„Pezsgő és imponáló élmény volt a fesztivál” – Interjú Kis Domonkos Márkkal és Halász Jánossal

2021 júliusában rendezték meg Sátoraljaújhelyen – a környező településeket bevonva – az első Déryné Fesztivált. Az ötnapos programsorozat céljáról, az első lépésekről, a visszhangról Kis Domonkos Márkkal, a Déryné Program igazgatójával, valamint Halász János országgyűlési képviselővel, a fesztivál fővédnökével beszélgettünk.

2021. július 14. és 18. között került megrendezésre az első Déryné Fesztivál. Igazgató úr, milyen céllal hívták életre, és miért Halász Jánost kérték fel fővédnöknek? 

Kis Domonkos Márk: A fő célja az, hogy a Déryné Program misszióját egy nyári eseményben foglaljuk össze. Azt gondolom, hogy Magyarországon nagy keletje van a fesztiváloknak, ennek szerettük volna egy új szegmensét, vállfaját létrehozni, ami inkább a csendesebb, igényes színházi szórakozásnak a platformja. Illetve célunk között szerepel a vidéken, kistelepülésen élő emberek megszólítása, kultúrával való ellátása is. Halász Jánossal régóta jó baráti viszonyban vagyunk, emellett hosszú évek óta egyfajta szakmai mentorként is kíséri az életemet, segít a tanácsaival. Amikor kikértem a véleményét, hogy mit szól ehhez a fesztiválhoz, azt válaszolta, hogy fantasztikus ötlet. Sőt, mint Sátoraljaújhely díszpolgára, rögtön figyelmembe is ajánlotta a várost és környékét, mint lehetséges helyszínt.

Képviselő úr, hogyan fogadta a felkérést? Közel érzi magához a Déryné Program célkitűzéseit? 

Halász János: A Déryné Programnak nagy barátja vagyok, és mondhatom, hogy évtizedek óta az ezzel kapcsolatos küldetésnek a pártolója. Amikor először politikai államtitkár voltam az akkori kulturális minisztériumban, már akkor felvetődött, hogy ha 2002. március 15-én átadjuk az új Nemzeti Színház épületét, utána arra a küldetésre kell koncentrálni, hogy a minőségi produkciók vidéken is minél több helyre eljuthassanak. A Nemzeti Színház lehetett volna a letéteményese annak a programnak, ami egészen kis településekre is elvisz olyan színvonalú előadásokat, amelyek ott sosem jártak. A kultúrát mindenki megérdemli: megépült ugyan a Nemzeti Színház – amit főleg a budapestiek és a környéken élők érnek el könnyebben –, de a közönség másik felének az igényeit is ki kell szolgálni. Persze, a két pont között ott van egy nagyszerű színházi kultúra és intézményi rendszer a megyei jogú városok többségében, kőszínházzal, társulattal, de még így sem jut mindenki ahhoz az élményhez és szórakozáshoz, ami járna neki. 2002-ben jött a kormányváltás, így nem tudtuk folytatni a terveinket, de 2010-ben, amikor újrakezdtük, ez a gondolat ugyanúgy életben maradt. 2006-tól én voltam a kultúráért felelős alpolgármester Debrecenben, akkor kezdtem együtt dolgozni Vidnyánszky Attilával, aki az ottani teátrumban volt igazgató. Már akkor gondolkodtunk azon, hogy ezeket a törekvéseinket hogyan lehetne kisebb környezetben megvalósítani. Amikor Attila a Nemzeti Színház élére került 2013-ban, evidenssé vált, hogy végre megvalósulhat a Déryné Program. Hosszú ez a történet, de innen is látszik, hogy nekem ez a misszió mennyire régóta szívügyem. És annak is örülök, hogy olyan rátermett ember lett a vezetője ennek, mint Kis Domonkos Márk, akivel hosszú idő óta baráti, szakmai-baráti kapcsolatban vagyunk. A Déryné Program az egész országot bejárja, ezzel óriási értéket közvetít, hatalmas szakmai tudás áll mögöttük. Evidens volt, hogy ezt a sokféleséget, amit a társművészetekkel együtt képvisel, egy nyári fesztiválon esszenciaként megmutassuk. A program vezetőinek volt egy alap elképzelése, és büszke vagyok arra, hogy ebbe szakmailag is be tudtam kapcsolódni. 

Miért ezt a régiót választották a fesztivál megrendezéséhez? 

K. D. M.: Mint említettem, Halász János hívta fel a figyelmemet Sátoraljaújhelyre és környékére, hogy ez méltó helyszíne lehet ennek a fesztiválnak. Egyrészt magának a városnak az adottságai is megfelelőek voltak, másrészt van néhány közeli zempléni kistelepülés (Károlyfalva, Széphalom, Karcsa, Pálháza, Hollóháza), ami otthont adott a programjainknak. Így egyszerre tudott megvalósulni a nagyvárosi hangulat, és az, hogy a kistelepülésen élőket is meg tudtuk szólítani, ami egyébként is a Déryné Program alapcélkitűzése országos szinten. 

H. J.: 15 éve működik a Városok-Falvak Szövetsége, amelynek én vagyok a vezetője, ebben kisebb-nagyobb városok, települések fognak össze, hogy erősítsék az egymás közötti kulturális és közösségi művelődési kapcsolatrendszert. Fontosnak tartom, hogy a kisebb falvakba is eljussanak a kulturális programok, akár a nagyobb települések közvetítésével. Sátoraljaújhely is tagja ennek a szövetségnek, hosszabb ideje ismerem az ottani közeget. Kulturálisan nagy hagyományokkal rendelkező település, amelyet ugyan szétszakított Trianon, de a határon belül maradt magyarságot ez mégis összetartja. Szinte adta magát, hogy ennek a fesztiválnak itt kell megvalósulnia, és szerencsére jól döntöttünk. 

Számos helyszínre szerveztek programokat – többek között a Művelődési Központba, a Völgyszínházba, két pincesorra, sőt még a Magyar Nyelv Múzeumába is -, mesélnének arról, hogy mi alapján válogattak?

K. D. M.: Ahogy képviselő úr említette, ő rendelkezett helyismerettel, így a fő helyszínekre az ötletek már megvoltak. Nekem kevésbé volt rálátásom a környék kincseire, mert ezek tényleg valódi kincsek. Amikor leültünk beszélgetni a polgármesterrel és az alpolgármesterrel, ők is előálltak újabb ötletekkel. Fontos megemlíteni még Károlyfalvát, Karcsát, Pálházát, Hollóházát, ahová szintén szerveztünk programokat. A Magyar Nyelv Múzeuma udvarán egy egész napos János vitéz világát megelevenítő programmal készültünk, mely a Kaland Kert címet kapta. Rovásírás, huszárda, banyatanya, a KOHÓ Műhely interaktív játéktára – ezekkel próbáltuk beavatni a gyerekeket a János vitéz világában, az estet pedig az azonos című előadás bemutatója koronázta meg. A Völgyszínházat is mi avathattuk fel: ez pont a járvány előtt készült el, de a helyiek a pandémia miatt nem tudták birtokba venni. Itt két saját előadással (A falu rossza, a Kék róka), valamint a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Kárpátok visszhangja című fantasztikus produkciójával voltunk jelen. A nyitó előadás a Déryné ifjasszony volt, ami azért is különösen érdekes, mert még Déryné Széppataki Róza is játszott Sátoraljaújhelyen.

H. J.: Az igaz egyébként, hogy rendelkeztem valamennyi helyismerettel, de ez önmagában kevés lett volna, nagy segítséget jelentett számunkra a város vezetőségének a segítsége. Részükről is megvolt a szándék, hogy megújítsák a kulturális életet, hogy azt új terekhez kapcsolják hozzá. Az egyik ilyen az Ungvári pincesor, a másik a Völgyszínház, amely a görög színházak mintájára épült, egyértelmű volt, hogy ezt is bevonjuk a fesztiválba. A Zsólyomkai pincesor is igazi kincs, amit érdemes megismertetni minél több emberrel: ne csak bort kóstolni menjenek oda az emberek, hanem szórakozni is. Igazából ez a fesztivál lényege: a szokásos kulturális terektől különböző helyekre vigyünk el programokat. Nyáron egyébként is könnyedebb ennek a szervezése, és szerencsére a város ebben abszolút partner volt.  

K. D. M.: Az egész megvalósítás alatt folyamatosan a segítségünkre voltak, bármit kérhettünk tőlük, álltak a rendelkezésünkre. Köszönettel és hálával tartozunk nekik, ugyanúgy, ahogy a Déryné Program teljes társulatának: a műszaktól kezdve a színészeken át egészen a művészeti munkatársakig. Mindannyian azon dolgoztunk, hogy sikeres legyen a fesztivál.

H. J.: A társulatnak bizonyára teljesen új volt ez a feladat, hiszen ők arra szerződtek, hogy színházi előadásokat hoznak létre, amivel később járják az országot, most pedig egy ötnapos fesztiválon kellett teljesíteniük. Ez mindenki részéről többletmunkát és többlettudást igényelt. Úgy gondolom, hogy remekül teljesítették ezt a kihívást és igazán színvonalas eseményt valósítottak meg.

Hogyan állt össze a program?

K. D. M.: Egyrészt a saját előadásainkból, amelyeket korábban már említettem, másrészt az Országjárás alprogramban is szereplő produkciókból válogattunk. A Borteraszon mutatkozott be a Nyitom a szívem, a Szemerédi Bernadett-Széplaky Géza házaspár előadása, valamint a Bab Társulat gyermekelőadása, koncertet adott a Bakator és a Fruzsikás zenekar, Beke István és Andrea Vettoretti gitáresttel érkezett. A legkisebbeket Csernik Szende mesemondó szórakoztatta, valamint egész napos interaktív programokkal is vártuk a családokat. A Fabók Mancsi Bábszínháza és a komáromi Jókai Színház igazgatója, Gál Tamás által vezetett Csavar Színház A helység kalapácsa című előadásával több faluban is fellépett, Bakos-Kiss Gábor, aki azóta a Győri Nemzeti Színház igazgatója a Frankie – A király és kárhozott című előadással, Joós Tamás pedig Cseh Tamás estjével szerepelt a Zsólyomkai Pincesoron. 

Milyenek voltak a visszajelzések, sikeresnek könyvelik el az első fesztivált? 

K. D. M.: Én elsősorban a statisztikák alapján tudom azt mondani, hogy nagy sikernek könyvelhetjük el az eseményt: az, hogy a Covid után egy új helyszínen és új fesztiválon több mint 2500 ember vesz részt, megtöltik a nézőteret, az fantasztikus eredmény. 

H. J.: Mindegyik helyszínünkön volt közönség, magam is meglepődtem, hogy milyen sokan voltak. Tulajdonképpen teltház előtt ment minden program, persze, egy szabadtéri produkciónál nehéz megmondani, hogy pontosan mit is jelent a teltház fogalma. Számomra és a helyiek számára is nagyon pezsgő és imponáló élmény volt a fesztivál.

Lesz folytatás? Ha igen, akkor lehet már néhány konkrétumot tudni a második fesztiválról?

K. D. M.: Igen, ezt a fesztivált hagyományteremtő szándékkal hoztuk létre, így idén is meg fogjuk szervezni, július 20. és 24. között, természetesen ugyanezen a helyszínen. 

H. J.: Számomra azért is kiemeleten fontos, mert Széphalomban található Kazinczy Ferenc sírja, aki az első magyar nyelvű színházi előadás mellett bábáskodott az ottani társulattal. Nem csak nyelvújítóként, hanem a hazai színháztörténelemben is jelentős szerepet játszott, ezért is lényeges visszanyúlni hozzá. Remélem, hogy ez a fesztivál minden évben itt tud megvalósulni.

Kiemelt kép: Kis Domonkos Márk és Halász János (Fotó: Gádoros Márk)