Amilcare Ponchielli leghíresebb kétrészes operája a varázslatos, ám egyszersmind veszedelmes 17. századi Velencei Köztársaságba repíti a nézőt. Ősbemutatója 1876-ban volt a milánói Scalában, és a művet néhány évvel később, 1883-ban játszotta a Nemzeti Színház, 1884-től pedig a frissen nyílt Operaház is műsorára tűzte, az elmúlt húsz évben azonban kikerült a hazai figyelem középpontjából.
Április 11-én 22 óra 10 perctől azonban megtekinthetik a köztévé műsorán.
A Victor Hugo Pádua zsarnoka című drámája nyomán született librettót a Tobia Gorrio álnéven dolgozó Arrigo Boito írta. A komponista a számára elsőre kuszának tűnő szövegkönyvhöz végül megtalálta a megfelelő zenei nyelvezetet, így született meg a grand opéra jegyeit magán viselő, bonyolult, összetett cselekményű és zenéjű Gioconda. A darab főhőse egy utcai énekesnő, Gioconda, azaz a „Vidám”, akinek élete azonban tragikus fordulatot vesz egy belé reménytelenül szerelmes, sátánian gonosz alak intrikái miatt. Nyomon követhetjük, milyen nehezen tudnak egymásra találni az álom és valóság határán mozgó, egytől egyig sérült romantikus karakterek, és hogy milyen áldozatok és szenvedések árán képes csak megszületni a történet egyetlen kapcsolata, amely azonban rögtön ki is szorul az opera szereplőinek világából. A kortalan Velence látképe, a város karneváljai mögött húzódó sötét világ, a szűk sikátorok, a város barátságtalan csatornái vizes valójukban elevenednek meg Almási-Tóth András rendezésében.
Szereplők: Sümegi Eszter (Gioconda), Wiedemann Bernadett (A vak asszony, Gioconda anyja), Alexandru Agache (Barnaba), Boncsér Gergely (Enzo Grimaldo), Gál Erika (Laura Adonro), Cser Krisztián (Alvise Badoero, az Állami Nyomozószék inkvizítora, Laura férje); Karmester: Kesselyák Gergely.
A felvétel rendezője: Kecskés G. László, vezető operatőr: Németh József, felelős szerkesztő: Hara Lilla Beáta.
Kiemelt kép: jelenet az Erkel Színház Gioconda c. előadásból (Fotó: Erkel Színház)
