Shakespeare ezer arca – Filmek

1564. április 23-án született, majd 52 évvel később, 1616-ban ugyanezen a napon hunyt el William Shakespeare, angol drámaíró, költő, színész. Személyét számos legenda övezi, drámái – amelyek kapcsán a szerzői hitelesség szintén vita tárgyát képezi –, a színház világában megkerülhetetlenek. Mostani cikksorozatunkban nem kimondottan a műveivel, és az azokból készült előadásokkal foglalkozunk, hanem a szerző és drámáinak utóéletét vesszük górcső alá, hiszen Shakespeare történetei a művészet minden területén megihlették az embereket: drámáiból készült musical, opera, balett, kortárs szerzők mesélték őket újra és van, amiből képregény született. A zenés színpadi adaptációk, valamint az olvasmányok után sorozatunk utolsó részében a drámákon alapuló filmeket és azokat az alkotásokat vizsgáljuk meg közelebbről, amelyeket a szerző személye ihletett.

FILMEK

William Shakespeare-t a Guinnes Rekordok Könyve is számon tartja, ugyanis drámáiból 420 különböző filmfeldolgozás készült. Ez azonban csak azoknak az alkotásoknak a száma, amelyek ténylegesen az ő műveinek mozgóképes adaptációi. (A dobogó első helyén a Hamlet áll, amelyből 79 különböző verziót forgattak, a soron következő a Rómeó és Júlia 52-vel, a harmadik a Macbeth 36-tal. Érdekesség, hogy a legelső film mégsem ezekből, hanem egy kevésbé ismert drámából, a János királyból készült 1899-ben.) Ha azonban azokat is számításba vesszük, amelyeknél a drámái csak ihletet adtak a forgatókönyvíróknak, az alkotások száma közel 1400 lenne. Most ez utóbbiakból említünk meg párat.

A Rómeó és Júlia viszonylag sok rendezőt megihletett. Ezek közül az egyik legismertebb az 1996-os filmváltozat, amelyben a címszereplőket Leonardo DiCaprio és Claire Danes játszotta. A Baz Luhrmann rendezésében készült mozifilm a XX. század végének egyik legsikereseb romantikus alkotásként vonult be a történelembe. A modern környezetbe helyezett love story a mozik pénztáránál is tarolt: a 14,5 millió dollárból készült film bevétele megtízszerezte a költségeket, a 20th Century Fox 147,5 millió zsebelt be, 2005-ben pedig felkerült az „50 film, amelyet 14 évesen látni kell” listára.

Négy évvel később, Andrzej Bartkowiak úgy gondolta, a klasszikus szerelmi történetnek nem árt egy kis vérfrissítés, így a sztorit Oaklandbe helyezve egy jó kis akció-thrillert hozott össze. Az Öld meg Rómeót! című filmben Han Sing (Jet Li) testvére halálának körülményeire akar fényt deríteni, ám azzal nem számol, hogy beleszeret a rivális család lányába, Trish O’Daybe (Aaliyah).

2011-ben került a mozikba Kelly Asbury animációs filmje, a Gnómeó és Júlia, amelyben az ismert szerepeket kerti törpék alakították. A sztori viszonylag hűen követi a dráma cselekményét, azonban meséről lévén szó, a szerelmesek a történet végén nem halnak meg, így a két család valóban békében élhet tovább, mindenfajta gyász nélkül. A 36 millió dollárból készült alkotás jól teljesített a mozik pénztáránál, 194 millió dollárnyi bevétellel zárt. A „folytatásra” mégis hét évet kellett várni, bár a Sherlock Gnomes címet viselő második rész teljesen különálló történet.

2013-ban a zombi-láz is utolérte a klasszikus sztorit: Isaac Marion regényéből Jonathan Levine készített mozifilmet. Az Eleven testekben a világégés után R (Nicholas Hoult) egy, minden érzelemre képtelen zombiként tengeti az életét, így találkozik Julie-val (Teresa Palmer), akinek szigorú tábornok apjával kell felvennie a harcot. A filmből nem vált igazi klasszikus, pár évtized múlva talán senki nem is fog rá emlékezni, de a stúdió mindenképpen jól járt vele: a film bevétele (117 millió dollár) szépen visszahozta a gyártási költségeket (35 millió dollár).

Még kicsit ennél a drámánál maradva, a japánok is elkészítették saját adaptációjukat. A Romeo × Juliet anime fő eseményeit a klasszikus szerelmi történet ihlette, ugyanakkor több, másik Shakespeare-drámából emeltek át elemeket. Japánban a Chubu-Nippon Broadcasting vetítette címmel 2007. április 4-től 2007. szeptember 26-ig. A 24 epizódból álló sorozat a Gonzo és a SKY Perfect Well Think gyártásában és Oizaki Fumitosi rendezésében készült. A forgatókönyvet Josida Reiko írta, a zenét Szakimoto Hitosi szerezte. Magyarországon az azóta már megszűnt Animax csatorra vetítette 2009. október 23. és 2010. január 22. között vetítette magyar szinkronnal.

Nem mehetünk el szó nélkül a mellett az alkotás mellett sem, amely minden idők egyik legsikeresebb rajzfilmjeként vonult be a történetbe Az 1994-ben készült Az Oroszlánkirály a mai napig generációk nagy kedvence, bizonyára mindannyiunk torka elszorul, akárhányszor tanúi leszünk Mufasa halálának. A történetből készült musical, idén pedig érkezik az „élőszereplős” filmváltozat is. A 45 millió dollárból elkészített rajzfilm közel 20 évig a Disney legtöbb bevételt hozó animációs alkotása volt, 987,5 millió dollárral zárt. Papírforma szerint a rekordot egyedül a Jégvarázsnak sikerült megdöntenie (1,276 billió dollár), de figyelembe véve az inflációt, valamint azt, hogy utóbbi 150 millió dollárból készült, továbbra is Az Oroszlánkirály a csúcstartó. Közismert tény, bár a mai napig sokan nem tudják, hogy Simba történetét a Hamlet ihlette, hiszen a kis oroszlánnak apja, a király halála után a trónbitorló (és testvérgyilkos) nagybácsit kell legyőznie. Természetesen, a Disney a gyermekek igényeihez igazítva finomított a történeten, bár a halál nyílt ábrázolása még így is formabontó volt a részükről. Pár évvel később elkészült a folytatás is, Simba büszkesége címmel a gyártó pedig hű maradt Shakespeare-hez, ennél az alkotásnál a Rómeó és Júliát vették elő.

A romantikus tinifilmek és vígjátékok is gyakran nyúlnak vissza Shakespeare-hez, bár ezeknél az alkotásoknál kicsivel nehezebb felismerni az alapanyagot. A 2001-ben Ben Foster és Kirsten Dunst főszereplésével készült Kihevered, haver! (Get Over It) története a Szentivánéji álomhoz kapcsolódik (a sztoriban meg is jelenik ez a dráma, ezt próbálja az iskolai színjátszókör). A 2006-os Micsoda srác ez a lány (She’s the Man), Amanda Bynes és Channing Tatum főszereplésével pedig a Vízkereszten alapszik. A makrancos hölgynek három ismertebb feldolgozása is akad: a musicaleknél már említett Kiss Me Kate (1953) mellett a 10 dolog, amit utálok benned (10 Things I Hate About You, 1999), valamint A sógorok réme (Deliver Us from Eva, 2003).

Azonban nem csak a könnyed komédiák és szerelmi történetek, hanem a drámák is előkelő helyen szerepelnek a rendezők fejében. Az Othello cselekménye ihlette többek között a 2001-es O című filmet, de hatással volt George Lucasra is, aki a Star Wars III. részének, A Sith-ek bosszújának történeténél használta fel a dráma alapjait. A viharból 1956-ban Fred M. Wilcox készített sci-fit Tiltott bolygó (Forbidden Planet) címmel, Akira Kuroszava pedig a Lear királyt dolgozta fel az 1985-ös Ran – Káosz című filmjében.

A TITOKZATOS SHAKESPEARE

Shakespeare alakja és élettörténete drámáihoz hasonlóan szintén izgalmas és rejtélyes. Egyes feltevések szerint – bár valóban létezett ilyen nevű színész – a neki tulajdonított műveket nem is saját maga írta, hanem több, a mai napig „névtelen” szerzőnek köszönhetjük a színpadi műveket. A titokzatosság nemcsak a személyéhez, hanem szonettjeihez is köthető, nem tudni pontosan, ki is volt a múzsája. Nem meglepő tehát, hogy az utóbbi évtizedekben sorra születnek a különböző elképzelések műveinek keletkezéséről, a történelmileg megalapozott tényeken alapuló írásoktól kezdve az egészen kreatív megoldásokig szinte bármivel találkozhatunk.

John Mortimer 1977-es regényében (a kötet magyarul 1980-ban jelent meg, Prekop Gabriella fordításában), amely a Will Shakespeare címet viseli, vegyíti a hiteles történelmi tényeket az irodalmi pletykákkal, majd mindezt megfűszerezte saját fantáziájával, így született meg ez az „életrajz”. A kötet végig veszi az egyes drámák lehetséges keletkezését, mindemellett igyekszik hűen visszaadni a korabeli színjátszás világát.

1998-ban John Madden rendezésében került a mozikba a Szerelmes Shakespeare, amelyre az utókor a ’90-es évek egyik ikonikus romantikus filmjeként tekint vissza. A Joseph Finnes, Gwyneth Paltrow és Geoffrey Rush főszereplésével készült alkotás tarolt a díjátadókon: az Oscaron a 13 jelölésből hetet díjra is váltott, de a Golden Globe- és BAFTA-díjakból is hármat-hármat el tudott hozni. A történet középpontjában a szerző leghíresebb drámája, a Rómeó és Júlia áll, lehetséges alternatívát mutatva annak megírására.

A filmbéli történet pár évvel később, egészen pontosan 2014 júliusában beköltözött a színházba is, Marc Norman és Tom Stoppard forgatókönyvét Lee Hall adaptálta színpadra. Három évvel a londoni premiert követően Magyarországon is bemutatásra került a darab: 2017-től látható a Madách Színházban, Szirtes Tamás rendezésében. Shakespeare-t Nagy Sándor és Solti Ádám, szerelmét, Violát Petrik Andrea és Tompos Kátya játssza, Wessex gróf szerepében pedig Debreczeny Csabát és Pál Andrást köszönthettük. A hazai premierhez időzítve többhetes Shakespeare-fesztivált is rendeztek, ahol nem csak a szerző egyéb műveivel ismerkedhettek meg az érdeklődők, hanem a hazai színházi és irodalmi élet nagyjaival szervezett beszélgetéseken, sőt, még reneszánsz vacsorákon is részt vehettek. A Szerelmes Shakespeare azóta is nagy sikerrel fut, legközelebb a Szegedi Szabadtéri Játékokon lesz látható. A szövegkönyv – hazánkban egyedülálló módon – kötet formájában is megjelent, Szabó T. Anna kiváló fordításában.

A népszerűség átka, hogy a mindenkor aktuális divathullám is könnyen maga alá gyűri a popularitás tárgyát. Nem képez ez alól kivételt Shakespeare sem, akinek alakját Lori Handeland sem volt rest felhasználni, hogy a Twilight sikerén felbuzdulva a drámaíróból vámpírt faragjon, aki hősiesen veszi fel a küzdelmet a földre tévedő zombik ellen. A Shakespeare, a halhatatlan címet viselő fantasyba és horrorba ágyazott romantikus történetnek mondott kötet itthon csúfosan megbukott, így a folytatás (szerencsére) már nem került a boltokba.

Amint az három részes sorozatunkból könnyedén kitűnik Shakespeare drámái megírásuktól kezdve folyamatosan izgatják az emberek fantáziáját. Köszönhető ez többek között remek karaktereinek, kiváló történetmesélési képességének és fordulatos cselekményvezetésének. Ugyanakkor hozzá kell tennünk, hogy mindazon feldolgozás, amit az elmúlt napokban bemutattunk, elenyésző hányada azoknak az alkotásoknak, amelyeken érződik a Bárd munkásságának hatása. Célunk nem az volt, hogy a teljesség igényével soroljuk fel az azokon alapuló műveket, csupán Shakespeare ezer arcából igyekeztünk felvillantani párat.

Flaisz János írása

Kiemelt kép: Rómeó és Júlia (1996) (Forrás: 20th Century Fox, Getty Images)