Susanna Bailey neve az utóbbi években itthon is egyre ismertebbé vált a gyermek- és ifjúsági irodalom olvasói körében, különösen azok számára, akik értékelik az érzékenyen megírt történeteket. A Hópehely és a Vidrahold után most a Hollótitok című könyvében folytatta azt a lírai, mégis mélyre ható történetmesélést, amely a természet és az emberi lélek közti párbeszédet állítja középpontba.

A Hollótitok főszereplője a gyermek Billie, akinek az élete alapjaiban megrendül, amikor apja börtönbe kerül, és otthonában is egészen új helyzettel kell szembenéznie: anyja új párja, Daniel megérkezésével a légkör feszültté és hideggé válik. Amikor Billie a havas tájon tett sétája közben rátalál egy sérült varjúra, elhatározza, hogy befogadja és meggyógyítja. Az állat gondozása azonban nem csak egy „feladat” lesz számára, hanem érzelmi menedék és reménysugár is, amely az egyre kilátástalanabbnak tűnő családi helyzetből.

Bailey könyvei egyszerre dolgoznak fel nehezebb témákat, miközben az állatok és a természet szeretetének erejét is hangsúlyozzák. Ezek a történetek nem egyszerű gyerekmesék: olyan érzékeny és összetett élethelyzeteket mutatnak be, amelyekkel a fiatal olvasók – és sokszor a felnőttek is – találkozhatnak, legyen szó családi változásokról, elhagyatottságról vagy önazonosság kereséséről. És maguk a természeti elemek sem csupán díszletként szolgálnak, hanem aktív szereplőkké válnak, melyeken keresztül a főhősök tanulnak, gyógyulnak és kapcsolódnak a világhoz.

A Hollótitok is ennek megfelelően részletesen mutatja be, hogyan épül ki a kapcsolat a lány és a madár között, és miként segít az állat szeretete Billie-nek abban, hogy kifejezze a saját félelmeit, reményeit és vágyait egy szeretett családtag visszatérése iránt. Ez a kapcsolat a természet gyógyító erejének szimbóluma, amely sokkal többet ad egy egyszerű barátságnál. A regény nem riad meg a nehéz és súlyos témáktól sem: Billie apja börtönben ül, Daniel képében megkapjuk a családon belüli erőszakot, és a lánynak az iskolatársai kegyetlenségével is meg kell küzdenie. Míg sok gyerekirodalom elkerüli ezeket a témákat, Bailey bátran lép be ezekbe az érzékeny területekbe, ugyanakkor sosem válik didaktikussá vagy túlzottan sötétté, hiszen a nehézségek mellett mindig felcsillan a remény sugara, amelyet a természet és az állatokhoz való kötődés világít meg.

A regény egyúttal arról is szól, hogyan találhat egy fiatal lány új barátságokat és támogatást olyan helyeken, ahol korábban magányt érzett. Billie barátsága a helyi Nell-lel – aki szintén kicsit kívülálló – lassan bontakozik ki, ugyanakkor ez a kapcsolat párhuzamba állítható azzal a módosulással is, ahogy Billie a varjúval bánik: mindkettőben ott van a bizalom, a törődés és a közös gyógyulás lehetősége.

A Hollótitok nem csak egy történet a gyógyulásról és a reményről, hanem egy érzékeny olvasmány, amely arra ösztönöz, hogy jobban figyeljünk a minket körülvevő természetre, és felismerjük, hogy a legnehezebb időkben is találhatunk szeretetet és kapcsolatot ott, ahol először talán nem is kerestük. Ez a könyv kiváló választás mindazok számára, akik értékelik a szépirodalmi nyelvezet, a mély érzelmi rétegeket és azokat a történeteket, amelyekben a természet nem csupán háttér, hanem a lélek tükre is.

Susanna Bailey: Hollótitok (Raven Winter), ford.: Rádai Andrea, Kolibri Kiadó, 272 oldal
Kiemelt kép: Susanna Bailey: Hollótitok (Szerzőportré: thereadingrealm.co.uk)