Szelíd vonyítások a láncos ugatás és a dogfight helyett. Pénteken megjelent Lil Frakk új EP-je, a Harmadnap, ami tulajdonképpen a legelsője is egyben – számtalan single és hat album után ezúttal egy kisebb dalcsokorban nyílik meg, elsősorban arról, milyen nehéz is elveszíteni valakit. Ezúttal nincs gengszterkedés, nincsenek elmés odamondások, csak a fájdalom és a zenész. Ha pedig egy zenésznek valami fáj, az általában a hallgatónak jó.

Lil Frakk legutóbbi albumában, a nem is olyan rég megjelent Happy End Után Is Van Másnapban nyílt meg először magánéletével kapcsolatban igazán. Új anyaga olyan témákat érintett, mint felnövéstörténete, traumái és azoknak feldolgozása. Sorai egy olyan karaktert formáltak róla, amit eddig maximum magánéletéből, műsoraiból lehetett ismerni, rapszövegeiben nem. Ennyire részletesen először mesélt olyan témákról, mint a düh, a megbánás, a gyász, vagy, hogy miként kezeli a külvilág elvárásait.

A lemez egy terápiás keretbe van foglalva: egyes számok között valódi felvételeket hallhatunk arról, miről beszélgetett Frakk a terapeutájával. Ezek hallhatóan igazi beszélgetések, és nem dramaturgiai funkciót töltenek be, hanem valami ennél fontosabbat szolgálnak: egy ember mentális egészségét. Éppen ezért – bár még valódibbá és közvetlenebbé teszik az albumot – érezni lehet rajtuk, hogy más körülmények között, más célokkal születtek, mint maga a zenei anyag. Nekem emiatt inkább megtörik tőlük a lemez áramlása, ahelyett, hogy hozzáadnának egy újabb jelentésréteget.

A Harmadnap viszont már sokkal egységesebben szólal meg, mint bármi, amit Lil Frakk eddig albumformátumban kiadott. Lényegében a Happy End Után Is Van Másnap közvetlen folytatása, mégis önállóbb, jobban körülhatárolható egységet alkot – még úgy is, hogy ezúttal nincsenek terápiás skitek, amik közvetlen közvetítenék a koncepcót. Hiába dolgozott minden dalon más producer, ugyanaz a nosztalgikus, melankolikus, helyenként mégis pozitív felütésű hangulat árad mindegyikből. Az egész EP olyan, mint egy kis fagyos iglu, amiben fel lehet melegedni. Nem kellenek konkrét hangfelvételek vagy valósághoz kötő részletek ahhoz, hogy működjön az anyag — sőt, éppen attól válik még átélhetőbbé a dalokban megfogalmazott fájdalom, hogy minden konkrétum nélkül be van dobva a közösbe.

Sokk, otthonkeresés, továbblépés – az EP-n felvezetett gondolatok szépen, követhetően rajzolódnak ki, amelyeket a Cricket felnövéssel és érettséggel kapcsolatos sorai remekül zárnak le. Ennél a dalnál különösen jól működik a kislemez többi számában is kipróbált, flegma refrénéneklés; laurie. vokálja pedig éppen annyit tesz hozzá, hogy ne lopja el a reflektorfényt, hanem finoman támogassa a sorok mögött megbúvó személyességet.

Izgalmas ez az új irány, és úgy tűnik, a legutóbbi lemeze óta Lil Frakk megközelítése még tovább finomodott. A Harmadnap egy olyan EP, amely egy komfortos, mégis rétegzett világot húz fel: egyszerre van benne jelen a fájdalom és a pozitív kicsengés – utóbbi talán még erőtlen mantraként hat, nem pedig magabiztos ígéretként, de éppen ettől válik még közelibbé, igazibbá és személyesebbé. A megénekelt kihívások annyira hétköznapivá és ismerőssé váltak, hogy sokkal egyszerűbb lett volna kiút nélkül a sötétben hagyni őket. Az elcsepegtetett pozitív hozzáállás azonban még nagyobbat üt: nem tompítja a tragédiát, sőt, kiemeli annak súlyát, miközben egy kis reménnyel is felpumpál – ami manapság különösen értékes.

Sok más friss és befutott magyar előadó dalai mellett Lil Frakk és laurie. Cricket című számával is találkozhattok a péntekenként frissülő POPZAJLÁS lejátszási listánkon.

Kiemelt kép: Lil Frakk (Fotó: Stachowski Jan)