„Pierrot mulat, és mulattat, miközben vele is nevetnek, de rajta is” – interjú a Kvaterkával

December elején jelent meg a Kvaterka bemutatkozó albuma, amely rögtön egy jól körvonalazott koncepció köré épül. A Pierrot és sanzonos történeteiben rengeteg furcsa, ugyanakkor ismerős alak tűnik fel, miközben a címszereplő bejárja a budapesti éjszakát. A zenekar két tagjával, Zsebők Zsomborral (dalszerző-frontember) és Nyáry Brúnóval (dobos-producer) többek között arról beszélgettünk, miért fontos nekik a Margit körút és környéke, és hogy valójában ki is ez a címszereplő bohóc. Sok más friss és befutott magyar előadó dalai mellett a Kvaterka számaival is találkozhattok a péntekenként frissülő POPZAJLÁS lejátszási listánkon.

Bolond Pierrot címet viseli az egyik számotok, az albumotok címe pedig Pierrot és. Pontosan ki ez a Pierrot, és mit képvisel számotokra?

Zsebi: Pierrot karakterének komoly hagyománya van az európai művészetben: a commedia dell’arte világában jelenik meg, mint a szomorú bohóc figurája. Engem Godard Bolond Pierrot című filmje ihletett meg elsősorban. Nagy hatással volt rám, és innen jutott eszembe a dal ötlete is, amely végül nagyon személyessé vált. Pierrot számomra egy allegorikus figura, a személyiségem egyik része. Ahogy az albumon dolgoztunk, egyre inkább kikristályosodott, hogy ez a Pierrot valamiféle árnyék-én: egy bohémabb, szeszélyesebb alteregó. Amikor ez tudatossá vált bennünk, az egész lemezt erre a szimbolikára építettük fel.

Brúnó: Ahogy én látom – különösen a lemezzel összefüggésben –, mindenkiben ott él egy ilyen bohóc, aki egy kicsit szertelen és szeret beleszabadulni az éjszakába. Ez nem az az én, aki reggel nyolckor felkel, hanem az, aki az egész világot meghódítja, ha úgy tartja kedve. Mulat, és mulattat, miközben vele is nevetnek, de rajta is. Fék nélkül kimondja, amit gondol, és azt teszi, ami éppen jól esik.

Zsebi: Ez a kettősség a szövegekben is megjelenik: ott van Pierrot figurája, és mellette egy lírai én, akit sokkal inkább bűnbánó és önreflexív.

Ő mostantól egy állandó karakter, aki a későbbiekben is visszatér majd? Vagy inkább egy album erejéig létező Ziggy Stardust, aki ezek után felszívódik?

Zsebi: Inkább úgy gondoltam erre a karakterre, mint valaki, aki kamaszkor lezárását vagy a felnőttkor elkezdését testesíti meg. Számomra ez személyes folyamat volt: elengedni azt az énemet, amire nem mindig vagyok büszke. Azt érzem, ezzel a lemezzel eléggé kimaxoltuk ezt a szereplőt, ugyanakkor a jövőben is biztosan gondolkodom majd még más karakterekben.

Brúnó: A lemezen vannak négy-öt éves dalok is, Pierrot tulajdonképpen a folyamat legvégére érkezett meg. Inkább egy korszaklezárásaként tekintek rá. Nem gondolnám, hogy ő innentől kezdve a zenekar imidzsét jelentené. Mostantól nem „mi vagyunk a bohóc”, de, amit a karakter megtestesít, az nagyon pontosan rímelt az elmúlt időszakunkra. Mi együtt nőttünk fel – lassan tíz éve ismerem Zsebit –, úgyhogy sok élményen osztozunk.

Ritka, hogy bemutatkozó lemeznek egyből egy koncepció albumot ad ki egy együttes. Ennyire vonz titeket a történetmesélés vagy már hamarabb kirajzolódott, hogy így szeretnétek kezdeni?

Zsebi: A Bolond Pierrot dal volt az egyik, ami utoljára megszületett, ezzel együtt pedig jött a ráismerés, hogy ez alá behúzható a lemez többi dala is tematikusan. Rengeteg dalunk van, de végsősorban csak azokat raktuk fel a lemezre, amik beleillettek a koncepcióba.

Nekem mindig megvan ez a hozzáállásom, hogy ami kijön belőlem, azt le kell írni. Próbáltam naplót vezetni is, de végül rájöttem, hogy igazából a dalok a naplóim. Emiatt sokszor megírok olyan számokat is, amiket utólag nem tartok jónak, de ezek segítenek visszakövetni, mi történt bennem egy adott időszakban. Nyilván a lemezre csak a jobb dalok kerülnek fel, de így legalább volt miből válogatni. Szerintem bátorság kell ahhoz is, hogy az ember megírja a rossz dalokat, mert ezek nélkül a jók sem születnének meg. Ha minden tizedik sikerül igazán jól, az már teljesen rendben van.

Az albumban gyakran visszatérő helyszín a Margit körút és környéke. Hozzátok zeneileg közel álló alkotók közül a Hobo Blues Bandnél jelentek meg ennyire konkrétan helyszínek. Nektek mit jelent a Margit körút?

Zsebi: Amikor azt a dalt írtam, akkoriban sok Hobót hallgattam. Nézegettem is, hogy náluk már van Batthyány tér blues, Moszkva tér blues, és még jó pár környékbeli helyhez kötődő dal, viszont Margit körút blues még nem létezett. Közben azt is éreztem, hogy ez a cím és hangulat a zenekar történetéhez is szorosan kapcsolódik: rengeteg szál köt minket a Margit körúthoz. Gállal (Gálffy Márton, billentyű, tangóharmonika) sokat zenéltünk a Rózsában (Rózsadomb Eszpresszó), meg aztán a zenekarral a Manyiban is többször felléptünk– szóval nagyon erős a személyes kötődés ehhez a környékhez. Szerintem ezekhez a lokálpatrióta történetekhez eleve jól illik a blues, így hamar eszembe jutott a forma.

Brúnó: Leginkább azért adta magát a Margit körút, mert itt élünk és itt mozgunk. Amikor megyünk valahova, többnyire innen indulunk, és gyakran ide is térünk vissza. Ide jártunk suliba, itt alakult ki az egész közeg, ebben a városrészben éltük a mindennapjainkat, szóval adta magát, hogy ez legyen a dal tere.

Sok műfajjal lehet jellemezni a zenéteket, de talán a leghangsúlyosabb és legkifejezőbb jelző az mégiscsak az, hogy bölcsész. Amikor megalakult a zenekar leszögeztétek, hogy ilyen zenét szeretnétek játszani, vagy így kívánkozott ki?

Zsebi: Én vagyok a ludas, hiszen én írom a szövegeket, és bölcsészkarra járok, szóval ez bizonyos szinten elkerülhetetlen. Nyilván az is benne van, hogy ezt a fajta zenét leginkább a bölcsészek holdudvara hallgatja, de közben a magyar zenehallgatói közegben él egy olyan reflex is, hogy ha egy szöveg nem a szokásos poplogika szerint működik, akkor azt rögtön bölcsésznek címkézik. A magyar alter pedig bizonyos szinten összeforrt a bölcsész közeggel.

Brúnó: Szerintem a magyar társadalom nagy részének a bölcsész szó szitokszónak számít – valaki, aki fura kabátokban jár, olvas, tekeri a cigit, meg elmondja, hogy nem néz tévét. Nem mondtuk ki soha, hogy értelmiségi vagy bölcsész zenét szeretnénk csinálni. Sokkal inkább hatottak ránk olyan alkotók, mint Bereményi, vagy azok a magyar zenék, amelyeknek eleve nagyon pontos, erős szövegük van. A zenei szférában a bölcsész jelző talán inkább azt jelenti, hogy az átlagos popszövegekhez képest ezek a szövegek összetettebbek, líraibban vannak megírva.

Kiemelt kép: Zsebők Zsombor és Nyáry Brúnó (Fotó: Kovács Milán)