„Régi vágyam volt, egy roma hagyományokat bemutató projekt” – interjú Vadász Gáborral

Az I. Roma Világkongresszus 1971. április 8-án ült össze, ahol a különböző cigány népcsoportokat képviselők megállapodtak egy folyamatos együttműködésről. Az esemény tiszteletére az ENSZ, a Roma Kultúra Világnapjává nyilvánította április 8-át, ez a nap a cigányság legfontosabb nemzeti ünnepe. Vadász Gábor, cigány származású színész nagy utat járt be az elmúlt években: Szeghalomról indult, ma már a főváros neves színházaiban és közkedvelt televíziós sorozatokban játszik. A világnap alkalmából (is) beszélgettünk vele.

Volt valaha problémád a származásodból?

Őszintén mondhatom, hogy soha nem volt problémám a cigányságomból, és az az igazság, hogy nekem magamnak sem volt ezzel bajom, és nem kellet soha titkolnom sem. Leszámítva persze olyan apróságokat, hogy még tinédzser koromban bujkálva kellett járnom a magyar lányokkal, mert az ő szüleiknek volt velem fenntartásuk. Ez akkor nyilván okozott kellemetlen helyzeteket, de ezt leszámítva engem soha, semmilyen atrocitás nem ért.

A családodban volt művész, vagy te vagy az első?

Nem volt a családunkban művész és nekem sem voltak színészi ambícióim. Énekes szerettem volna lenni, ezért az énektanárnőm elvitt felvételizni a Kőbányai Zenei Stúdióba. Az elméleti rész nem sikerült, mivel a szolfézs nem volt az erősségem, emiatt nem vettek fel. De a tanárnő javaslatára megpróbáltam a békéscsabai Jókai Színház alapítványi iskoláját, és oda felvettek. Annyi volt a kérésük, hogy – mivel korábban szakmunkásképzőbe jártam – érettségizzek le. A kettőt párhuzamosan csináltam és nagyon beleszerettem a színházba. Ez a szerelem azóta is töretlenül tart.

Éveken át játszottál Békéscsabán, aztán Horgas Ádám rendező  kiválasztott az Életrevalók című film színpadi adaptációjának főszerepére a Játékszínbe. Megfordult akkor a fejedben, hogy ettől megváltozik az életed?

Egyáltalán nem. A filmet nagyon szerettem, és mivel én is szegény cigány családból származok, közel is éreztem magamhoz a szerepet. De ettől függetlenül az elején féltem az egésztől egy kicsit. Én Békéscsabán a színházban ahhoz voltam szokva, hogy mindenki ismert mindenkit, úgy léteztünk, mint egy nagy család. Ebből a helyzetből kerültem bele egy számomra teljesen ismeretlen közegbe, és akkor még ott volt az is, hogy hogyan és melyik villamossal jussak el A-ból B-be.(nevet)

Hogy fogadtak a Játékszínben a kollégák, volt olyan, akit ismertél korábbról?

A színházban szeretettel fogadtak, és annak ellenére, hogy nem ismertem senkit, hamar beilleszkedtem. Óriási volt számomra a változás, emiatt is különösen jólesett, hogy már az első próbákon jól együtt volt a csapat. Éreztem, hogy működik a kémia, jó érzés volt, hogy fellélegezhetek és csak a feladatra koncentrálhatok.

A próbafolyamat és a premier lement, te pedig az előzetes tervekhez képest, itt maradtál.

Eredetileg erre az egy szerepre szólt a felkérésem Pesten, de az élet másképp rendezte a folytatást. A Játékszínben is kaptam még egy feladatot, de több fővárosi színházból is megkerestek, így rövid időn belül a Madáchban és a Karinthyban is próbáltam. Döntenem kellett, mert ennyi munkát már nem lehettet ingázással megoldani.

Mekkora fejtőrést okozott a váltás?

Kiszakadtam a megszokott burkomból és nagyon hiányoztak az otthoniak, de döntenem kellett. Ha tetszik, ha nem, a színészet főváros orientált szakma. Egyszer élünk, ki kell próbálni magunkat. Az élet arról szól, hogy fejlődjünk, muszáj volt előre tekintenem. Nem volt semmi eltervezve, egyszerűen csak sodortak az események, a lehetőségek. És az sem volt mellékes szempont, hogy ekkor már érzelmileg is ide kötődtem.

Nem titok, hogy a darabbeli kolléganőd, Szőlőskei Tímea a párod. Gondolom neki is komoly szerepe volt a döntésedben.

Természetesen. A kollégákkal is hamar barátok lettünk, de Timivel különösen sokat beszélgettünk a próbaidőszakban. Egyszer csak azt vettem észre, hogy szinte már mindent tudunk egymásról. Bármilyen téma jött elő, mindig egy hullámhosszon voltunk. De sokáig egyikünk sem merte bevallani a másiknak, hogy ez több lehet, mint barátság. Eltelt a próbafolyamat, lement a premier, sokat játszottuk a darabot, de mi még mindig csak barátkoztunk. A februári bemutatóhoz képest jóval később, júniusban jött el a pillanat, amikor egyszerre éreztük úgy Timivel, hogy szintet kell lépnünk. Ott, akkor megfogtuk egymás kezét és mindketten tudtuk, hogy onnantól közösen megyünk tovább.

A darab azóta is óriási sikerrel megy a Játékszínben, otthon is és a színpadon is sokat vagytok együtt. Nem okoz gondot, hogy nem tudjátok szétválasztani a munkát és a magánéletet?

Hihetetlen, hogy minden annyira gördülékenyen ment, az összeköltözés is. Azóta is folyamatosan erősítjük egymást, egyívásúak vagyunk, egyfelé nézünk a világban. Öt éve tart a kapcsolatunk, ami alatt csak erősödtek az érzelmeink. Amióta összeköltöztünk, tulajdonképpen nem is mentünk egymás nélkül sehova. Egyszerűen szeretünk együtt lenni, azért is csinálunk mindent együtt. Az elmúlt öt évben mindössze két hetet voltunk külön, de mindketten megszenvedtük azt a rövid időszakot. A barátaink is együtt hivatkoznak ránk, mi vagyunk TimiésGábor, soha nem csak Timi vagy csak Gábor. Tudják, hogy ha Timit hívják, jövök én is és fordítva.

A Roma Kultúra Világnapja kapcsán adódik a kérdés, hogy mennyire fontosak számodra a cigány hagyományok?

A családunk nem tartja teljes mértékben a hagyományokat, így az sem volt probléma otthon, hogy nem roma a párom. Édesanyám nagyon hamar megszerette Timit, látta, hogy szeret engem és nagyon jól megvagyunk. Aki engem szeret, azt a családom is szereti, ilyen egyszerű ez. Viszont nekem személy szerint komoly misszióm, hogy a roma kultúrát minél több helyen bemutassam. A „Honnan jöttem, hová tartok?” projekt régi vágyam volt, ennek keretében tartok roma hagyományokat bemutató foglalkozásokat diákoknak.

Miből áll ez a projekt?

Ez egy több állomásból álló sorozat, minden alkalommal más területet járunk be. Nagyon széles skálán mozog a tartalom: design, gasztronómia, kiállítás, kézműveskedés, fenntarthatóság és természetesen zene. Nemcsak a fiataloknak, nekem is rengeteg töltést ad egy-egy ilyen program, és hogy még tökéletesebben menjen minden, felvételiztem az egyetem drámainstruktor szakára.

Mi vár rád még az évadban?

A roma projekt megy tovább, rengeteg új ötletem van, és szeretném, ha minél több fiatalhoz eljutna. A Doktor Balaton a napokban újraindul és a Vidám Színpadon is vár egy új szerep.

Korábban említetted, hogy zavarba jössz, ha felismernek az utcán. Ez változott már?

Nem, még most is zavarba jövök, ha leszólítanak egy közös fotóra. Nem a népszerűség miatt választottam ezt a pályát, hanem mert szeretek játszani.

Kiemelt kép: Vadász Gábor az Életrevalók című előadásban (fotó: Játékszín)