazán olvasmányos regény, amely a gyorsan váltakozó nézőpontoknak, és a fordulatos cselekménynek köszönhetően végig fenntartja az érdeklődést, így egy igazán ütős regényt kapunk.

Kiemelt kép: Jón Kalman Stefánsson: Keflavík-duológia (Szerzőportré forrása: Könyves Magazin)