A Vágyott szépség című időszaki kiállítás a preraffaelita mozgalmat mutatja be a londoni Tate egyedülállóan gazdag gyűjteményén keresztül. A közel száz lenyűgöző alkotás egészen augusztus 22-éig lesz megtekinthető a Magyar Nemzeti Galériában.
A preraffaeliták egy angol író- és művészcsoport, amely 1848-ban William Holman Hunt, John Everett Millais és Dante Gabriel Rossetti vezetésével alakult azzal a szándékkal, hogy a kor festészetét kivezesse a felületes akadémizmusból. Mintaképük a Raffaello előtti XV. századi toscanai festők művészete volt. Már a csoport névválasztása (Preraffaelita Testvériséget, Pre-Raphaelite Brotherhood, P. R. B.) is jelzi ezt a szándékot. Ennek ellenére a csoport érdeklődése nem volt kőbevésve. A testvériség tagjai például alakulásukat követően számbavették a művészeket, akiknek munkássága követendő. Komikus módon listájuk egyik első szereplője maga Raffaello volt.
Az ifjú preraffaeliták – John Ruskinnak, a kor jeles esztétájának és társadalomfilozófusának, későbbi pártfogójuknak a tanításait alapul véve – természetábrázolásaikon, a Biblia, a történelmi események és az irodalom ihlette műveiken, valamint társadalmi kérdéseket is feszegető alkotásaikon a festészet tematikai és stiláris megújítására tettek kísérletet. A csoport 1853-as feloszlását követően a preraffaelita művészet második hullámának Rossetti lett az Európa-szerte nagy hatású esztétikai mozgalom vezéralakja. Vele társulva Edward Burne-Jones és William Morris is a képzőművészet, a költészet és a zene közötti összecsengéseket kutatta, és a szépség kultuszának igézetében a műfajok közötti határok lebontására törekedett. Az ipari forradalom lélekölő gépesítettségével és tömegtermelésével szemben Morris az esztétikus környezet kialakításának és a kézműves hagyományok felélesztésének fontosságát hangsúlyozta. Az ő munkássága nyomán jött létre a képző- és iparművészet számos ágát felölelő Arts and Crafts elnevezésű összművészeti mozgalom.
John William Waterhouse: Shalott kisasszonya, 1888 Forrás: Tate
A kiállítás kilenc szekcióban mutatja be a preraffaeliták művészetét. Ezek közül az első három a Középkori modernek, a Festett költészet és a Világi hit a mozgalom kezdeteiről, illetve a költészet és a vallás meghatározó szerepéről szól. Ezeket koveti a Modern élet és Termeszéthűség című szekció, amiben a mindennapi angol valóság problémái, például a munka, a női emancipáció, a gyermeknevelés állnak az ábrázolások középpontjában, s ennek megfelelően egy sokkal realisztikusabb, már-már tudományosan objektív természetszemlélet. A kiállítás következő három egységét az eszményi szerelem, illetve a test, a lélek és az isteni szépség témái határozzák meg. Az utolsó szekció a Mítoszok és legendák, melynek középpontjában a modern női hősök állnak. A 19. században a női politikai egyenjogúságért folytatott küzdelem miatt sokan úgy gondolták, hogy az erős és önálló nő veszélyezteti az erkölcs, a család és a társadalom rendjét. A preraffaelita művészek elsőként reflektáltak ezekre a félelmekre, és lenyűgözően erős nőalakokat teremtettek. Az istennők, csábítók és különböző mitológiai karakterek álarca mögé rejtett nők igazi, másokra és magukra is végzetes „femme fatale”-ként jelennek meg. Ehhez a részhez tartozik egy videó is, amely bemutatja, milyen meghatarozó női tagjai és múzsái voltak a preraffelitáknak.
A kiállítás kurátora: Carol Jacobi, Tate Britain, társkurátora: Plesznivy Edit.
Kiemelt kép: Dante Gabriel Rosetti: Dante álma Beatrice halálának idején, 1856 (forrás: Tate)
