Őze Áron 50 éves

Ma ünnepli 50. születésnapját Őze Áron Jászai Mari-díjas színész, rendező, színházigazgató.

Őze Áron Budapesten, 1970. szeptember 5-én született. Édesapja Őze Lajos színművész, édesanyja Thoma Ildikó olasz tolmács, fordító. Naphegyen, a Tabánban nőtt fel, bátyjával (Őze Gábor, operatőr) általános iskolás kora óta járt színjátszó csoportba, később, a faipari középiskolában színjátszó klubot alapított, amely foglalkozás és az iskola irodalmi élete a 2010-es években is működött. Az újpesti Kozma Lajos Faipari Szakközépiskolában érettségizett 1989-ben, itt szerezte első szakmáját. A Színház- és Filmművészeti Főiskolára elsőre felvették, 1993-ban szerzett diplomát Iglódi István tanítványaként. 1992-től tagja volt az akkori Nemzeti Színháznak, majd 1998 után egy rövid ideig szabadúszóként dolgozott. Korábbi társulatához (ami névváltozását követően Pesti Magyar Színházként működött tovább) 2000-ben tért vissza.

2010. január 1-től 2014. december 31-ig volt a Pesti Magyar Színház igazgatója. Iglódi István halála előtt két évvel beszélt először Őze Áronnal arról, hogy szeretné, ha ő venné át tőle a színházat. Ezzel a háttérrel pályázta meg, majd vette át az igazgatói posztot Iglódi halálát követően Guelmino Sándor művészeti vezetővel – aki 2011-ben lemondott – és Sipos Imre menedzser igazgatóval. Anyagi okokból újrateremtette a színház arculatát, így 2013-tól Göttinger Pál főrendező segítségével az ifjúsági-családi színház koncepciót valósították meg. 2014 augusztusában, még a színház igazgatójaként alapította meg a Csukás István-díjat, melyet a kuratórium tagjaival együtt a gyermekelőadások alapjául szolgáló új magyar írások megrendelésére, megjelenésére, népszerűsítésére és erősítésére hoztak létre. Az első díjakat 2015-ben adták át. A 2015/16-os évadban a budapesti Játékszín tagja lett. 2016-ban felkérésre megpályázta és elnyerte a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza igazgatói posztját a város közgyűlésének döntése nyomán, megbízása 2016. július 1-jétől 2021. június 30-ig szól. Sipos Imrével és Csadi Zoltánnal egy minden korosztályt megszólító igényes népszínházi repertoár megteremtését vállalta pályázatában.

Színészként több mint 100 előadásban szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint Az özvegy Karnyóné (Tündérfi), az Advent a Hargitán (Zetelaki Gábor), a Szentivánéji álom (Puck/Lysander), a Lear király (Bolond), a Macbeth (Malcolm), Az ember tragédiája (Ádám), a Hamlet (Fortinbras), a Csíksomlyói passió (3. Sátány), az Úri muri (Balha Pista), az Othello (Rodrigo), A nagymama (Ernő), A királyasszony lovagja (Ruy Blass), A beszélő köntös (Lestyák Mihály), a Bánk bán (Petur bán), a Pszicho (Norman Bates), a Patika (Balogh Kálmán), A windsori víg nők (Dr. Caius), a Tartuffe (Tartuffe), a Gyógyír északi szélre (Leo Leike), az Ábel és Eszter (Ábel), a Romeo és Júlia (Escalus), a Mellettem elférsz (Dávid, fiatal Domos, fiatal Márton), a Koppenhága (Heisenberg), A szőke ciklon (Rejtő Jenő) vagy a Lélekharang (Kapitány).

Vendégművészként többek között játszott a Kecskeméti Katona József Színház, az Arany János Színház, a Komédium, a Pécsváradi Várszínház, a Veszprémi Petőfi Színház és a Rózsavölgyi Szalon előadásaiban. Jelenleg ez utóbbiban a Valami csaj(ok) és az Idegenek a vonaton című darabban látható, valamint itt játsszák a Szabó Magda regénye alapján készült Az őz című rendezését is. Saját színházában, a Bartók Kamaraszínházban az Utánképzés ittas vezetőknek című prózai darabban, valamint a Sándor Mátyás című musicalben (amelynek kőszínházi ősbemutatója szeptember 25-én esedékes) tűnik fel, ez utóbbiban a címszereplőt alakítja.

Első teljesen önálló rendezői munkája a Csengey Dénes által Szakácsi Sándornak adott Villon-mű, A cella volt 2006-ban. A színész korai halála miatt azonban csak három előadást ért meg a produkció, az erről a színdarabról készült filmfelvételt 2008-ban a 39. Magyar Filmszemlén is levetítették. Az első rendezését követő 10 évben színpadra állította többek között a Razzia, avagy valaki megölte Lopez-Dialt, az Édes Rózám! – Déryné szerelmes élete, a Macskajáték, a Cyrano de Bergerac, a Sóska, sültkrumpli, a Halál Hotel, Az öreg pokróc, valamint a korábban említett Az őz című darabokat. A Bartók Kamaraszínházban a Kuplékirály, a Valahol Európában és a Dollárpapa rendezése fűződik a nevéhez.

Színházi feladatai mellett gyakran látható filmekben, illetve ritkán szinkronizál is. Szerepelt többek között a Sorstalanság, A föld szeretője, #Jézus – Apám nevében, Az állampolgár és a Napszállta című játékfilmekben, valamint látható volt a Kisváros, az Oltári csajok, a 200 első randi, az Alvilág és a Drága örökösök című televíziós sorozatokban.

1995-ben Rajz János-, 1998-ban Őze Lajos-, 2001-ben Mensáros László-díjjal tüntették ki. 2002-ben megkapta a Sík Ferenc-emlékgyűrűt, egy évvel később, 2003-ban a Jászai Mari-díjat és a Főnix díjat. 2004-ben elnyerte a Súgó Csiga díjar, 2009-ben pedig az Ivánka Csaba-díjat.

Szabadidejében rendszeresen sportol: aikidózik, teniszezik, evez (kenuzik), íjászkodik és ejtőernyőzik is. Hobbija az asztalosmunka, saját kis műhelye is van. Szereti a történelmet, a második világháború „laikus kutatója”. Élettársa Auksz Éva színésznő.

Kiemelt kép: Őze Áron (fotó: Éder Vera)