Petőfi Sándor Szupersztár– Kritika a PETŐFiFJÚ című musicalről

Andrew Lloyd Webber Jézus Krisztusban fedezte fel, mi, magyarok pedig Petőfi Sándorban láttuk meg a szupersztárt. A Kormorán együttes felemelő, egyszersmind lelkesítő muzsikája is nagyon kellett hozzá, de az 1988-as A költő visszatér című rockopera címadó dala iskolai és annál hivatalosabb március tizenötödikei ünnepélyek állandó hangulatfestő zenéjévé, illetve a Petőfi iránti tiszteletteljes rajongás általános himnuszává vált az idők során. Ebből a jelenségből, valamint az utca embereinek megkérdezésén alapuló műsortípusok költészettel kapcsolatos kiadásaiból egyaránt világosan leszűrhető már: hazánkban óriási szükség mutatkozik rá, hogy a költőzsenire vonatkozó ismeretanyagot  az emberek a tankönyvek és verseskötetek lapjain túl színházi környezetben is viszontláthassák.

Az idei esztendőben ünnepeljük Petőfi Sándor születésének bicentenáriumát, így a teátrumok az ilyen jellegű igényeket szinte valamennyi játszóhelyen beteljesítik, megvalósítják. Pontosan így volt ez 1973-ban, a 150. évforduló okán, akkoriban például Kazimír Károly megrendezte a költő egyetlen teljes drámáját, a Tigris és hiénát, Oszter Sándor az Irodalmi Színpadon Az apostol címszereplőjévé avanzsált, Fekete Sándor pedig megalkotta a Petőfi életének egy konkrét epizódját alapul vevő Borostyán, a vándorszínész című darabját. A jeles dátumra az amatőr színjátszás is reflektált, ekkor bárki megismerhette a Szegedi Egyetemi Színpad Petőfi Napja, majd Petőfi-rock néven futó produkció legelső változatát. 2022-ben a Székesfehérvári Vörösmarty Színház az ebben szereplő zenék felhasználásával tűzött a repertoárjára egy hatvan perces előadást.

Innen már csak egy egészen aprócska időbeli ugrás, hogy elérjük 2023 február 17-ét, amikor a Veszprémi Petőfi Színházban megtartották a leleményes szójátékra épülő címmel rendelkező PETŐFiFJÚ – Anyám, az álmok nem hazudnak alcímű musical ősbemutatóját. A szövegkönyvet az a kortárs színházi szerző, Topolcsányi Laura írta, aki a teátrum másik nagy sikerű színpadi játékát, a pszichodráma műfaji besorolású Árva szörnyet is jegyzi, de ugyancsak gyakorta találkozhatunk a nevével íróként a Turay Ida Színház jó néhány színlapján. Hogy mennyire volt alapos a kutatómunkája a Petőfi életének egyes állomásait bemutató színdarab esetében, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a közönség elé olyan korhű megszövegezésű jeleneteket tárt, melyek az újdonság erejével tudtak rájuk hatni a felvonásoknál.

Kicsit megmosolyogtató, de száz százalékban igaz a tény, hogy maga Petőfi Sándor felel PETŐFiFJÚ dalbetéteinek szövegeiért, és a más helyütt musicalszínészként is sokszor bizonyító Szomor György komponált az ikonikusnak számító versekhez zenét. Nem ez volt az első ilyen jellegű projektje: a Katonadolog, a Diótörő és Egérkirály, a Robin Hood, illetve a Monte Cristo grófja voltak zeneszerzői minőségében az eddigi legismertebb munkái, ám ahogyan most is, számos esetben rendezőként egyaránt megmutathatta tudását. A musical zenéje sok-sok stílusból merít. Szomor György ebben az esetben nem ritkán nyúlt népdalok által ihletett elemekhez, vagy hozott létre balkáni lüktetésű, sőt, rockos, blues-os és komolyzenét idéző melódiákat is akár.

A darab főhősét, Petőfit az egyik szereposztásban Ragány Misa alakítja. A színész más társulatban a jelenlegitől eltérő mentalitású karaktert, egy vadorzót kelt életre a Vadak ura című produkcióban. Hogyha a figura agresszív kisugárzásának átemelése indokolatlan lépés is lenne a PETŐFiFJÚban, viszont a mostani projektnek jót tesz az orvvadászként előadott szólójában megjelenő expresszivitás a tüzesebb, indulatosabb énekmodort igénylő számoknál. A váltótárs, Kádár Szabolcs János a saját kedvenc előadásbéli dalaként említi a Természet vadvirága című költemény megzenésített változatát, és aki az eddig játszott szerepein keresztül megismerte művészi kifejezőeszközeinek tárát, tisztában van vele, hogy a színésznek kifejezett erőssége a nagy hangterjedelmet megkívánó, erős emocionális telítettségű dalbetétek hiteles közvetítése, és mindenhez nagy elánnal áll. Kedvező tulajdonsága továbbá, hogy sosem emeli el magától túlzottan az egyes karaktereket, késznek mutatkozik átmosni magán az éppen megélni szükséges érzelmeket, énekhangja pedig képzett és mindig stabilan cseng. Amikor nem a lánglelkű költőt személyesíti meg, akkor Pákh Albert szerepét játssza, és nem ő az egyetlen, akire Szomor György rendező több feladatot osztott ki a próbafolyamat során. Hirschl Laura például egyazon előadásban magabiztosan váltakoztatja a rá bízott figurák sorát, az pedig általánosan jellemző rá, hogy eredendő tisztaságot hordoz magában, és ugyanez jellemzi az orgánumát.

Szendrey Júliaként Taba Dorottya Lucia mintha azt a fajta finomságot, amit a szerepe megkövetel, a zsigereiből varázsolná, Szederjesi Teodóra pedig egyébként is elég nagy Jolly Jokere a veszprémi társulatnak, mert amellett, hogy az operettől a jazzdalokon át a musicalig bármilyen stílusban otthon van, kiérződik a személyes karakteréből is valamiféle beskatulyázhatatlanság. Az ő titka ez, a PETŐFiFJÚ című produkcióé pedig pontosan az, ami nagy valószínűséggel tükrözi a készítők szándékát: megértetni a nemzet költőjének motivációit, és a színpadon is megmutani, hogy szülei körében, diákként, katonaként, barátként, szerelmes férfiként milyen impulzusok érték az élete folyamán.

Kiemelt kép: Jelenetkép a PETŐFiFJÚ című előadásból (Fotó: Veszprémi Petőfi Színház)