Shakespeare ezer arca – Operák és musicalek

1564. április 23-án született, majd 52 évvel később, 1616-ban ugyanezen a napon hunyt el William Shakespeare, angol drámaíró, költő, színész. Személyét számos legenda övezi, drámái – amelyek kapcsán a szerzői hitelesség szintén vita tárgyát képezi -, a színház világában megkerülhetetlenek. Mostani cikksorozatunkban nem kimondottan a műveivel, és az azokból készült előadásokkal foglalkozunk, hanem a szerző és drámáinak utóéletét vesszük górcső alá, hiszen Shakespeare történetei a művészet minden területén megihlették az embereket: drámáiból készült musical, opera, balett, kortárs szerzők mesélték őket újra és van, amiből képregény született. Az első részben a zenés színpadi adaptációkat (operákat és musicaleket) vizsgáljuk meg tüzetesebben.

Mielőtt azonban belecsapnánk a húrokba, jöjjön egy rövid összegzés, hogy miért is tekinthető élő legendának: Shakespeare műveit minden élő nyelvre lefordították, tragédiáit és komédiáit a világ minden színpadán évszázadok óta játsszák. Mintegy negyven színmű kapcsolódik a nevéhez, ezek közül öthöz csupán társszerzőként csatlakozott, további egy művét elveszettnek tekintik. Drámáit az elmúlt két évszázadban hazánk legnagyobb költői és írói ültették át magyar nyelvre, többek között Arany János, Áprily Lajos, Babits Mihály, Eörsi István, Füst Milán, Jékely Zoltán, Kosztolányi Dezső, Mészöly Dezső, Nádasdy Ádám, Német László, Petőfi Sándor, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc, Szabó Magda, Szász Károly, Szigligeti Ede, Varró Dániel, Vörösmarty Mihály és Weöres Sándor is lefordította őket. Budapesti és vidéki színházak, profi és amatőr társulatuk fantáziáját egyaránt foglalkoztatják ezek a történetek, így nehezen találunk olyan teátrumot, ahol ne lenne megtalálható a repertoáron legalább egy az avoni hattyú művei közül.

ZENÉS SZÍNPADI ADAPTÁCIÓK – OPERÁK

Ahhoz, hogy az összes létező, Shakespeare drámáján alapuló operát részletesen bemutassuk, alighanem egy lexikonméretű kötetre lenne szükségünk, hiszen a klasszikus zeneszerzők is gyakran nyúltak (és nyúlnak ma is!) a Bárd történeteihez.

Saját kutatásunk statisztikájából könnyedén kimutatható, hogy melyek azok a drámák, amelyeket előszeretettel választottak a különböző korok zeneszerzői operáik alapjául. Az eredmény néhol kissé meglepő is lehet, ám ebből sem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Verdi, aki többször is belekezdett a Re Lear (Lear király) megírásába, úgy vélekedett a Hamletről, mint amit szinte lehetetlen megzenésíteni, annyira összetett a története. Természetesen akadtak, akik ezt a nézetét nem osztották: Ambroise Thomas 1868-ban, Franco Faccio 1871-ben Amleto címmel írta meg saját operáját. A kortárs zeneszerzők között is akad olyan, aki erre a bátor feladatra vállalkozott: Brett Dean művét 2017-ben mutatták be Ausztráliában.

A legtöbb alkalommal megzenésített dráma díját Shakespeare utolsó műve, A vihar kapná, ennek kilenc különböző feldolgozásáról tudunk. A legelső adaptáció John Christopher Smith nevéhez fűzödik, a The Tempest or The Enchanted Isle című operát 1756-ban mutatták be. A soron következő változat a Die Geisterinsel címet viseli, zeneszerzője Johann Friedrich Reichardt. Érdekes módon ehhez az operához több librettó is készült, amelyek tulajdonképpen egymás javított verziói: a legelső változatot Friedrich Wilhelm Gotter írta, Friedrich von Einsiedel egy korábbi munkája alapján, akit Thomas Shadwell operája ihletett, aki viszont Dryden The Enchanted Island című művét dolgozta fel (és ennek alapja A vihar). Gotter halálát követően Johann Friedrich Anton Fleischmann készített belőle daljátékot, amelyet 1798-ban Weimarban mutattak be, Goethe rendezésében. Fleischmann librettója azonban nem aratott osztatlan sikert, így az ugyanebben az évben, Berlinben tartott előadás szövegkönyvét Reichardt javításait tartalmazta. Pár évvel később, 1805-ben, a drezdai bemutatón már Johann Rudolf Zumsteeg munkáját dicsérte az új librettó. Az 1900-as években három további operában találkozhattunk Prospero alakjával: Frank Martin Der Sturm (1955), Lee Hoiby The Tempest (1986) és Michael Nyman Noises, Sounds & Sweet Airs (1991) című műveiben. 2004-ben Thomas Adés dolgozta fel a történetet, az opera címe változatlanul The Tempest. 2011-ben Jeremy Sams Händel, Vivaldi és Rameau zenéjére, A vihar és a Szentivánéji álom cselekményét vegyítve írta meg a The Enchanted Island történetet, melyet abban az évben be is mutattak.

Nem meglepő módon a képzeletbeli dobogó második fokán a Rómeó és Júlia áll, ez a dráma hét különböző zeneszerzőt ihletett meg. A leghíresebb mind közül Charles Gounod Roméo et Juliette című 1867-es operája, annak ellenére, hogy ez már az ötödik feldolgozás a sorban. Az első Georg Benda nevéhez kötődik (Romeu und Julie, 1776), őt követte 1796-ban Niccoló Antonio Zingarelli (Giuliette e Romeo), 1825-ben Nocila Vaccai (Roméo et Juliette), 1830-ban pedig Vincenzo Bellini (I Capuleti e i Montecchi). Az 1900-as években további két opera született: az A Village Romeo and Juliet (Frederick Delius, 1907), valamint a Romeu und Julia (Heinrich Sutermeister, 1940).

A makrancos hölgy története is sokak fantáziáját izgatta, elsőként Hermann Goetz dolgozta fel 1874-ben (Der Widerspänstigen Zähmung), őt követte Ruperto Chapí (Las bravías, 1896). 1927-ben Ermanno Wolf-Ferrari zenéjét ünnepelte a publikum (Sly, overro La leggenda del dormiente risvegliato), 1953-ban pedig két külön bemutatót is tartottak a világban (Vittorio Giannini: The Taming of the Shrew; Vissarion Shebalin: Ukroshcsenye stroptivoy). Tíz évvel később pedig a legutolsó ismert adaptáció is elkészült Dominick Argentónak köszönhetően (Christopher Sly, 1967).

A Szentivánéji álom többféleképpen is ihletett adott az évszázadok során a zeneszerzőknek: Henry Purcell 1692-ben írta meg The Fairy-Queen (A tündérkirálynő) című operáját, 1960-ban pedig Benjamin Britten szerzett a történethez zenét (A Midsummer Night’s Dream). Marcel Delannoy Puck (1949) című művében az Oberon szolgálatában álló komisz tündér áll a középpontban, a drámában a mesteremberekből verbuválódott amatőr színtársulat által bemutatott színdarabból pedig John Frederick Lampe írt operát 1745-ben (Pyramus and Thisbe). Fentebb már említésre került a The Enchanted Island, amelynek története A vihar és a Szentivánéji álom fúziójából keletkezett.

Két dráma cselekményének összevonása nem új keletű módi, már Verdi legutolsó munkája, a Falstaff (1893) is két Shakespeare-mű (A windsori víg nők, IV. Henrik) történetének vegyítéséből született. Előbbi három további feldolgozást ért meg: Falstaff ossia Le tre burle (Antonio Salieri, 1799), Die lustigen Weiber von Windsor (Otto Nicolai, 1849), Sir John in Love (Ralph Vaughan Willaims, 1929), míg utóbbi csak Gustav Holst művének (At the Boar’s Head, 1925) szolgált alapjául.

Apróbb érdekesség okán érdemes még említést tenni Samuel Barber 1966-os Anthony and Cleopatra (Antonius és Kleopátra) operájáról, melynek librettóját az a Franco Zeffirelli írta, akinek a mára klasszikussá vált Rómeó és Júliát is köszönhetjük. André Tchaikowsky a The Merchant of Venice (A velencei kalmár) zenéjén 1968 és 1982 között dolgozott, ám a bemutatóra már csak halála után, egészen pontosan 2013-ban került sor. A japán Toshio Hosokawa első operájának, az 1998-as Vision of Learnek a Lear király szolgált alapjául. (Ez a mű egyébként további két zeneszerzőt is megihletett: Aribert Reimann Learjét 1978-ban, Aulis Sallinen Kuningas Learjét 2000-ben mutatták be.)

A legismertebb operák közé sorolhatjuk még Verditől a Macbethet (1847), valamint az Otellót (1887), Hector Berlioztól a Béatrice et Bénédictet (1862, eredeti mű: Sok hűhó semmiért) és Richard Wagnertől a Das Liebesverbotot (A szerelmi tilalom, 1836, eredeti mű: Szeget szeggel). Ezek mellett készült opera a Julius Caesarból (Francesco Bianchi: La morte di Cesare (1788), Giselher Klebe: Die Ermordung Cäsars (1959)), a Lóvátett lovagokból (Nicolas Nabokov: Love’s Labour’s Lost, 1973)), a Macbethből (Ernest Bloch: Macbeth (1910)), A velencei kalmárból (Reynaldo Hahn: Le Marchand de Venice (1935)), a Sok hűhó semmiértből (Charles Villiers Stanford: Much Ado About Nothing (1901), a Vízkeresztből (Bedrich Smetana: Viola (1874 és 1883 között, bemutató: 1924)), a Téli regéből (Phillippe Boesmans: Wintermärchen (1999), Ryan Wigglesworth: The Winter’s Tale (2017)), valamint az Othellóból (Gioachino Rossini: Otello (1816), Daron Hagen: Bandanna (1999)). Továbbá érdemes megemlíteni a Venus und Adonis című 1997-es operát, amely Shakespere szonettjeire és verseire épül, a zeneszerző: Hans Werner Henze.

ZENÉS SZÍNPADI ADAPTÁCIÓK – MUSICALEK

Kezdjük azzal, amit senkinek sem kell bemutatni: Gérard Presgurvic 2001-ben egy merész ötlettől vezérelve musicalt írt az egyik legszebb szerelmi történetből. A Rómeó és Júlia – Szerelem a gyűlölet ellen hazánk zenés színházának mérföldkövévé vált, közel 15 éven keresztül volt a Budapesti Operettszínház zászlóshajója, hatszáznál is több alkalommal játszották. A francia zeneszerző kimondottan elégedett volt a magyar változattal, amely több ponton is eltér az eredeti musicaltől, ám ezáltal eszmeiségében és történetvezetésében közelebb áll a prózai műhöz. A hatalmas sikerre való tekintettel a rendező, Kerényi Miklós Gábor pár évvel később Szakcsi Lakatos Béla zeneszerzővel és Müller Péter Sziámi szövegíróval karöltve a Szentivánéji álomból készített adaptációt, ám hiába próbálták úgy eladni, mint a világ első „world-musicalje”, a diadal ezúttal elmaradt.

Nem csak Presgurvicet, hanem (előtte jóval korábban) Leonard Bernsteint is megihlette a veronai szerelmesek története: így született meg 1957-ben a West Side Story. A musicalből 1961-ben film is készült, amelyet egy évvel később, tíz Oscar-díjjal jutalmaztak, ezzel pedig bevonult minden idők legsikeresebb mozifilmjei közé, hiszen ennél több díjat csak a Titanic, a Ben-Hur és A Gyűrűk Ura: A király visszatér tudott bezsebelni.

Magyarországra viszonylag kevés adaptációt jutott el, pedig a Broadway az elmúlt évtizedekben gyakran nyúlt Shakespeare műveihez, ha kellett a jó alapanyag egy újabb sikervárományos musicalhez.  Így éledhetett újjá zenés színpadi formátumban A makrancos hölgy (Kiss Me, Kate), a Tévedések vígjátéka (The Boys From Syracuse; The Bomb-itty of Errors), A két veronai nemes (Two Gentleman of Verona), a Vízkereszt (All Shook Up; Play On!), A vihar (Return to the Forbidden Planet), A windsori víg nők (Lone Star Love), a Lóvátett lovagok (Love’s Labour Lost), a Sok hűhó semmiért (These Paper Bullets), a Hamlet (Rockabye Hamlet) vagy éppen a Szentivánéji álom (The Donkey Show).

Flaisz János írása

Kiemelt kép: Jelenet Brett Dean Hamlet című operájából (Forrás: abc.net.au)