“Ott tartunk, ahol tartanunk kell” – Interjú Ellinger Edinával

Először volt látható felnőtteknek szóló bábelőadás országos szemlén: a Budapest Bábszínház 2022 februárjában bemutatott Frankenstein című előadása az Országos Színházi Találkozó keretein belül Kaposváron is bemutatkozhatott. Erről a mérföldkőnek számító lépésről, a bábszínház mai helyzetéről, valamint a legjobb látvány díját elhozó előadásról beszélgettünk Ellinger Edinával, a Budapest Bábszínház igazgatójával.

Hadd kezdjem azzal, hogy gratulálok a legjobb látványért járó díjhoz, amelyet a Frankenstein előadásotok hozott el. Mit jelent számodra, számotokra ez az elismerés?

Az elismerés hatalmas szakmai öröm. Viszont az, hogy az Országos Színházi Találkozó szemleprogramjában részt vettünk, már önmagában nagy büszkeség, hiszen maga a bábműfaj először mérettetett meg egy ilyen versenyen. Bábszínházi előadás eddig még sosem került be egy felnőtteknek szóló hivatalos szemleprogramba, így az csak hab a tortán, hogy a Budapest Bábszínház produkciója lehetett ebben az úttörő. Ez nemcsak nekünk, hanem az egész bábszakmának közös öröme.

Az, hogy jelen voltatok, jól mutatja azt is, hogy a bábszínház is egy érvényes színházi műfaj, amely csak annyiban különbözik, hogy más a formanyelv, nem?

Pontosan ezt gondolom én is. Az mindig is természetes volt, hogy gyermek- és ifjúsági színházi fesztiválokon jelen vagyunk, azokon egyértelműen jól megfért egymás mellett a báb-, a prózai, a zenés vagy akár a mozgásszínház. Ezért is volt jelentős lépcsőfok a mostani lehetőség, egyre többekben tudatosul, hogy a báb is beletartozik a színház fogalmába. Szerintem fontos is, hogy egy ilyen fesztiválon minél több műfaj jelen legyen, hiszen nem egy olyan előadás van, ahol a különböző műfajok integrálódnak, amelyekben elmosódnak a határok. A Frankenstein is pontosan ilyen: érvényesen lehet jelen egy bábfesztiválon és egy országos színházi fesztiválon egyaránt. Ezért is vagyok nagyon hálás az előválogatóknak, hogy úgy érezték, érdemesek vagyunk szerepelni a szemlén. Emellett köszönetemet kell kifejeznem a Csiky Gergely Színház művészeti tanácsának, hogy bizalmat szavaztak nekünk, valamint Fülöp Péternek és csapatának a kétnapi vendéglátásért. Remek találkozásaink voltak, olyanokkal is, akikkel egyébként egész évben egy városban tartózkodunk, de nem szoktunk összefutni, mert rengeteget dolgozunk valamennyien.

Ráadásul Kaposvárra visszatérő vendégként érkeztetek, a május eleji ASSITEJ-en a Nem félünk a sötétben című előadással voltatok jelen, amely szintén díjazott produkcióvá vált.

Igen, ez is nagy öröm volt, Podlovics Laura első írása-rendezése – amely az újonnan életre hívott Kísérleti Stúdió keretén belül jött létre – is beválogatásra került. Ez egy kísérletező formavilágú, nem hagyományos dramaturgiával rendelkező ifjúsági előadásunk, amelyre előszeretettel ülnek be felnőttek is. A produkció elnyerte a legjobb ifjúsági előadásnak járó Üveghegy-díjat, és ez megerősítést tud adni egy fiatal pályakezdőnek. Továbbá, ami számunkra fontos visszajelzés, hogy a diákzsűri – vagyis pont az a korosztály, akiknek készült – megszavazta a legjobb újgenerációs előadásnak.

Az előbb említetted a lépcsőfokot: mondhatjuk, hogy egyből nagyobb szintet is ugrottatok, hiszen a mostani találkozót alig egy hónappal megelőzte a debreceni Deszka fesztivál is, ahová a Dekameron 2023-at hívták meg. Ebből is látszik, hogy egyre inkább előtérbe kerültök.

Magamban úgy hívtam ezt a félévet, hogy ez a fesztiválszezonunk! (nevet) Komolyra fordítva a szót: azt érzem, hogy mostanra kezd beérni a munkánk gyümölcse. Rengeteg energiát beleteszünk a repertoárunk kialakításába, abba, hogy hogyan épüljön fel az ifjúsági és a felnőtt vonal. Ezekre az eredményekre a társulat is nagyon büszke: a műhelytől a műszakig, a színészektől a gazdasági osztályon dolgozókig mindenki. Az egyik célunk az volt, hogy a Budapest Bábszínházat – a gyermekelőadásaink mellett – felrajzoljuk egy másfajta kulturális térképre, a felnőtteknek játszó művészszínházakéra is. Azt érzem, hogy ez sikerült.

Amit elterveztél, az nagyjából meg is valósult?

Igen, szerintem ott tartunk, ahol tartanunk kell. Ha pedig hozzáveszem, hogy az én ötéves igazgatási ciklusom alatt két év a Coviddal telt, akkor még túl is szárnyaltuk. Minőségi gyerekszínházi repertoárunk van, amellyel az óvodásoktól az iskolásokig mindenkit meg tudunk szólítani. Azok az előadások, amelyeket az ifjúsági és felnőtt korosztálynak szántunk, szintén megtalálta a közönségét. A Frankenstein és a Szerb Antal-kód túl van az 50. előadáson, rendszeresen teltházzal játsszuk, és nagyon örülünk, hogy népszerű előadások Budapesten. A Dekameron 2023-mal nagy kockázatot vállaltunk, hiszen egy kortárs szerzők által írt felnőtt előadást a nagyszínpadon tűztünk műsorra, de szerencsére ennek is nagy és jó visszhangja van. Bátor embernek tartom magam, aki szeret merész célokat kitűzni maga elé, de ennek ellenére is azt tudom mondani, hogy csak reménykedtem ezek sikerében. Amelyek egyébként folyamatosan motiválnak, mert minden újabb siker újabb feladatot is ró ránk. Összességében elégedett vagyok, ugyanakkor tudom, hova lehet még eljutni. Továbbra is arra törekszem, hogy mindenkiben tudatosítsuk, hogy a bábszínházban nincsenek határok, ez egy mindenkire érvényes műfaj. Erre jó példa a legújabb bemutatónk, a Krabat a Fekete Malomban. Ezt alapvetően 12 éven felülieknek ajánljuk, de azt látom, hogy felnőttek is eljönnek megnézni. Ez is azt mutatja, hogy a korhatár csak egy alsó jelölés, onnantól kezdve pedig nincs felső határ.

Ebben a tudatosításban nagy szerepet tudnak vállalni az olyan szereplések is, mint a mostani az Országos Színházi Találkozón való is, nem?

Pontosan. Ráadásul egy ilyen fesztivál azért is fontos az életünkben, mert Budapesten már kialakult egy törzsközönség, akik várják az új bemutatóinkat – ezt a saját felméréseink alapján is bizton állíthatom. A debreceni és főleg a kaposvári szerepléssel most kikacsintottunk vidékre. Ezek az alkalmak lehetőséget adtak arra, hogy az ottani közönségnek és a szakmának is bemutatkozzunk. Az előadás után rengeteg olyan visszajelzést kaptunk, hogy ilyen felnőtteknek szóló kortárs bábelőadással először találkoztak.

A Frankenstein látványvilága valóban lenyűgöző. Mennyi ideig készítették elő ezt az előadást?

2022. január 3-án kezdtük el próbálni, az ezt megelőző félévünk végig a gyártásról szólt, vagyis 4-5 hónap kemény munkája az, amit a nézők látnak. A Kreatúra keze például úgy működik, mint egy hangszer, az ujjai egyesével vannak zsinórozva. Ennek tucatnyi prototípusa készült a műhelyünkben, mire megtalálták a végleges megoldást. A kezeket két fiatal bábművész – Bartha Bendegúz és L. Nagy Attila – mozgatja, de nem csak ezt, hanem a lábat is, amit úgy kell elképzelni, hogy a comb a fejüktől indul. Amikor Keresztes Tamás és Hoffer Károly (Keresztes Tamás, az előadás rendezője, díszlettervezője és Hoffer Károly, jelmez- és bábtervező – A szerk.) előállt ezzel az ötlettel, meglehetősen ellenálltam, azt mondtam, hogy a két fiú hiába fiatal, nem adhatunk nekik fizikailag ennyire megterhelő feladatot. Meglehetősen parázs vita alakult ki, Tamás viszont egy makacs ember, aki finom stílusban, de mégis erőteljesen védte a koncepciót. Meggyőzött, hogy amit ő szeretne elérni ezzel a mozgásrendszerrel, az fejezi ki, hogy a Kreatúrának részei a mozgatók, hiszen az eredeti műben is Frankenstein több személyből férceli össze őt. A próbaidőszak elején folyamatosan kérdezgettem a fiatalokat, hogy bírják, és azt a visszajelzést kaptam, hogy jól, sőt, az egyik legizgalmasabb próbafolyamatuknak tartják. Teszárek Csabával, aki a fejet mozgatja, nagyon szép összhangban dolgoznak, nekik hármuknak a Kreatúrával együtt megszületett a közös lelkük, amely szerintem örök életükre összekovácsolta őket. Ez is azt bizonyítja, hogy fontos olykor behívnunk olyan rendezőket, akik nem csak bábszínházzal foglalkoznak, mert ezáltal olyan impulzusokat hoznak, amelyből ilyen innovatív dolgok jönnek létre.

Mit gondolsz, ez az innovativizmus is hozzájárult a mostani díjhoz?

Szerintem igen. De persze, én elfogult vagyok, mert engem akár egyetlen pillanat is meg tud érinteni – a Frankensteinben az, ahogy a három színész megteremt egy közös mozdulatot, pont ilyen. A legjobb látványnak járó díjat papírforma szerint Keresztes Tamás és Hoffer Károly kapta, de ez a díj egyaránt szól Varga Vince mozgókép-tervezőnek, Szondi György fénytervezőnek, a bábműhelyeknek és a színészeknek, akik megmozdítják ezt a hatalmas figurát. Ez a díj valamennyi kolléga díja, mert egyikük nélkül sem tudott volna ilyenformán megszületni a csoda.

Azt mondtad, hogy merész vagy és szeretsz kockáztatni. Véleményem szerint tavaly, a Színházi Olimpia keretén belül megrendezett Abstract Fesztivál is nagy bátorságra vallott. Lesz folytatás?

Szeretnénk és tervezzük. Az a vágyunk, hogy kétévente megvalósuljon ez a hiánypótló fesztivál. Bízom benne, hogy igazgatóként lesz még lehetőségem megszervezni a II. Abstract Fesztivált. A kapcsolatrendszerünk, a társulatunk energiája és kedve megvan hozzá, az anyagi forrásban van szükségünk segítségre.   

Nagyon röviden: mi várható az új évadban?

A Budapest Bábszínház a 75-ik évadát ünnepli. Az első félévben lesznek a gyerekeknek szánt bemutatók (A szomjas troll, Hamupipőke, Mindenki legyen kufli!), a másodikban pedig a fiataloknak és felnőtteknek szólók. Ezek közül az első a Peer Gynt, amihez szintén kell egy nagy adag bátorság, de Szikszai Rémusz rendező szeret kísérletezni a bábműfajjal. Ibsen anyaga kívánja is az absztrakciót és azt a világot, amit mi tudunk megteremteni. A második bemutatót pedig Gardenö Klaudia fiatal bábrendező jegyzi, aki először dolgozik a társulattal. Ez a produkció magyar népmese-válogatás lesz felnőtteknek. Rengeteg olyan népmesénk van, amelyek akár a horrorisztikus, akár a pajzán elemek miatt nem valók gyerekeknek, de mégis hordoznak olyan kulturális kincset, amelyet nem szabad elfelejtünk. Ezekből készül egy vásári bábrevü Kár, hogy anyádat nem hoztuk el… címmel.

Kiemelt kép: Ellinger Edina (Fotó: Falus Kriszta)