Május 7-én mutatja be a székesfehérvári Vörösmarty Színház Horváth Csaba rendezésében Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékát.

A jól ismert történet helyszíne Athén, ahol az uralkodó, Theseus menyegzőjére készülnek Hippolytával, a városközeli erdő pedig a tündér uralkodó pár, Oberon és Titánia viszályától zeng. A tündérkirály megbízza Pukkot, a manót, hogy vigye el neki a bűvös virágot, aminek a nedvét, ha egy alvó szemére csöpögtetik, az illető – mindegy, hogy férfi vagy nő – ha felébred, olthatatlan vágyra gyullad az első lény iránt, akit meglát. Szent Iván éjjelén az erdőben négy fiatal szerelmes kergeti egymást, kézműves mesteremberek próbálnak színdarabot a királyi esküvőre, Pukk pedig alaposan összekuszálja a szálakat.

Ez a jófajta kuszaság, aztán a szálak kibogozása a lényeg, miközben a szereplők álmaikon keresztül folyamatosan szembesülnek saját szélsőséges érzelmeikkel. Horváth Csaba, az előadás rendezője most is mozgásban gondolkodik, a darab pedig lehetőség ad arra, hogy ezzel erősítsenek rá bizonyos helyzetekre. Hiszen alapvetően a Szentivánéji álom egy bonyolult történet: „Benne van a természettel való szembesülés, másrészt fel lehet fogni próbatételnek is a szerelmespárok esetében. A házasság előtt álló fiatalokat megbolondítja a természet, és kifordulnak önmagukból. És az álmaikon keresztül homlokegyenest máshogy kezdenek érezni, mint valójában. Az érdekesebb motívuma számomra ennek az egész történetnek, amikor az ember szembesül a saját maga természetével az érzelmein keresztül, hogy az milyen galibákat okozhat. Ezek a földöntúli természeti, fölöttünk álló erők mennyire erőteljesen tudják az érzelmeinket adott esetben megváltoztatni, manipulálni, és ezzel aztán többnyire szórakoztató és szellemes, de mégiscsak komoly galibát okozni egy bizonyos közegben.”

Jelenetkép a Szentivánéji álom című előadásból (Fotó: Torma Sándor/Vörösmarty Színház)

Kalászi Zoltán és Kiss-Benedek Kristóf formabontó díszlete is ezt a bonyolultságot emeli ki, a színpadkép nem egy szokványos Shakesepeare-előadás ígéretével kecsegtet. Kiss-Benedek a lázadásban találta meg a kulcsot, így a steampunk elemek könnyedén kapcsolódhatnak a letisztult formákkal, ha pedig még egy kis rózsaszínnel is meghintjük az egészet, híven tükrözi az előadás szellemiségét. Funkciójában pedig kiszolgálja azt a fajta mozgásszínházat, ami Horváth Csaba nevéhez fűződik: „Az erdő kicsit a steampunk irányból jött, kályhacsöveket, légelveztő csöveket használunk, amit vertikálisan és horizontálisan is megadja a díszlet textúráját, a rózsaszín falak pedig a régi athéni építészetre próbálnak reagálni. Egy letisztult teret próbáltunk létrehozni úgy, hogy azért legyen benne valami punk, lázadó dolog.”

Oberon és Theseus, valamint Titánia és Hyppolita szerepében Sarádi Zsoltot és Kiss Diána Magdolnát láthatjuk, a szálakat összegubancoló Pukkot Molnár G. Nóra, a szerelmeseket Ballér Bianka, Andrássy Máté, Ladányi Júlia és Krisztik Csaba alakítja, a mesteremberek szerepében pedig Egyed Attila, Sághy Tamás, Kricsár Kamill, Kuna Károly, Kozáry Ferenc és Kelemen István brillírozik.

Kiemelt kép: Jelenetkép a Szentivánéji álom című előadásból (Fotó: Torma Sándor/Vörösmarty Színház)