1564. április 23-án született, majd 52 évvel később, 1616-ban ugyanezen a napon hunyt el William Shakespeare, angol drámaíró, költő, színész. Személyét számos legenda övezi, drámái – amelyek kapcsán a szerzői hitelesség szintén vita tárgyát képezi -, a színház világában megkerülhetetlenek. Mostani cikksorozatunkban nem kimondottan a műveivel, és az azokból készült előadásokkal foglalkozunk, hanem a szerző és drámáinak utóéletét vesszük górcső alá, hiszen Shakespeare történetei a művészet minden területén megihlették az embereket: drámáiból készült musical, opera, balett, kortárs szerzők mesélték őket újra és van, amiből képregény született. Sorozatunk első részében a zenés színpadi adaptációkkal foglalkoztunk, mostani összeállításunkkal az irodalom szerelmeseinek kívánunk kedvezni.
REGÉNYEK, ÁT- ÉS FELDOLGOZÁSOK
A klasszikusok átírása, könnyedebb formában történő újra mesélése több évszázada bevett szokás az irodalomban. Charles Lamb angol író és kritikus, valamint nővére, Mary Lamb közösen dolgozták fel a leghíresebb történeteket, célközönségük, a gyermekek igényeihez igazítva azokat. A Shakespeare-mesék 1807-ben jelent meg először, a kötet húsz dráma mesés átirat tartalmazza. Magyarul először 1910-ben látott napvilágot, Mihály József fordításában, a további kiadások (1955-től kezdve) már Vas István magyar szövegét használták.
A Lamb-testvérek nyomdokaiba lépve a későbbiekben több szerző is próbálkozott a történetek közérthetőbbé tételén. A Világirodalom gyerekeknek sorozatban Barbara Kindermann a Hamletet, a Meséld újra! válogatásban Melania G. Mazzucco (Egy tökéletes nap, Vita) a Lear királyt dolgozta fel.
Nem csak a gyerekek és a kisiskolások, hanem a felnőttek is élvezik a klasszikus történetek feldolgozását, aki hasonló olvasmányra vágyik, az is könnyedén találhat hasonló regényeket magának. A humor koronázatlan királya, Christopher Moore (Biff evangéliuma, Love Story-trilógia) is merített ihletett Shakespeare drámáiból. A Bolond című regényében a Lear király történetét meséli el Tarsoly, az uralkodó udvari bolondjának szemszögéből. A meglehetősen szabatos és fekete humorral átitatott feldolgozás folytatást is kapott nem sokkal később, A velencei sárkány már két Shakespeare-mű (A velencei kalmár, Othello) ötvözetéből született. A könyvek magyarul Pék Zoltán fordításában, az Agave Könyvek gondozásában jelentek meg.
A szerző halálának négyszázadik évfordulóján, a Hogarth Press vállalkozott arra, hogy élő klasszikusok írják meg a nagy drámák mai változatát. A Shakespeare-projekt Európa-szerte elindult hódító útjára: egyidőben számtalan országban kerültek könyvesboltokba a Téli rege, A velencei kalmár, a Macbeth, A makrancos hölgy, a Lear király és az Othello átiratai. A szerzők között pedig olyan világhírű írókat köszönthetünk, mint Margaret Atwood (A szolgálólány meséje) vagy a norvég krimi-király Jo Nesbø (Harry Hole-sorozat). Hazánkban a Kossuth Kiadói Csoportcsatlakozott ehhez a kultúrtörténeti szenzációhoz. Magyarul az alábbi kötetek jelentek meg: Howard Jacobson: Shylock a nevem (A velencei kalmár), Jeanette Winterson: Az időszakadék (Téli rege), Anne Tyler: Az ecetlány (A makrancos hölgy), Margaret Atwood: Boszorkánymagzat (A vihar) és Jo Nesbø: Macbeth (Macbeth).
Az át- és feldolgozások mellett hasonló népszerűségnek örvendenek azok a történetek is, amelyek vagy egy másik, többnyire valamely fontosabb mellékszereplő szemszögéből mesélik el a sztorit, vagy éppenséggel tovább gondolják azt. Előbbire Lisa Klein Ophelia című regényében láthatunk példát, amelyben a klasszikus Hamlet történetet kap új megvilágítást. Melinda Taub Still Star-Crossed – Veronai szerelmesek című művében pedig a Capulet és Montague család életét követhetük nyomon gyermekei halálát követően: a két família közti viszály továbbra is tart, ezért Escalus herceg úgy dönt, hogy a két tehetős család kibékítése csakis egy újabb házasság révén lehetséges. A Montague-házból az elhunyt barátját gyászoló agglegényre, Benvolióra esik a választása, a kiszemelt ara pedig a Capulet-ház Rozalinja, Rómeó egykori szerelme.
KÉPREGÉNYEK
2007-ben indult útjára a Manga Shakespeare-sorozat: a szerző művei képregény, azon belül is a manga stílusjegyeit követve születtek újjá. 2009 októberéig összesen 14 dráma (Hamlet, Rómeó és Júlia, A vihar, III. Richárd, Szentivánéji álom, Macbeth, Julius Caesar, Ahogy tetszik, Othello, Sok hűhó semmiért, Lear király, Vízkereszt, vagy amit akartok, VIII. Henrik, A velencei kalmár) került feldolgozásra. Magyarországon 2010-ben az Agave Kiadó gondozásában jelent meg az első két kötet. A meglehetősen szabados felfogásban született képregényekben Hamlet a cybervilágban igyekszik bosszút állni apja gyilkosán, míg Rómeó és Júlia két ellenséges jakuza-család sarjaként küzdött a szerelemért Tokióban. A magyar kiadások Nádasdy Ádám fordítását vették alapul, aki egyben a sorozat szerkesztését is elvállalta. Annak ellenére, hogy a könyvek hazánkban a manga virágkorában kerültek a boltokba, a sorozat megbukott, további részek nem jelentek meg.
Sokkal jelentősebb azonban Neil Gaiman (Csillagpor, Amerikai istenek, Coraline) 75 számot megélt Sandman sorozata, amely a képregény világának egyik ikonikus alkotásává nőtte ki magát az elmúlt évtizedekben. A különleges hangvételű széria 1988 és 1996 között futott, a Vertigo egyik zászlóshajójaként vonult be a történelembe. Meg azért, mert 1991-ben a Szentivánéji álom című rész (magyarul az Álomország című kötetben jelent meg) a világon az első, és mind a mai napig az egyetlen képregény, amely elnyerte a World Fantasy díjat. Ebben a részben Gaiman saját alakjainak bevonásával idézi fel a klasszikus Shakespeare-dráma történetét. Oberon és Titánia a valóságban is meglátogatja a halandók világát, hogy megtekintsék a saját maguk főszereplésével készült színdarab ősbemutatóját.
