Tendencia lett, hogy a nagy színházak sorra nyitják meg a kisebb játszóhelyeket, amiknek a befogadóképessége nem több 100-150 főnél, sőt, van ahol csak 40-50 nézőt tudnak beültetni egy-egy előadásra. A Katona ebben is úttörő volt, de az elmúlt években többek között a Víg és az Örkény is ebbe az irányba haladt, és hamarosan a Thália is csatlakozik a sorhoz. Hogy mi miatt tartják fontosnak a színházak vezetői, hogy szűkebb, intimebb tereket biztosítsanak színészeik számára a kibontakozásra? Pontosan az említett intim légkör miatt, hiszen 50 ember előtt sokkal könnyebben születik meg a csoda, a katarzis, amikor karnyújtásnyi távolságra ülünk a játszóktól, akiknek a legtöbbször szó szerint látjuk a lelkét is egy-egy előadás alatt.

Múlt csütörtök este is ilyen élményben volt részem, öt különleges alkotó csupaszította le magát a maroknyi közönség előtt, még ha a színpadon valójában ketten voltak is csak jelen. Jászberényi Sándor A lélek legszebb éjszakája című novelláskötetét vette alapul Polgár Csaba, aki Szabó-Székely Ármin segítségével alkalmazta színpadra a háborús történeteket, amelyeket Nagy Zsolt és Ficza István adtak elő.

Ficza István (Fotó: Horváth Judit)

Már a színpadkép is arra utal, hogy valami szokatlan élményre kell készülnünk, CRT tévék, neoncsövek és üres gyógyszeres levelek hevernek szanaszét a földön, a hátteret pedig egy ledfal adja, ami egyelőre szürkén és üresen tölti ki a teret velünk szemben. Nagy Zsolt a takarásból figyeli az érkező nézőket, érezni lehet, hogy valami jóféle feszültség vibrál benne.

Az előadás első percei egy kamera beüzemelésével telnek, a két színész csak ezután ül le a színen lévő műanyag székekbe, Ficza István kerül hátulra, őt csak akkor látjuk, ha partnere oldalra dől. Nagy Zsolt hiába ül velünk szembe, nem ránk néz, a kamerának mutatkozik be, ám ennek képe a már említett kivetítőn és a CRT tévéken pontosan úgy jelenik meg, mintha a játszótér minden pontjáról minket bámulna. Ez az ambivalencia érezhetően kibillent mindenkit a komfortzónájából, és ez csak az első ilyen alkalom, az előadás 90 perce alatt sorra jönnek az ehhez hasonló élmények. Az egyik pillanatban azon nevetünk, hogy a két férfi milyen átéléssel énekli a Nothing’s Gonna Change My Love For You-t, majd lefejezett emberek fotói, katonanők vallomásai sokkolnak minket, hogy utána ismét ezekről megfeledkezve nevessünk azon, ahogy a színészek Beyoncé Single Ladies című dalának jól ismert koreográfiáját próbálják utánozni.

Nagy Zsolt (Fotó: Horváth Judit)

Annyi játékos ötlet, rendezői bravúr van az előadásban, hogy fel sem lehet sorolni, nagyon magas fokú koncentrációt igényel az egész darab, egy percre sem lankadhat a figyelem, mert akkor lemaradunk valamelyik kreatív megoldásról, színészi finomságról. Finomság pedig van benne bőven, például akkor, amikor Nagy Zsolt egy kislányt játszik el éppen: olyan tiszta szemmel néz ránk közben, hogy egy percre valóban látom a még romlatlan gyermek naivitását a tekintetében. Vagy amikor a kivetítő két oldalára állva gázálarcban elkezdik énekelni a Downtownt, először halkan, szinte viccesen, a háttérben pedig egyre csak villognak a borzasztó háborús jelenetek, gyorsul a tempó, egyre agresszívabbá válik az egész performansz, mi pedig ezekbe a sorokba tudunk csak kapaszkodni, amikor érzékeink együttesen tiltakoznak az őrület befogadása ellen:

The lights are much brighter there

You can forget all your troubles, forget all your cares

So go downtown…

Ficza István és Nagy Zsolt (Fotó: Horváth Judit)

Aki beül A lélek legszebb éjszakájára, az készüljön fel arra, hogy hiába üvölt időnként a szavanna pop, vagy adnak elő a szereplők teljesen képtelen, meseszerű történetet egy szellemlovasról, ez az előadás mégiscsak a háborúról és az emberi természet kegyetlenségéről szól. Arról, hogy hogyan vesznek ki a hagyományos értékek a világból, hogyan feszegetjük egyre jobban a „normalitás” határait, sőt, hogyan válunk az őrült tempóban minket érő környezeti behatások miatt mi magunk is egyre érzéketlenebbé. Az efelé tartó úton nem árt néha egy-egy figyelmeztető közbeavatkozás, Polgár Csaba rendezésének pedig pontosan ez a legnagyobb erénye, hogy rávesz minket a megállásra, és a gondolkodásra. És ez ma, a most Magyarországában nagyon bátor vállalás!