Reflektorfényben a Tony-díj jelöltek: Legjobb Felújított Színdarabok

Habár a felújított musicalek kategóriáját idén jelöltek hiányában ki kellett hagyni a szervezőknek, azért a régi-új darabok értékelése nem marad el a 74. Tony-díjátadón. Itt van három kiváló prózai színdarab, amelyek főnixmadárként élednek újra a hamvaikból, hogy második életükben a Legjobb Felújított Színdarabok kategóriájában is sikereket érjenek el.

A 74. Tony-díjátadó Legjobb Felújított Színdarab kategóriájának jelölt-létszáma is egy kicsit megcsappant a megszokotthoz képest. 2019-ben a The Boys in the Band című zseniális produkció került ki győztesként, ezzel négy versenytársát felülmúlva. Idén azonban összesen három darab száll versenybe. A díjat 1994 óta minden évben egy olyan producer kapja meg, aki színpadra vitt egy prózai darabot, amelyet korábban már láthattunk a Broadway valamelyik színházában. Azt gondolom, ennek a külön kategóriának a létrehozása ösztönözheti a színházcsinálókat arra, hogy klasszikusokkal is dolgozzanak, amelyek ezáltal biztosan fennmaradnak az évek alatt, sőt modernizálódnak, haladnak a korral, miközben rádöbbentik a nézőket, hogy az ember alapvetően nem változik megannyi év elteltével sem. A történetek átültetése, értékének újraértelmezése legalább olyan nemes feladat, mint egy vadonatúj produkció létrehozása. Nem mellesleg pedig a szerzők ezáltal válnak halhatatlanná.

Betrayal

A világszerte híres drámaíró, Harold Pinter Betrayal (Árulás) című drámája 1980.  után 2019-ben ismét meghódította a Broadway-t. Az eredeti darab 1979-ben a West Enden mutatkozott be, ahol rögtön meg is kapta a Legjobb Új Színdarabnak járó Olivier-díjat. Habár saját korában több kategóriában is jelölték a 34. Tony-díjra, az előadás végül nem vihette el a Broadway legnagyobb elismerését, ám idén Harold Pinter drámája egy új kategóriában és új köntösben újra versenybe szállhat az áhított díjért. A Betrayal felújított változata szintén Londonból indult, és eredetileg nem is tervezték átkötöztetni a Broadway-re, ahol végül decemberi nyitása után 109 előadást is megélt. A három karaktert nem kisebb színészek játszák, mint a Marvel-filmekből már jól ismert Tom Hiddlestone, Zawe Ashton és Charlie Cox. A történet egészen egyedi módon fordított idősorrendben bontakozik ki, és a három szereplő szerelmi háromszögét mutatja be 1968-1977 között, a végső válástól az első találkozásig. A darab főszereplői Emma, a csalfa feleség, Jerry, a férj és Robert, a  férfi legjobb barátja, aki egyben Emma szeretője is. Az előadás során mindhárman végig a színpadon vannak. A felújított darabot további két kategóriában jelölték a díjra, illetve egyénileg Tom Hiddlestone a Legjobb Férfi Főszereplő kategóriában is esélyes lehet.

Frankie and Johnny in the Clair de Lune

A hatszoros Tony-díj nyertest Audra McDonald-ot ezúttal a kétszeres Oscar-díj jelölt Michael Shannon mellett láthatjuk Terrence McNally nyers, romantikus drámájában. Az eredeti darabot csak Off-Broadway-n láthatta a közönség még 1987-ben a legendás Kathy Bates és F. Murray Abraham kettősével, majd 2002-ben megszületett az első felújítás, amelyet már a Broadway-n is bemutattak. A két színpadi feldolgozás között azonban egy filmadaptáció is készült a történetből Al Pacino és Michelle Pfeiffer főszereplésével, amelyet mi magyarok Krumplirózsa címen ismerhetünk még 1991-ből. Habár a film az eredeti szövegkönyvhöz képest sokat változtat a cselekményen, a 2019-es felújított változat az eredeti szöveggel dolgozik. A történet egy pincérnőről és egy szakácsról szól, akik egy rövidtávú kapcsolat reményében találkoznak, azonban ahogy egyre többet tudnak meg egymásról, rájönnek, hogy egy éjszakából akár több is lehet. A darab a címét legikonikusabb jelenetéről kapta, amely során Johnny a valaha volt legszebb dalt kéri a rádióban, ami nem más, mint Claude Debussy Clair de lune-ja. Az éjszaka legszebb jelenete, amikor a pár az ablakban ülve hallgatja végig a kellemes zongorajátékot.

A Soldier’s Play

Az A Soldier’s Play egy igazán különleges darab, amely gondolkodásában jóval megelőzte a saját korát. Ebből kifolyólag az író, Charles Fuller nem is gondolta volna, hogy valaha is a Broadway egyik színházában állíthatja színpadra a darabját. Ám jobb később, mint soha: az A Soldier’s Play 1982-es Off-Broadway bemutatója után majdnem negyven év elteltével kaphatott helyet New York elsőszámú színháznegyedében. „Ennek az országnak bizonyos dolgokhoz időre van szüksége. Ez a darab is egy ilyen dolog. Csodálatos a Broadway-n látni, ám be kell vallanunk: ideje volt.” – mondta a 80 éves szerző, aki a második afroamerikai, aki Pulitzer-díjat érdemelt ki a drámájával. És hogy mire is ez a nagy halogatás? Fogalmazzunk úgy, a darab egy rendkívül érzékeny témát dolgoz fel, amelynek bemutatása a 20. század színpadán szinte elképzelhetetlen lett volna. A történet középpontjában az afroamerikaiak saját fajukkal szembeni rasszizmusa áll, ami egy nem csak színházi körökben feldolgozatlan diskurzus. A II. világháború idején, 1944-ben járunk egy louisianai hadi táborban, ahol fekete katonák állomásoznak. A közönség már az első jelenetben hatalmas sokkhatásnak van kitéve, amikor Vernon Waters őrmesterrel egy ismeretlen fegyverlövés végez. Richard Davenport kapitánynak kell kinyomoznia a darab során, hogy ki is ölte meg az őrmestert, miközben flashback jelenetekben a közönség is szemtanúja lehet, hogy hogyan bánt a gyűlölködő Waters a saját embereivel. A történet lassan kibontakozik, a szálak összefutnak és értelmet nyer az őrmester utolsó mondata is: „Még így is utálnak!”
„Ilyen emberekkel voltam körülvéve.” – mondta Fuller, akinek a történetét saját katonai szolgálata ihlette. – „Boldogtalan emberek, akik nincsenek megelégedve önmagukkal, a származásukkal és a helyzetükkel.” A darab további hat kategóriában van Tony-díjra jelölve. Érdekesség, hogy anno az 1981-es produkcióban a főszerepeket Denzel Washington és Samuel L. Jackson játszották 468 előadáson keresztül.

Kiemelt kép: A 74. Tony-díj Legjobb Felújított Színdarab jelöltjei (Fotó: The Tony Awards)