2018. október 1-én mutatta be az Orlai Produkciós Iroda Richard Greenberg Három esős nap című drámáját Novák Eszter rendezésében, Kovács Patrícia, Szabó Kimmel Tamás és Schruff Milán főszereplésével. A darab elismertségét mi sem mutatja jobban, mint hogy 1998-ban, egy évvel a színpadi debütálása után, az amerikai írót Pulitzer-díjra jelölték, és azóta is számos országban mutatták be az előadást.
Például 1999-ben Londonban, amikor Colin Firth, David Morrissey és Elizabeth McGovern játszották a londoni Donmar Warehouse-ban, vagy 2006 áprilisában, amikor a darab bevette a Broadwayt is, nem is akárhogyan: Julia Roberts Nan/Lina szerepében lépett életében először a világot jelentő deszkákra, partnerei pedig nem kisebb művészek voltak, mint Bradley Cooper és Paul Rudd. Két évvel később ismét visszatért az előadás Londonba, Jamie Lloyd rendezésében a West Enden is bemutatkozott a Három esős nap, az Apollo Theatre-beli premieren James McAvoy, Nigel Harman és Lindsay Marshall vitte sikerre a különleges szerkezetű drámát.

Szabó Kimmel Tamás és Schruff Milán (Fotó: Takács Attila)
És hogy pontosan mitől is különleges a darab dramaturgiája? Attól, hogy a színészek egyszerre két karaktert alakítanak, méghozzá két külön idősíkban. A történet 1995-ben indul egy manhattani lakásban, ide érkezik meg Walker és nővére, Nan, akik apjuk halála és a hagyatéki tárgyalás után próbálják megérteni, hogy a végakarat miért tartalmaz számukra különös döntéseket. A férfi rátalál a halott naplójára, amelyben egy titokzatos bejegyzésre bukkan, 1960. április 3. és 5. között csak annyi szerepel benne: „Három esős nap”. Walker arra jut, hogy ahhoz, hogy megismerje szülei valódi jellemét, fel kell fedeznie a múltjukat, ezért Nan tiltakozása ellenére is beleássa magát a régi történetbe, így mi nézők is visszarepülve az időben, hirtelen 1960-ban Ned, Lina és Theo életében találjuk magunkat.
Igazi jutalomjáték ez az Orlai Produkciós Iroda három nagy tehetségű színművészének, hiszen nem elég, hogy két teljesen eltérő karaktert kell megformálniuk egy előadáson belül, az idősíkok és a helyszínek gyors váltásai miatt ezek között folyamatosan ugrálniuk is kell. Kovács Patrícia tökéletesen hozza a korai alkoholizmussal küzdő, labilis idegrendszerű Linát, apró ám mégis elképesztően hatásos színészi gesztusokkal (váratlan, a helyzethez nem illő mozdulatok) jelezve, hogy ez a nő mindenféle keretből kilóg, amire a hétköznapi jelzőt használni szoktuk. Amikor saját lányát, Nant játssza, csendjeiben minden benne van, amit a karakterről tudnunk kell: összeszedettebb, mint édesanyja, ám a belőle áradó melankólia előrevetíti saját boldogtalanságát is, amellyel láthatóan nem tud mit kezdeni.

Kovács Patrícia és Schruff Milán (Fotó: Takács Attila)
Szabó Kimmel Tamás 1995-ben élő szereplője, Theo igazából csak apró villanásokra, mondhatni jelzésértékűen tűnik fel, ám múltbéli karaktere, Pip lehetőséget ad a színésznek a sziporkázásra. Az általa megformált hiú sorozatsztár csak úgy szórja a poénokat, gondtalansága felől egy percig sincs kétségünk, könnyed sármosságával tökéletesen egyensúlyoz a ripacskodás és a drámaiság között: egyetlen alkalommal sem billen a rossz irányba, tökéletes arányérzékkel játszik minden színpadon töltött percben. Schruff Milánnak jut a kevésbé látványos feladat, ám ő is él a Greenberg adta lehetőségekkel. A beszédhibával küzdő Ned alakját inkább gesztusokkal, csendesebben jeleníti meg, ám így is képes a karakter legbensőbb jellemvonásait feltárni előttünk: a bátortalansággal harcoló vágyakozás minden mondatából sugárzik. Erős kontraszt ehhez képest Walker lobbanékony, folyton ideges alakja, aki állandóan csak menekül a problémák elől, olyan mintha egész életében a szülei árnyaival küzdene, ezért is akarja minden áron kibogozni, hogy a rejtélyes bejegyzés mögött vajon mi húzódik meg.
Novák Eszter rendezése végig logikus ív mentén halad, a váltásokat is nagyon szépen érzékelteti a zenék és a jelmezek segítségével. A látvány egyébként Zeke Edit kezét dicséri, a kosztümök és a színpadkép tökéletesen illenek a darabhoz. Az egyfelvonásos előadás tempójára sem lehet panasz, érezni, hogy a három színész nem először lép együtt színpadra: 110 perc alatt a teljes történetet kibontják, nem marad a szereplőkkel kapcsolatban egyetlen megválaszolatlan kérdésünk sem. Greenberg drámája megint egy olyan előadás az Orlai Produkciós Iroda repertoárján, amit nem csak a színművészek, a történet, vagy a neves író miatt kell megnézni: amiatt is ajánljuk, mert képes olyan gondolatokat és érzelmeket generálni, amik napokig velünk maradnak. Erre csak az igazi színház képes, a Három esős nap pedig minden percében az!
Kiemelt kép: Kovács Patrícia és Schruff Milán (Fotó: Takács Attila)