Ma 50 éve hunyt el Harangozó Gyula, a magyar balett megteremtője, akinek emléke előtt egy konferenciával tiszteleg a szakma. A Harangozó50 címen meghirdetett eseményt, amelynek a Pesti Vigadó, az MMA székháza ad otthont, hat intézmény közösen hívta életre.

Ötven éve hunyt el Harangozó Gyula, Kossuth-díjas táncos, koreográfus, balettigazgató, aki a magyar balett kiemelkedő alakjaként a két világháború közötti és a második világháború utáni időszakban megalapozta a hazai balettművészetet. Tizenévesen már az Operaházban táncolt, autodidakta módon sajátította el az alapokat. Tehetségével 1928-ban keltette fel Albert Gaubier balettmester figyelmét, aki szerepet ajánlott neki A háromszögletű kalap című produkcióban. Színpadi játékával és szerepformálásával azonnal elnyerte a közönség szeretetét és hamarosan az Operaház magántáncosa lett.

Első koreográfiája 1936-ban a Csárdajelenet című egyfelvonásos volt, Hubay Jenő zenéjére készült alkotásával tett kísérletet a nemzeti balett kialakítására. 1950 és 1960 között az Operaház balett-társulatának igazgatójaként tevékenykedett. Legjelentősebb koreográfiái között tartjuk számon A csodálatos mandarint, a Térzenét és a Coppéliát. Nevéhez fűződik három klasszikus opera – a Háry János, a Huszti kalandjai és a Bánk bán – balett-betétjei is. Táncosként A csodálatos mandarin öreg gavallérjaként és a Coppéliában Coppéliusként láthatta a közönség.

Harangozó Gyula életműve a zeneművészet és a balett egymást erősítő kapcsolatának egyik csúcsa Magyarországon, és nemzetközileg is rendkívüli jelentőséggel bír. Egyedi stílusa, amely orosz és nyugati mintákat implementált, számos színházelméleti és művészetelméleti kérdés tudományos vizsgálatára ad alkalmat.

Az október 31-ei konferencia a Magyar Művészeti Akadémia, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet, a Magyar Táncművészek Szövetsége, a Magyar Táncművészeti Egyetemért Alapítvány, a Magyar Táncművészeti Egyetem és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszék szervezésében valósul meg. A szervezők két fő témakörre koncentráltak, Bartók Béla A csodálatos mandarin című darabjának táncszínházi színrevitelére és Leonyid Mjaszin karaktertánc-felfogásának a magyar táncművészetbe történő átültetésére fókuszál.  A Magyar Állami Operaház az emlékévben több alkalommal műsorra tűzi a Coppéliát, így a rendezvényen részt vevők Harangozó Gyula festményein és koreográfusi rajzain kívül a Coppélia táncjáték részleteit is megtekinthetik élőben.