Névadója születésének 125. évfordulója alkalmából Tamási-évadot hirdetett a Tamási Áron Színház, melynek nyitóelőadását az író születésnapján, szeptember 19-én tartották. Ezzel egybekötve egy Tamási-kiállításra is sor került az előcsarnokban, melyet Szebeni Zsuzsa színháztörténész, a Liszt Intézet Sepsiszentgyörgy vezetője és Bocsárdi László, a színház aligazgatója nyitott meg a bemutató előtt.

Tamási Áron Hullámzó vőlegény című darabját Albu István, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház igazgatója rendezte, aki szerint a művészi lét mindenkori alapkérdéseit feszegeti az író ebben a művében, melyek az előadás alkotóit is érzékenyen érintik. A darab egy fiatal keramikus (itt: festőművészből lett képkeretező), Bodrogi Antal kilátástalannak tűnő életébe enged betekintést, aki tehetséges, ám hiába járja a városokat tucatárujával, az anyagi csőd szélén áll, rengeteg embernek tartozik. Reménytelen helyzetében elfogad egy házassági ajánlatot, és egy számára gyakorlatilag ismeretlen, de gazdag vénlányt készül elvenni, miközben valójában egy másik lány iránt vonzódik. Érzi, hogy értelmetlen az érdekházasság, tudja, hogy értéktelen portékákat alkot a haszonszerzés reményében, mégsem lát más kiutat a helyzetéből, így magánemberként és művészként is válságba kerül az önazonossága.

Tamási Áron meseszerű példázata a II. világháborút követő válság kontextusában íródott, így annak erkölcsi tanulságai mintaként szolgálhatnak a mindenkori válsághelyzetben élő ember boldogulásához. “Valószínűleg minden rendezőnek van egy olyan környezete, amiben úgymond biztonságban érzi magát, olyan szerzők, témák, hangulatok, amelyeket már »kitalált«, amelyekhez jobban ért, vagy legalábbis ezt gondolja magáról. Tamási Áron egyáltalán nem ilyen számomra, rendezőként még nem foglalkoztam vele. Azonban szeretem a váratlan helyzeteket, ilyenkor az embernek össze kell kapnia magát, kevésbé kiszámítható, hogy milyen lesz az előadás. Adódott egy ilyen lehetőség, hogy Tamásit rendezhetek a Tamási Áron Színházban ezen az évfordulón, és nem hagyhattam ki. Hogy miért a Hullámzó vőlegény? Talán azért, mert egy művészről szól, az ő vergődéséről, megélhetési gondjairól, azokról az anyagi, intellektuális és érzelmi síkon létező értékekről, melyek engem is folyamatosan foglalkoztatnak” – vallotta Albu István, az előadás rendezője.

Pillanatkép a „A tiszta lelkiismeret szavának akartam szabadságot adni…” kiállítás megnyitójáról (Fotó: Tamási Áron Színház)

A Tamási Áron születésének 125. évfordulóján bemutatott kiállítás címe “A tiszta lelkiismeret szavának akartam szabadságot adni…”. A tárlat törzsanyaga a Magyar Művészeti Akadémia és Magyarság Háza együttműködése révén jött létre (kurátor: A. Szabó Magda), ezt bővítette ki a Liszt Intézet Sepsiszentgyörgy és a Tamási Áron Színház a jeles évforduló alkalmából. A megnyitón felszólalt Szebeni Zsuzsanna színháztörténész, a Liszt Intézet Sepsiszentgyörgy vezetője és Bocsárdi László, a Tamási Áron Színház aligazgatója, akinek Tamási Áron Énekes madár című darabja nyomán készült A csoda című előadását az egyik legfontosabb Tamási-feldolgozásnak tartja a magyar színházi szakma.

Kiemelt kép: Jelenetkép a Hullámzó vőlegény című előadásból (Fotó: Tamási Áron Színház)