2025-ben ismét erős évet zárt a magyar könnyűzene: szinte minden hónapra jutott legalább egy figyelemre méltó album, emlékezetes együttműködésekből sem volt hiány, a jobbnál jobb single-ök pedig hétről hétre fúrták be magukat a fejünkbe. Sokszor nem volt egyszerű helyzetben az ember, amikor el kellett dönteni, melyik dal kerüljön be éppen a Spotlightba, hiszen több olyan hét is akadt, amikor a playlistbe kerülő megjelenések szinte mindegyike megérdemelt volna egy külön cikket. Persze olyan alkalmak is voltak, amikor egy-egy szám annyira kiemelkedett a mezőnyből, hogy egy pillanatig sem kellett hezitálni. Az év utolsó POPZAJLÁS Spotlightjában nem egyszerű feladatra vállalkozom: összegyűjtöttem azt az öt single-t, amelyek 2025-ben valamiért igazán meghatározónak bizonyultak.

Csinszka – Intimacid

Az Intimacid az az ethno-fúzió, amiről eddig nem is tudtuk, hogy hiányzik. A népzene valamilyen kortárs műfajjal való keverése szinte bombabiztos recept – vagy legalábbis egy jól körülhatárolható, stabil keresletet szolgál ki. A főként gitáralapú ethno-beat, -funk és egyéb alműfajok azonban mára annyira elterjedtek, hogy egyre nehezebb kitűnni a már bejáratott zenekarok közül. Csinszka ezzel szemben az elektronika felől közelít a szférához, és olyan egyedi hangzást teremt, amelynek egyik legmeglepőbb tulajdonsága éppen az, hogy mennyire jól működik. Az Intimacid egyszerre népies és trapes, hagyományőrző és innovatív, sőt egyszerre magyar és angol. Az egyik sor még erdélyi népdalokat idéz, a következő pedig már szinte egy Travis Scott-track világát hozza – mindezt olyan természetességgel, mintha ez lenne a legkézenfekvőbb dolog a világon. Van, hogy szó szerint másodpercenként kapkodod a fejed a nyelvek és stílusok között, mégis egy koherens egésszé áll össze az anyag. Olyan extázist vált ki, mint amikor gimiben nemcsak megoldódik a másodfokú egyenlet, de még az ellenőrzésen is stimmel.

Platon Karataev – Három idő

A Platon nagyot alkotott legújabb albumával, mégsem tudtak igazán magukkal ragadni a megjelenést megelőzően kidobott négy single-lel, amelyek a lemez előfutáraiként szolgáltak. Amikor azonban megjelent a teljes anyag, és eljutottam a harmadik számig, hirtelen beszippantott a világuk – ez a dal volt a Három idő. A szám felépítése meglehetősen összetett, mégis olyan természetességgel navigál a különböző rétegek között, hogy szemforgatás helyett valódi libabőrt okoz a dal második felében váratlanul berobbanó, bólogatós belépő. Érezhető, hogy ebben a számban ér révbe mindaz, ami az évek során ennyire karakteressé tette a zenekart: az éteri vokálok már nem követelnek magasztos figyelmet, Cz.K. Sebő elektronikai kísérletezései pedig a korábbinál is nagyobb teret kapnak a zenekaron belül. Mindezt a minimalista, post-punkos dobolás fogja egységbe, stabil keretet adva a dal folyamatosan mozgásban lévő belső világának. A Három idő nagybetűs Art rock a műfaj minden sznobos utóízétől megfosztva.

bongor – APA

Nehéz egyetlen számot kiemelni az EXTÁZIS-ról, hiszen olyan érzés, mintha egy sokgyerekes anyuka minden családi összejövetelen csak egy gyerekével dicsekedne, miközben mindegyikük letett valamit az asztalra. Az EXTÁZIS ízig-vérig konceptalbum, az APA is csupán azért lett ide beemelve, mert egészen elképesztő módon vezeti végig a hallgatót egy történeten. A műfaj meglehetősen kötött keretein belül maradva tálal egy komplex narratívát, ami úgy tudott meghökkenteni, ahogy eddig egyetlen, erre a formára specializálódott musicalszám sem. Lenyűgöző, mennyire sugárzik belőle az őszinteség, és mennyire erősen közvetíti az érzelmeket úgy, hogy közben szinte teljesen megfeledkezel arról, hogy rímek és dallamok közé zárt monológot hallgatsz. Paradox éppen a rap műfaja, a hiphop médiuma erősíti a közlés formáját, miközben teljesen megfeledkezel annak eszközeiről. Eddig a számig nem is tudtam, hogy ez lehetséges.

Fiúk x Sisi – Vadnyugati

Nem túlzás kijelenteni, hogy a feat-ek mozgatják igazán előre a zeneipart. A hiphopban ez már teljesen bevett, sőt sokszor elvárt gyakorlat: az egymásnál vendégeskedés a műfaj szerves része. Kevés más stílus akad azonban, ahol ennyire elterjedt – vagy egyáltalán ilyen természetesen megvalósítható – lenne. Éppen ezért különösen nagyszerű, amikor egy olyan koktélt kapunk, amelyben két eltérő íz találkozásából valami egészen friss és üdítő születik. A Fiúk korábban is kísérleteztek már hasonlóval, még akkor, amikor Gege ugrott be hozzájuk a Hogyan rontsuk el-be, a Vadnyugati azonban egyértelműen egy kiforrottabb megközelítést mutat. Míg korábban a rapbetét inkább önálló egységként került bele a dal szerkezetébe, itt Sisi már teljesen belesimul a nagy egészbe. Sorai pattognak, a beatnek mégsem kell aláadnia a lovat: a jó ütemet diktáló, szakadatlan ritmus zavartalanul vágtathat tovább. A témánál maradó, egyértelmű, mégsem arcba mászó kritikus szöveg pedig különösen kellemesen hat egy olyan időszakban, amikor hirtelen sok előadó jött rá egyszerre, hogy viszonylag egyszerűen lehet erős érzelmeket kiváltani a hallgatókból – végletekig menő köntörfalazás nélkül.

Co Lee – A DZSUNGEL KÖNYVE (prod. Kapitány Máté)

Jó érzés, amikor egy szám címében szereplő két ígéretes név valóban be is váltja a hozzájuk fűzött reményeket. A DZSUNGEL KÖNYVE olyan, mintha Co Lee önéletrajza lenne: ahelyett, hogy felsorolná a képességeit vagy a korábbi „munkahelyein” szerzett tapasztalatait, egyszerűen megmutatja őket. Ebben a dalban egyszerre jelenik meg paranoiás bohócként, keménykedő fotelharcosként, magabiztos vezérként – sőt, még Deshként is. Egyfajta skizofrén kivetülés ez, amely alá Kapitány Máté elképesztően stabil beatet diktál, mégis Co Lee személye és tehetsége az, ami végig egyben tartja az egészet.

Kiemelt kép: Intimacid, Három idő, APA, Vadnyugati, A DZSUNGEL KÖNYVE