Pintér Béla 50 éves

Ma ünnepli 50. születésnapját Pintér Béla, Jászai Mari-díjas színész, zenész, drámaíró és rendező, a magyar alternatív színházi élet meghatározó szereplője.

Pintér Béla Budapesten, 1970. szeptember 21-én született. Nagyapja, aki részt vett a második világháborúban és a Don-kanyarnál fogságba esett, citerázott, a hangszeren a gyermek Béla is megtanult játszani. Gyerekkorában sok időt töltött nagyszülei tanyáján, darabjainak visszatérő elemei a nagy falusi események, összejövetelek, ezeket az ott tapasztaltak ihlették. Mivel az általános iskolában nem mentek jól neki a reál tárgyak, nem mehetett gimnáziumba, így központifűtés-szerelőnek jelentkezett, de gerincferdülése miatt ide sem vették fel. Végül bőrdíszművesnek tanult az újpesti Simon Ferenc Bőripari Szakközépiskolában. Fiatal korában ismerkedett meg a népzenével, elsősorban a nagyszüleinek és rokonságának köszönhetően. Sokat járt táncházba és képzett néptáncos vált belőle. A népzene és a néptánc számos darabjában kap fontos szerepet. Tizenhat éves korában vált az akkori nevén Tanulmány, később Arvisura Színház tagjává, ahol színészként és rendezőként 1998-ig tevékenykedett. Ezt követően alapította meg saját társulatát Pintér Béla és Társulata (PBEST) néven, első fellépésükre 1998. december 19-én került sor.

Eleinte kollektív improvizációval kísérletezett, de a Kórház-Bakony (1999) első próbája után úgy döntött, megírja a szövegkönyvet, innentől datálja írói pályafutását. Elsősorban saját társulata számára ír darabokat, színházát inkább megfigyelőnek, mintsem tanítónak tekinti. Egy televíziós interjúban elmondta: meggyőződése, hogy jó előadásokat hoz létre, de nem tartja magát jó társulatvezetőnek, mert nem kezeli jól a feszültségeket, nem tart társulati üléseket, nehezen szánja rá magát, hogy személyesen mondja el, ha valakivel olyan problémája van, amely számára lehetetlenné teszi a munkát. Magát nehéz, belső törvényeihez, elképzeléseihez ragaszkodó embernek tartja.

Sok munkája önéletrajzi ihletésű: szüleivel való problematikus viszonyából a legtöbb motívumot A sütemények királynője dolgozza fel, saját alkoholproblémáját pedig az Öl, butít című drámában írta meg (állítása szerint ez a legkevésbé sikerült darabja). Művei provokatívan mutatják be a magyar valóságot, a közéletet. Színházi rendezései a szappanopera, a bohózat és a tragédia keverékéből álló folklór mesének hatnak, amelyekben rendre megjelennek a magyar történelem motívumai, gyakran a népzenével és a tánccal kísérve. Rendezéseinek zenevilága nagyon változatos, keveredik benne a magyar népzene, a barokk opera, de ABBA-dalok mellett akár citerát is megszólaltat. Egyik legnagyobb sikerét a Titkainkkal aratta, amely az ügynökkérdéssel foglalkozik. Társulata az Amerikai Egyesült Államokban, Németországban, Oroszországban és Ausztriában is fellépett. Első kőszínházi rendezését a budapesti Katona József Színházban, 2016-ban mutatták be: A bajnok című darab Puccini műveinek felhasználásával készült.

Drámái először 2013-ban jelentek meg kötet formájában, a válogatás az alábbi műveket tartalmazza: Kórház-Bakony; A sehova kapuja; A sütemények királynője; A démon gyermekei; Szutyok; Tündöklő Középszer; Kaisers TV, Ungarn; A 42. hét. 2018-ban – a Társulat fennállásának 20. évfordulója alkalmából – megjelent a folytatás, Újabb drámák címmel, amelyben további öt írás olvasható (Titkaink, BÁRKIBÁRMIKOR, Fácántánc, Szívszakadtig, Ascher Tamás Háromszéken – ez utóbbinak a színpadi és a szerzői változta is megtalálható a könyvben). A Parasztopera című előadás szövegkönyve szintén kapható a boltokban, ennek melléklete a hanganyagot tartalmazó CD is.

1999-ben a Népi rablét, 2000-ben a Kórház, Bakony, 2001-ben A sehova kapuja a legjobb alternatív előadás kategóriában, 2003-ban a Parasztopera a legjobb zenés/szórakoztató előadás kategóriában, 2005-ben A sütemények királynője, 2006-ban az Anyám orra, 2012-ben a Kaisers TV, Ungarn a legjobb független színházi előadás kategóriájában, 2014-ben a Titkaink a legjobb magyar dráma és a legjobb előadás kategóriában, 2016-ban A bajnok a legjobb magyar dráma/színpadi szöveg kategóriában elnyerte a Színikritikusok Díját. Pintér 2000-ben megkapta a kiemelkedő fiatal rendezőknek járó Üstökös-díjat. 2003-ban Jászai Mari-díjjal, 2005-ben Hevesi Sándor-díjjal, 2007-ben A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. 2013-ban A 42. hét című előadásukkal elnyerték a Vidor Fesztiválon a legjobb előadásért járó Dottore-díjat, a 2013-as drámakötetéért pedig 2014-ben Artisjus Irodalmi Nagydíjat kapott. 2016-ban Vámos László-díjjal jutalmazták, 2020-ban Baumgarten-emlékdíjat kapott.

Kiemelt kép: Pintér Béla (fotó: szinhaz.org)