Skandináv január – avagy ezeket a skandi regényeket olvastuk a hónapban

Bizonyára olvasóink között is sok olyan akad, aki hozzánk hasonlóan kedveli a skandináv irodalmat. Rovatunkban hónapról hónapra három északi regényt ajánlunk a közelmúlt megjelenései közül válogatva – természetesen nem csak skandi rajongóknak!

Jussi Adler-Olsen: Hét négyzetméter (A Q-ügyosztály esetei 10.)
ford.: Veress Kata, Animus Kiadó, 252 oldal

Utolsó kötetéhez érkezett Jussi Adler-Olsen Q-ügyosztályról szóló sorozata: Carl Mørck és Assad nyomozásainak majdnem két évtized után került pont a végére.

2020 karácsonyának másnapján Carl Mørck a koppenhágai Vestre börtön felé tart, mégpedig megbilincselve, egy rendőrautó hátsó ülésén. Utolérte a tizenöt évvel ezelőtti brutális, szögbelövős ügy, és most többek között drogcsempészettel és gyilkossággal vádolják. Rendőrkollégái hátat fordítanak neki, és a börtönben hamar be kell látnia, hogy az erőszaktevők, csalók és korrupt őrök között az élete veszélyben van. Ugyanis kiderül, hogy valaki milliós jutalmat ígért annak, aki megöli. Amíg Carl az életére törő bűnözőkkel hadakozik, Rose, Assad és Gordon a gyilkossági osztály vezetőjének tiltása ellenére megpróbálja kibogozni a szögbelövős ügy kusza szálait, de gyorsabban kell dolgozniuk, mint valaha, ha tisztára akarják mosni Carl nevét, és meg akarják menteni az életét.

Jussi Adler-Olsen, a skandináv krimiirodalom egyik legnagyobb sztárja, a Hét négyzetméterrel valósággal megkoronázta A Q ügyosztály eseteit: a regény most sem pusztán egy újabb izgalmas krimi, hanem mély érzelmi utazás is, amelyben a szerző és az olvasó is búcsút vesz a szeretett karakterektől. A történet középpontjában ismét Carl Mørck és csapata áll, akik egy újabb, rémisztő ügybe bonyolódnak, amely egy tizenöt évvel ezelőtti, megoldatlan gyilkossághoz kapcsolódik. A nyomozás során szereplőinknek egyre mélyebbre kell ásniuk, hogy megoldást találjanak. És ahogyan ilyenkor lenni szokott: ahogy halad előre a történet, úgy bontakoznak ki előttünk a múlt titkai, és egyre közelebb kerülünk az igazsághoz. És mindeközben feje tetejére áll a világ: a jókról kiderül, hogy rosszak, a rosszakról, hogy jók, az áldozatokról pedig, hogy igenis van bennük erő.

Adler-Olsen mesterien alapozza meg és fokozza a feszültséget, ügyesen vezeti az olvasót a szövevényes történetben. A karakterek a jól megszokott módon hitelesek és összetettek, a nyomozás pedig most is ugyanolyan izgalmas és fordulatos, mint a korábbi kilenc kötetben. Természetesen nem is skandináv krimiről lenne szó, ha nem merülnének fel társadalmi kérdések is, úgy mint a társadalmi egyenlőtlenség vagy a korrupció, miközben a börtönvilág kulisszái mögé is bepillantást nyerünk. A könyv egyik legnagyobb erőssége, hogy a szerző nemcsak a krimi és az akcióthrillerek elemeit ötvözi a történetben, hanem a pszichológiai mélységek feltárására is nagy hangsúlyt fektet. A szereplők belső vívódásai, a múlt árnyai és a jelenben zajló események összefonódásának köszönhetően egy komplex és több rétegű történetet kapunk.

A Hét négyzetméter méltó befejezése egy közel másfél évtizeden át íródott sorozatnak, és utolsó kötet lévén szeretett hőseinktől is búcsút kell vennünk. A regény végére érve mi magunk is úgy érezzük, mintha régi barátoktól válnánk el. De mint minden történet, ez sem csak az elköszönésről szól, hiszen mint tudjuk: minden búcsú valami új kezdete is. A történet véget ért, de az élet megy tovább.

Lina Wolff: Poliglott szeretők
ford.: Deres Péter, Park Könyvkiadó, 252 oldal

Lina Wolff svéd írónő Poliglott szeretők című regénye egyszerre szórakoztató, provokatív és mélyenszántó olvasmány. A könyv egy fiatal nő, a harmincas évei elején járó Ellinor életének egy szakaszát mutatja be. A nő kamaszkora óta vonzódik a bunyóhoz és az agresszív férfiakhoz, ám egy nap úgy dönt, tesz egy kísérletet az online társkereséssel. Kalandozásai során az egyik szeretőjénél ragad, és irodalmi intrikák hálójában találja magát, amelynek főszereplői egy túlsúlyos, Houellebecq-rajongó irodalomkritikus, egy vak exfeleség és egy „felbecsülhetetlen értékű”, ám Ellinor által sajnálatos módon megsemmisített kézirat Max Lamas tollából, aki poliglott szeretőről álmodik – egy olyan nőről, aki a világ összes nyelvén megérti őt.

Lina Wolff svéd prózaíró és műfordító, Valenciában és Madridban töltött évei alatt kezdte el írni első novelláskötetét. Első regénye, a Bret Easton Ellis és más kutyák elnyerte a Vi magazin fiatal tehetségeknek járó irodalmi díját, és 2013-ban felkerült a svéd állami rádió Év Legjobb Regénye díjának rövidlistájára. A Poliglott szeretők, amely a legrangosabb svéd irodalmi díj, az August Prize 2016-os nyertese, sötét humorral rántja le a leplet az irodalmi intézményrendszer – és a patriarchátus – torz működéséről. Wolff jelenleg Svédországban él a családjával.

Poliglottnak, vagyis többnyelvűnek azokat az embereket hívjuk, aki kettőnél több nyelvet ismernek vagy beszélnek. A címből is sejthető tehát, hogy a nyelvnek központi szerep jut a történetben. A különböző férfiakkal való beszélgetések során Ellinorral együtt fedezhetjük fel a svéd nyelv rejtett jelentéseit, árnyalatait és lehetőségeit, miközben felmerül a kérdés: vajon a nyelv képes-e meghatározni személyiségünket és kapcsolatainkat? A nyelv ugyanis – a szerző szerint – nemcsak kommunikációs eszköz, hanem a szerelem, a hatalom és az identitás kifejezőeszköze is lehet. Wolff pedig előszeretettel játszik és kísérletezik is a nyelvvel, a regény tele van szójátékokkal, amelytől kap egyfajta légies könnyedséget is a történet.

Ennek ellenére a Poliglott szeretők nem kifejezetten szórakoztató olvasmány, hiszen a szerző folyamatosan vizsgálja a szerelem, a kapcsolatok, az identitás és a nyelv egymáshoz való relációját. A regény három részből áll, amelynek narrátorai folyamatosan változnak: az elsőben Ellinor, a másodikban Max, az író, a harmadikban pedig Lucrezia meséli el a történteket. A fejezetek mozaikszerűen váltakoznak, vagyis nem időrendben követik egymást az események, ezáltal az olvasónak is fokozatosan figyelnie kell. De mindegyik részben akad egy közös pont, ez pedig nem más, mint a szerelem, amelyet mindannyian hajszolnak. Természetesen egy idő után világossá válik a szerző igazi üzenete is, vagyis, hogy a keresésnek nem csupán a tökéletes partnerre kell korlátozódnia, hanem saját magunkra is, valamint Ellinornak arra is rá kell jönnie, hogy a szerelem a megértésről, az elfogadásról és a közös élményekről is szól, nemcsupán a közös beszélt nyelvről.

Ehhez igazodva Wolff stílusa meglehetősen letisztult, humoros, ugyanakkor mélyenszántó is. A regény tele van emlékezetes szereplőkkel és párbeszédekkel, amelyek hosszú időre megmaradnak az emlékezetünkben. A Poliglott szeretők egy intellektuálisan is jól megírt, ugyanakkor szórakoztató olvasmány, amely elgondolkoztat minket a nyelvről, az irodalomról és az emberi kapcsolatok bonyolultságáról.

Jonas Jonasson: Algot, Anna Stina és az áldott pálinka
ford.: Kúnos László, Athenaeum Kiadó, 368 oldal

Jonas Jonasson, A százéves ember, aki kiugrott az ablakon és eltűnt című világsikerű regény szerzője újabb szívmelengető történettel lepte meg olvasóit: Algot, Anna Stina és az áldott pálinka című regényében a szerző ismét bizonyítja, hogy mestere a humornak és a szívmelengető történeteknek.

A kortárs svéd irodalom nagy szatirikusa új regényében tovább építi fonákuniverzumát. Ezúttal egy nincstelen zsellér, egy élelmes nyomdászmester, egy talpraesett lány és egy ostoba gróf szerteágazó történetét meséli el. A történetben fontos szerepet játszik a pálinkafőzés és maga a pálinka, amelyből az utóbbi, hol áldás, hol átok. A regény középpontjában Algot, egy idősödő svéd paraszt áll, aki egy véletlen folytán belekeveredik egy izgalmas kalandba. Amikor a környéken megjelenik egy nemesember, aki a parasztok által főzött pálinkát akarja ellopni, Algot és barátai úgy döntenek, hogy nem hagyják magukat. Együtt egy olyan tervet szőnek, amelynek célja, hogy legyőzzék a nemesembert, és megvédjék a közösségüket.

A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt XX. századi körképe után Jonasson visszafelé lépdel az időben, hogy megmutathassa, az ember a XIX. században nem volt sem jobb, sem rosszabb a XX. századinál. Hetedik regényét is ugyanazok a tulajdonságok jellemzik, mint az előző hatot: áradó mesélőkedv, maró szatíra, kíméletlen tisztánlátás, fergeteges humor és nem utolsósorban legyűrhetetlen életszeretet. A történet most is tele van vidám és meglepő fordulatokkal, Jonasson mesterien építi fel a karaktereket, akik mind-mind szerethetők és emlékezetesek. Algot, a bölcs és tapasztalt öregúr, Anna Stina, az ügyes és bátor asszony, és a többi falusi lakó mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a történet valóban élővé, eredetivé váljon.

A regényben a szerző nemcsak egy szórakoztató kalandot mesél el, hanem a svéd vidék életét is bemutatja. A olvasó megismerheti a falusi közösség mindennapjait, hagyományait és értékeit. Jonasson humorral és szeretetteljes iróniájával ábrázolja a vidéki életet, miközben arra is rámutat, hogy a hagyományok és a modern világ hogyan fér meg egymással. A regény végére pedig újra bizonyosságot nyer, hogy a jó mindig győz, és hogy a közösség ereje sokkal nagyobb, mint gondolnánk: a barátság, a bátorság és a kitartás a legfontosabb dolgok közé tartoznak.

Aki szeretne egy olyan könyvet olvasni, amely mosolyt csal az arcára, és elfeledteti vele a világ gondjait, annak az Algot, Anna Stina és az áldott pálinka tökéletes választás.

Kiemelt kép: Jussi Adler-Olsen: Hét négyzetméter (Szerzőportré: Politikens Forlag)