“Rettentően jól esik, amikor ekkora bizalmat szavaznak nekem” – Interjú Udvarias Annával

Udvarias Anna sokaknak lehet ismerős, hiszen az 1990-es években, pályakezdőként számos népszerű musical főszerepét énekelhette el, csaknem másfél évtizeddel később pedig a Rising Star című műsorban fedezte fel magának egy újabb generáció. A színésznő az idei évadtól kezdve a Thália Színház társulatát erősíti, ennek kapcsán ültünk le beszélgetni vele, hogy kicsit jobban megismerjük pályafutását. Annával a Gyilkosság az Orient Express próbájának szünetében, az anyaszínház épületében találkoztunk, és már a bemutatkozás után azonnal csillogó szemekkel áradozott a készülő produkcióról. 

Még mielőtt rátérnénk a mostani szerepekre, ugorjunk vissza kicsit az időben. A ’90-es években a karriered a Rock Színházzal kezdődött, majd az (akkori nevén) Fővárosi Operettszínházban és a Vígszínházban is szerepeltél, igazán nagy musicalek – Evita, West Side Story, Miss Saigon – főszerepeit játszottad el. Ez elég erős pályakezdés, nem?

Abszolút! Azt szoktam mondani viccesen, hogy én akkoriban eljátszottam mindent, amit csak el lehetett. Ez a mai napig nagyon boldoggá tesz, és valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy amikor a gyermekeim megszülettek, akkor nem is volt kérdés, hogy a szakma kicsit háttérbe kerüljön. A 2000-es évek elején volt nagyjából tíz év, amikor alig dolgoztam, de ebből a gyermekeim profitáltak. Egyébként érdekes, hogy pont szóba hoztad, mert a Rock Színház éppen most augusztusban lett 40 éves: 1980-ban alakult – no, én akkor még nem voltam ott! (nevet) Várkonyi Mátyás most, a hónap közepén rendezett is egy bulit ebből az alkalomból. Nagyon szép évek voltak, szerintem mindenki életének meghatározó szakaszát jelentette, szakmailag és emberileg egyaránt.

Volt kedvenc szereped, olyan, amire a mai napig örömmel emlékszel vissza?

Természetesen az összes, és ezt komolyan is gondolom. De ha minden áron ki kellene egyet emelnem, akkor az Evita címszerepét mondanám. Viszonylag fiatal voltam – 25-26 év körül –, amikor megkaptam. De ugyanilyen öröm volt, hogy a Vígszínházban még főiskolásként eljátszhattam a West Side Story Anitáját, főleg, mert akkoriban még többfordulós castingokat tartottak. Az Operettszínházban vendégművészként játszottam, például Gerschwin Crazy For Youjának a főszerepét, amit Seregi László rendezett. Meg persze a Rock Színház tagjaként is gyakran megfordultam ott, elég sok előadásunknak adott helyt az Operett, és ha már itt tartunk, a Thália Színház is: itt mutattuk be például a Sakk musicalt, amiben az akkori tháliás színészek is szerepeltek: Mikó István, Szombathy Gyula, Benkő Péter, Incze József… Több mint 20 év után kerültem ide vissza. (mosolyog)

Még egy kis kitérőt engedj meg nekem: valószínűleg az én generációm az, aki hamarabb ismerte meg a hangodat, mint a nevedet, hiszen Te voltál Pocahontas énekhangja.

A Disney-nél már akkor, a ’90-es évek elején nagyon szigorú szabályoknak kellett megfelelni minden téren, ha valahol be akarták mutatni a rajzfilmeket, és ez alól a szinkron sem volt kivétel. Nálunk persze ez teljesen új volt, hogy a szinkronban is többlépcsős casting folyt, a felvett hangot ki kellett küldeni jóváhagyásra az amerikai cégnek. Most már, ha jól tudom, megengedik, hogy ugyanaz a színész legyen egy adott karakter beszéd- és énekhangja is, de régebben külön színésznő kellett mindkettőhöz. Nálunk Major Melinda volt a címszereplő beszédhangja, én meg az énekhangja. Fontos volt, hogy a hangjaink hasonlítsanak, de ezt sem szabad füllel állapították meg, hanem egy gép mérte le, hogy milyen amplitúdókon megy keresztül a hang. Amikor felvettük a dalaimat, álmomban sem gondoltam volna, hogy akkora siker lesz, hogy az életem során elkísér, az akkor készült rajzfilmeknek a mai napig megvan a kultusza. Ráadásul 2014-ben ezzel a dallal indultam a TV2 Rising Star című tehetségkutatójában, ahol egészen az élő adásokig eljutottam, a 10. helyen végeztem. És azt is meg kell említenem, hogy a Pocahontasnak van egy méltatlanul elfeledett folytatása is, nagyszerű dalokkal és történettel.

A Thália Színházban már tavaly is játszottál, az Egy csók és más semmi operettben. Hogyan kerültetek kapcsolatba?

Öt évvel ezelőtt forgattuk a Duna TV-n futott Csak színház és más semmi sorozat első évadát, aminek Kálomista Gábor (a Thália Színház igazgatója – A szerk.) volt a producere. A négy szezonból hármat helyileg is itt vettünk fel, az utolsót, a Thália felújítása miatt már másik színházban. Természetesen a színészeket – köztük Schell Juditot  (a Thália Színház művészeti vezetője – A szerk.)  – korábbról is ismertem, de a forgatás során kerültünk szorosabb kapcsolatba, viszonylag sok időt töltöttünk együtt. Amikor tavaly felmerült, hogy egy zenés darab is repertoárra kerül, akkor Juditnak eszébe jutott, hogy én táncolni és énekelni is tudok, így vendégművészként meghívott a produkcióba. Azóta is imádom: fantasztikusan szórakoztató, gyönyörű kiállítású darab, ráadásul nagyon szeretem azt az ízlésvilágot, amivel az ittlévő és vendégként hívott kollégák dolgoznak.

Idén szeptembertől pedig már hivatalosan is a Thália társulatát erősíted.

Jelenleg a Színház- és Filmművészeti Egyetem színházi nevelés szakára járok, felnőttképzésre, januárban fogok végezni. Ezt azért említem, mert márciusban éppen jöttem egy diplomamunka-megbeszélésről, amikor csörgött a telefonom: Schell Judit hívott, hogy szeretnének leszerződtetni. Azt hiszem, két másodpercnél tovább nem is gondolkodtam a válaszon. Azt gondolom, abban, hogy hívtak, nagy szerepe volt az említett sorozatnak, mert ott megismertek emberileg és szakmailag is. Az mindig pozitív, ha nem csak a színészi képességei miatt figyelnek fel az rád, hanem az emberi oldalt is nézik. Rettentően jól esik, amikor ekkora bizalmat szavaznak nekem.

A pályád során hosszú évekig voltál társulati tag és szabadúszó is.

Bizony, én már mindent kipróbáltam az életben! (nevet) Tíz éven keresztül voltam a Körúti Színháznál, ez egy utazószínház, és bár ott is majdnem olyan családias a légkör, mint egy társulatnál, de az mégis egy más műfaj. Három éve játszom a Pesti Magyar Színházban vendégként A naptárlányok című előadásban, oda is teljesen más bemenni, még akkor is, ha nagyon jóban vagyok az ottani kollégákkal. Szerintem mindenkinek mindent ki kell próbálnia a pályája során, és így, visszatekintve azt mondom, hogy nekem pont jó életszakaszban jöttek ezek az etapok, lehetőségek. A most következőnek még éppen az elején vagyok.

Most a Gyilkosság az Orient Expresszen című darabot próbáljátok, szeptember 5-én lesz a bemutató. Habár tudom, hogy ez az a darab, amit jóformán nem is kell ajánlani a nézőknek, de te mivel tennéd meg ezt?

Annál őszintébb nem is lehetnék, mint ahogyan fogadtalak. Éppen egy próba szünetében vagyok, te pedig még nem is kérdeztél semmit, már mondtam, hogy „úristen, milyen fantasztikus lesz ez az előadás”. És tényleg! Nekem volt szerencsém külföldön is több darabot megnézni, de ilyen látványvilágot, mint ami itt és most lesz, kevésszer láttam, Magyarországon soha. Biztos vagyok benne, hogy ez az a típusú előadás lesz, amit mindenkinek meg kell néznie. Rományi Nóra fantasztikus kosztümöket álmodott meg, csodálatosak a ruhák! És akkor nem is beszéltem még a színészekről. Néha viccesen meg is jegyezzük, hogy a látvány lehet túl fog tenni rajtunk, és hogy kellünk-e mi ide egyáltalán. (nevet) Persze, Szirtes Tamás (a rendező – A szerk.) mindig figyel arra, hogy a jelenet megéljen és színészileg is mindannyian ott legyünk benne. Biztos vagyok benne, hogy ez a darab 10-15 évig teltházzal fog futni. Szerencsére én egy idősebb karaktert játszom, egy ideig nem fogok kiöregedni! (nevet)

Kicsit komolyabbra fordítva a szót: nem hiszem, hogy 2020 augusztusában az én reklámszövegem kell Agatha Christie-nek, ez önmagában elég garancia a minőségre, az alapanyag igazi klasszikus. Bizonyára mindenki ismeri az alapsztorit, akár a regényből, akár a filmadaptációkból, és állítom, hogy épp olyan fantasztikus színészek lépnek itt színpadra, mint amilyenek a legutóbbi amerikai mozifilmben feltűntek. Szervét Tibor nagyszerű Poirot lesz!

És ha jól tudom, az idei évadban lesz még egy bemutatód.

Októberben felújítjuk az Egy csók és más semmit – remélhetőleg az Isten most úgy hagyja a dolgokat, ahogyan az ember eltervezi. Tavasszal egy új bemutatóm lesz, a Komédia egy bankrablásról. Ez egy replika előadás lesz, bele is lehet nézni YouTube-on, hogy mire számíthatunk, én pedig borzasztóan örülök annak, hogy újból énekelhetek színpadon. Zenés osztályban végeztem és sokáig élt az a tévhit velünk szemben, hogy aki énekelni-táncolni tud, az beszélni nem, és fordítva, pedig ez nem feltétlenül igaz. Szerencsés vagyok, hogy a Thália Színházban mindkettőnek részese lehetek, zenés és prózai darabokban is játszhatok.

Idén kicsit felborult a színházi évad és élet, ennek ellenére nyáron tudtál pihenni?

A családdal pár napot voltunk lent a Balatonon, de a gyerekeim már nagyok, ők jönnek-mennek össze-vissza. A férjemmel viszont mindig el szoktunk ugrani a Dunakanyarhoz. Úgy vagyok vele, hogy amikor van munka, akkor dolgozzunk, a pihenést meg megteremtjük magunknak akár ősszel, akár később, amikor nem játszom. De erre idén sajnos különösebb igény nem is volt, tavasszal picit sokat voltunk otthon.

Kiemelt kép: Udvarias Anna (fotó: Köő Adrien)