Csukd be szemed, nyisd ki szád, az meg tátva is marad. Bongor harmadik albuma az első hangtól az utolsóig annyira beszippant, hogy ha bakeliten hallgatnád csak a tű sercegése után beállt csönd lenne intő jele annak, hogy fordítani kéne a lemezen. Egyszerűen őszinte keret, tűpontos dramaturgia, sok sávos füldöngető beatek, ha pedig a hatás azt kívánja egyetlen rekedtes zongora dallam. Az album annyira egyben van, hogy szinte lehetetlen egy számot kiemelni, mégis az APA volt az, ami még az utcán, a zebránál várakozva is kikerekítette a szemem. Tágra nyílt szemmel, lúdbőrösen vártam a zöldet.

Az EXTÁZIS vérbeli konceptalbum, a klasszikus, régivágású lemezeket idézi meg, vagyis mindenképpen sorba érdemes hallgatni a számokat, úgy, hogy közben semmi mást nem csinálunk. Az alapkoncepció, vagyis a kitárulkozó alapdilemma szerint, bongor terapeutájának önti ki a lelkét, pontosabban alkoholproblémáival fordul felé. A lemez tehát a függőség különböző aspektusait járja körbe egy terápiás keretbe foglalva. Minden szám egy vallomás, egy őszinte megnyilvánulás, egyre súlyosabb és súlyosabb témákat érintve, ami úgy ömlik belőle, mint amikor tavasszal újra megnyitják az áttelelt kerticsapot, amit most folyatni kell. Mikor a Rujder Vivien hangján megszólaló terapeuta az első ülés végén megkéri bongort, hogy meséljen neki az őt követő árnyékról, ez a csap meg is nyílik.

A számok szépen sorban betekintést engednek tudatának egy-egy szeletébe. Mi ez az árnyék? Iszik-e még? Hogyan viseli a kritikát? És mindezt hogyan éli meg a párja? Lenyűgöző, hogy a sorok mennyire precízen belesimulnak a műfaj által diktált keretbe: megfelelnek annak szabályrendszerének, miközben olyan mértékben közvetítenek érzelmeket és mozgatják a dramaturgiát, hogy azt egy sokkal nagyobb eszközkészletből dolgozó musical is megirigyelhetné. A szöveg játékos, a stílus helyenként mérhetetlenül vicces, ugyanakkor sugárzik belőle az autentikusság és a valóság súlya. A hallgató nincs kioktatva, nem egy szépített verziót kap, de nem is csak bongor traumáit tálalják ezüsttálcán: a terapeuta székében ülve a hallgató partner, a dalok pedig csinos köntösbe bugyolált, őszinte, átgondolt vallomások, amiktől érezhetően szívesen megválik feladója.

Az APA dramaturgiailag valahogy akkor lép be, amikor már azt hisszük, teljesen kiismertük a lemez felhúzott szabályait, gyorsan épülő rendszerét. Addig ugyanis különböző stílusokba kóstolunk bele, figyelve, hogyan száll szembe az alkotó a korántsem könnyű témákkal, amelyekhez választott fegyvere nagyrészt az irónia és a szarkazmus. A felvezetésből világos, hogy valós problémákról van szó, a szövegek pedig éppen annyira viccesek, mint amennyire fájdalmasak. Ez leginkább a Cseri Hannával közös Hol voltál? című számban domborodik ki, ahol az általuk megtestesített szerelmespár duettezik arról, hogy bongor éppen merre járt – vagyis hát, hogy hol ivott. A dal külön színezetet kap attól, hogy a két előadó a való életben is házas.

Majd megérkezik az APA – amire nehéz felkészülni. Az addigi komplex, beates lüktetést hirtelen Csernovkszy Márk csupasz zongoradallama váltja fel. A tónusváltás annyira vészjósló, mint amikor egy horrorfilmben az ijesztés előtti pillanatban elnémul a hang. Bár az alkoholizmusról és annak különböző hátulütőiről korábban is szó esett, eddig teljesen más hangvételben. Az APA egy végtelenül őszinte, elképesztően pontosan megfogalmazott történet, amely olyan dramaturgiai ívet rajzol, hogy még az utcán állva is kiráz tőle a hideg. Mesterien felépített atmoszféra vezet el eddig a dalig – és éppen azért üt ekkorát, mert előtte négy másik szám ugyanezt a témát teljesen más perspektívából közelítette meg.

Az EXTÁZIS egy instant klasszikus: olyan album, amit az ember ösztönösen kétszer is végighallgat egymás után. Jó látni, hogy itthon is születnek még olyan konceptalbumok, amelyek ilyen határozottan kiállnak az album mint formátum értéke mellett, az algoritmusok uralta zenepiacon. A záróülés pozitív végszava reményteli utóízt hagy a nem éppen könnyű témákat feldolgozó lemez végén.

Bármennyire furcsán hangzik, üdítő ez az őszinteség és hozzáállás egy fojtogató közhangulatú valóságban, mert rávilágít arra, hogy vannak még fontos kérdések, igényes válaszok, és ami talán a legfontosabb, van remény is.

Sok más friss és befutott magyar előadó dalai mellett bongor APA című számával is találkozhattok a péntekenként frissülő POPZAJLÁS lejátszási listánkon.

Kiemelt kép: bongor (Fotó: Szöllősi Tamás Szilárd)