Falusi Mariann megkérdezte a közönségtől, hogy ki az, aki a Pa-Dö-Dőn nőtt fel. Több száz nézővel együtt én is boldogan emeltem a magasba a kezemet. Szubjektív beszámoló következik, vállaltan nagy szavakkal.
Amióta az eszemet tudom, rajongok a Pa-dö-dő-ért. Mindenről a szüleim „tehetnek”, akik az első bakelit lemezek megvásárlásával megszerettették velem ezt a színes csapatot. Felemelő érzés, hogy közel 30 év elteltével sem kopott a gyermeki lelkesedésem, és 2022-ben ugyanúgy, torkom szakadtából éneklem a dalokat, mint a ’90-es évek koncertjein.
No de nem a nosztalgikus emlékek emelték magasba a városmajori koncertet. A Pa-dö-dő bulik mindig is sokkal többet jelentettek puszta zenei élménynél. Ez a szövetség, ami a színpadon állók és a közönség között az elmúlt évtizedek alatt létrejött, minden egyes találkozás során egyre erősebbé válik, és olyan fogalmakat idéz elő, mint a szabadság, a barátság, a humánum vagy a szolidaritás.

Pillanatkép a Pa-Dö-Dő koncertről (Fotó: Gál Bereniké)
A Városmajori Szabadtéri Színpad hétfő este nem csak a Pa-dö-dő együttest fogadta be, hanem minden olyan „otthontalant”, aki egy kis szellemi menedékre vágyott. Az önfeledt jókedv ezen az estén kéz a kézben járt a legördülő könnycseppekkel. Lang Györgyi és Falusi Mariann olyan mély, emberi kapcsolatot vázolt elénk a színpadon, hogy az több, mint példaértékű és megható. Csoda egy társaság ez a Pa-dö-dő család a zenészekkel, a tánckarral, a vokalista lányokkal és az egész stábbal együtt! És nem hagyom szó nélkül: ezen a koncerten Falusi Mariann őrült nagy feladatot teljesített; lélekből kifogyhatatlan.
A világ legjobb közönsége vendégszerepelt hétfőn a Városmajorban. A hétköznapok küzdelmeit a sátoron kívül hagyva, kortól és mindenféle hovatartozástól függetlenül karolt egymásba közel ezer ember. Minden előadónak ilyet kívánok. Egész életemben emlékezni fogok erre az estére.
Köszönöm Pa-dö-dő, köszönöm Györgyi és Mari!
Kiemelt kép: Pillanatkép a Pa-Dö-Dő koncertről (Fotó: Gál Bereniké)