„Rém lapul bent a kicsi shopban” – kritika a Rémségek kicsiny boltja előadásról

„Iránya-zavarodott színházi életünkben azokat a teljesítményeket tudom méltányolni, amik emlékeztetnek még a körülöttem lévő világra.” Ekképpen indokolta Molnár Gál Péter, az idézett korszak vitriolos tollú színikritikusa a Színház című folyóirat 1985-ben megjelent 10. számának hasábjain a választásait, több kollégájával egyetemben ő is megjelölte ugyanis az akkori évadnak a saját megítélése szerinti legkiemelkedőbb alkotóit és produkcióit, köztük a Pesti Színházban Csizmadia Tibor által színpadra állított Rémségek kicsiny boltját, mint legjobb zenés rendezést.

A sztori középpontjában egy emberevő virágszörny áll, ennek ismeretében első blikkre furcsa lehet a darabon a rögvalóság nyomait felfedezni. Ám a nevettetés és az elborzasztás egyidejű szándéka mellett más egyebet is felvállal az előadás, mivel konkrét társadalmi és pszichológiai jelenségekre világít rá, ennélfogva eleve többet nyújt, mint amit egy szimpla horrormusical alapesetben kínálni kíván. Másrészt az egykori főszereplők személye is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a játékidő alatt a mindennapok valóságának illúziója megmutathassa magát, a női főhőst akkoriban eljátszó Kútvölgyi Erzsébet játékstílusára például mind a mai napig jellemző, hogy alakításaiban megcsillan a való élet szikrája akkor is, ha egyébként szinte teljes mértékben a fikció uralja az adott előadást.

Méhes László pedig, aki a félszeg és kissé csetlő-botló botanikus megformálását kapta feladatául az 1985-ös Rémségek kicsiny boltjában, színművészként kiválóan boldogul mindennel, ami groteszk, és annyira jól meg tudja találni a számításait az abszurditás talaján, hogy nála ez a természetesnek ható betagozódás az, ami a nézőkben realitásérzetet generál. Később utóbbi színész a Rock Színházban már rendezőként jegyezte ugyanezt a musicalt, és hajdanvolt szerepét a táncos előképzettséget igénylő feladatokban is gyakorta jeleskedő Oláh Tiborra, az állandó játszóhely nélküli társulatnak  ábrándos tekintetű, tisztaságot sugárzó, illetve kölykös alapvonásokkal megáldott tagjára bízta, akinek már csak az előbb taglalt egyéni stílusjegyei miatt is jól állt a figura eljátszása, de a színpadi kiállása, a darabbéli karakterének bizonytalanságát és kishitűségét demonstráló testtartása szintén nagyban segítette őt annak idején a szerepformálásban.

A történet szerint Seymour, a gyér forgalmú külvárosi virágüzletben dolgozó boltos segéd rendületlen elszántsággal gondoz egy húsevő növényt, és egyre nagyobb érdeklődésre tesz szert, miután botanikusi teljesítménye okán szerepel a médiában. Már csak munkatársnőjét, a bántalmazó kapcsolatban élő csinos naivát, Audrey-t kellene meghódítania, csakhogy meghunyászkodó természete, szeretetéhsége és önbizalomhiánya sokkal nagyobb, mint a célratörő udvarláshoz való affinitása. A főnöke a szó képletes értelmében szívja a vérét, az egyre gyarapodó, és öntudatára ébredő növény pedig a gyakorlatban, a virágszörny ugyanis Seymournak a lány iránti rajongását a saját táplálékszerzési vágyának beteljesítésére használja, nem mellesleg cinkosává teszi őt néhány gyilkosságban.

Az eredeti darab az off-Broadway-n került első ízben bemutatásra, és egy régebbi, Charles Griffith-féle horror-komédia inspirálta. Howard Ashman és Alan Menken, a zenés mű szerzőpárosa egyesek szerint azt találta mondani a közös projektről, hogy azt a „Grease musical sötét oldalának” szánja. Külföldön gyakorta játsszák, és az ottani nézők általában csupán Seymour alakját tekintve élnek kifogással, sokszor adnak kommentbe foglalt visszajelzést arról, hogy a botanikus fiút megformáló színészek többnyire túl jóképűek, túlontúl tökéletesnek látszanak a megírtakban foglaltakhoz képest, ezért a külhoni közönség nagyon szokott örülni egy-egy karakteresebb szereplőválasztásnak. A Rémségek kicsiny boltja hazánkban 40 esztendővel a magyarországi ősbemutatót követően új felfogásban és rendezésben ismét bekerült a Pesti Színház repertoárjába.

Március elsején volt a premierje a Novák Eszter által színre vitt feldolgozásnak, amelyben Seymour szerepét Orosz Ákos játssza, aki bár megfelel a darab rajongói által megfogalmazott kívánalmaknak a jellegzetesség vonatkozásában, mégsem csak ettől válik az érzékeny botanikus szerepére jó választásnak. A színművész gyakran jelenít meg negatív hősöket, vagy nagyobb érdekérvényesítő képességgel rendelkező figurákat, Seymour jelmezébe bújva azonban az elvárt szelídséget nem csupán eljátssza, nem pusztán ellent tart az eddigi szerepkörének, általános kisugárzásának, hanem belülről építi fel a botanikus motivációit, ennélfogva megdöbbentően valódinak hat valamennyi színpadi megnyilvánulása. Az a körülmény pedig, hogy Orosz Ákos a szerepe szerinti félszegséget nem viszi el folyton-folyvást a jellemkomikum irányába, és nagyon következetesen kitart amellett, hogy a könnyed szórakoztatás ürügyén sem int búcsút a megjelenített karakter lélektani ábrázolásának, egy újfajta minőséget, mélyebb tartalmiságot ad ennek az alapvetően szatirikus színezetű horror-komédiának.

Az Audrey-t alakító Radnay Csilláé volt Magyarország egyik legcélorientáltabbnak láttatott Evitája, most mégis a kissé elrajzolt naivitású, végletekig kiszolgáltatott karakterű Audrey-t hozza, és bár az előadás folyamán szinte végig az alárendelődő viselkedésű nők stílusparódiáját adja, egyetlen duett erejéig megmutatkozik a vagányságba oltott drámaisága, illetve szerepének a realitása, amikor arról énekel, hogy Seymour mellett végre nem az állandó bántás és megalázás várja. Érdekes egybeesés, hogy Udvarias Anna, a Rock Színházi Rémségek kicsiny boltjának Audrey-ja az argentin first lady szerepét maga is eljátszotta, Seymour rajongásának tárgyaként viszont a darabbéli Skid Row negyed lakóira jellemző nihilizmusnak, illetve az ártatlan reménykedésnek elegyét zsigerből fakadónak tűnő módon ábrázolta, ami nem tudott volna működni egy sima rendezői utasítás hatására, ha nem lett volna mögötte képesség a megvalósításra.

Audrey barátját, a szadista hajlamú fogorvost Brasch Bence kelti életre most a Pesti Színházban, és erőlködéstől mentes módon képes lehozni sajátos szkeccsjelenetét a Rémségek kicsiny boltjában, pedig piszok nehéz önironikus módon nevettetni, megmártózva de nem elsüllyedve azért a harsányság és szélsőségesség mocsarában. A Seymour virágbolti főnökét megformáló Seres Zoltán viszont éppen arról tesz Alan Menken musicaljében tanúbizonyságot, hogy bizonyos esetekben nincs szükség különösebb csinnadrattára: hatalmas gesztusok helyett néhány tökéletes hangsúllyal kimondott, és jó időben elejtett szó is elegendő lehet a nézői derültség előhívásához.

A Rémségek kicsiny boltja a hazai bemutatók ideje alatt a későbbiekben nagy népszerűségre szert tevő színészeket is kitermelt magából: ilyen volt Lang Györgyi és Falusi Mariann kettőse a legelső, 1985-ös szériából, vagy a már kamaszként is kivételes hangi adottságokkal rendelkező Nádasi Veronika, akinek Frenkó Zsolt rendező szavazott jó érzékkel bizalmat annak idején a musical Jászai Mari Színházban színre vitt változatában. Mészáros Árpád Zsolt a Nap-Folt Produkció hajdani előadásának Seymour-ja többek között ennek a feladatnak is köszönheti, hogy lerakhatta névjegyét a zenés színház világában, a legfrissebb, 2025-ös verziónak nagy meglepetése pedig a játékidő alatt hét különböző alakban megjelenő Szántó Balázs lehet, és bár éppen az jelenti az ő vonatkozásában a geg-faktort, hogy a közönség soraiban mindenki tudja: valamennyi jelmez alatt ugyanaz a színész lapul, ő mégis képes cinkosan összekacsintani a nézőkkel, ugyanakkor világosan el is különíteni egymástól az összes karaktert, amelyet Novák Eszter rendező a gondjaira bízott.

A Skid Row három rendszeresen felbukkanó nőalakja (Márkus Luca, Kovács Patrícia és Majsai-Nyilas Tünde) a musicalnek majdnem minden dramaturgiailag fontos pillanatánál jelen van, és kommentálja is a dolgot a görög tragédiák kórusaihoz hasonlatosan. Szimbiotikus szerep az övéké, mégis akadnak egyéni pillanataik, amelyekben a saját jogukon is észrevehetőek, fontosak. Herczeg Tamás és Vatamány Atanáz, az Audrey II. névre keresztelt húsevő növény váltott szereposztású hangjai pusztán a vokális eszközök erejével érnek el hatást, meglovagolva azért a növény cselekmény szerinti viselkedésének komikumait.

Fodor Viola és Hoffer Károly bábtervezők növényszörnye egyidejűleg viseli magán a látványközpontúság, a groteszkség és a funkcionalitás hármasát, amelyek mindegyike kiválóan szolgálja az előadást, főleg, ha hozzáadjuk a dologhoz a precíz és érzékletes puppetwork-öt, bábmunkát. Fodor Viola díszletei megteremtik a szükségszerűen nyomasztó atmoszférát, Varró Dániel friss szövegfordításai pedig a mai kor leheletével és a Romhányi József-féle rímtechnika iránti nosztalgia szelével látja el a produkciót, amelyben nemcsak a húsevő növény burjánzik el, a sokrétűség is átszövi a darabot Novák Eszter rendezése nyomán.

Kiemelt kép: Jelenetkép a Rémségek kicsiny boltja című előadásból (Fotó: Kovács Milán)