Öt “kapszulás” könyv, amelyet bátran ajánlunk az ünnepekre

Az Európa Könyvkiadó 2021-ben indította útjára a Kapszula Könyvtár sorozatot, amelyben igazi irodalmi ínyencségeket kínálnak igen kedvező áron az olvasóknak.

A Kapszula Könyvtár nem a jól megszokott, de rosszul értett „kötelezőket” kínálja könyvespolcunk alapvetéseinek. Sokkal inkább a nyelvileg és gondolatilag szintúgy izgalmas és szórakoztató, a világról szellemesen és figyelemre méltóan nyilatkozó, lebilincselő olvasmányokat, amelyek a világ tőlünk távol eső részein is kivívták az olvasók elismerését. Nemegyszer pedig olyan irodalmi kincseket mutat fel, amelyek a maguk idejében milliókat ajándékoztak meg az olvasás élményével. A könyvek letisztult, de annál színesebb borítókkal kerülnek kiadásra, amelyek fantasztikusan mutatnak minden összeállításban a könyvespolcon.

A sorozat sokféle csodálatos művet kínál – legyen az klasszikus vagy kortárs, tragikus vagy komikus. Olyan szerzőknek az írásaival találkozhatunk, mint Emily Brontë, Virginia Woolf, Helen Fielding, Carlos Ruiz Zafón, Ray Bradbury, Ingmar Bergmantól, Elif Shafak, Kazuo Ishiguro, Stephen King, Bram Stoker, Gerald Durell, Mihail Bulgakov, Robert Merle, George Orwell, Markus Zusak vagy éppen Móra Ferenc, Babits Mihály és Szántó Piroska. Mostani válogatásunkban öt, nemrég megjelent kötetet ajánlunk a figyelmetekbe.

Paolo Giordano: A prímszámok magánya
ford.: Matolcsi Balázs, Európa Könyvkiadó, 384 oldal

2008 ​legnagyobb olasz könyvszenzációjáról egy 27 éves fiatalember, a torinói egyetem fizikus doktorandusza gondoskodott: Paolo Giordano első regénye, A prímszámok magánya a megjelenését követő egy éven belül túllépte az egymilliós példányszámot, a jogai pedig több mint 30 országban elkeltek. Az 1982-es, torinói születésű Giordano Olaszországban elnyerte a legrangosabb irodalmi és a legnagyobb népszerűséget jelző közönségdíjat is. Második kötete, Az emberi test egy „új típusú” háború bemutatása, hősei az afganisztáni olasz misszió újoncai. Az Ezüst és fekete érzékeny, finom kamaradarab. Az Ide nekünk a csillagokat is! generációs fejlődésregény, egy nagy szerelem története. 2020-ban Járvány idején című művében tudományos szempontból vizsgálta a kialakult helyzet társadalmi következményeit. „Egy világjárvány kellett hozzá, hogy bár fizikailag elkülönülve érezzük magunkat, érzelmileg összekapcsolódjunk.” Giordano azóta is arra int, hogy megőrizve a pandémia idején szerzett tapasztalatainkat, az a katasztrófa ne maradjon tanulságok nélkül. A könyvből származó bevétele egy részét az egészségügyi veszélyhelyzet tudományos kutatására és kezelési intézkedéseire ajánlotta fel.

A prímszámok magánya egy lány és egy fiú, Alice és Mattia sorsát kíséri végig párhuzamos történetsorokkal gyermekkoruktól felnőttkorukig. Furcsa pár ez – párnak is alig mondhatók. Mindkettejük életére nyomasztó súllyal nehezedik egy-egy titkok övezte gyerekkori trauma. A sánta Alicét kislányként síbaleset érte, magára maradt a hóban, és kis híja, hogy oda nem veszett; Mattia pedig fogyatékos ikerhúgát „veszíti” el kisfiúként örökre. Ez a két epizód menthetetlenül megpecsételi mindkettejük további életét. Sorsuk később egy szoros, ám mégis örök távolságra ítélt kapcsolatban találkozik; olyanok ők, mint a matematikában ikerprímeknek nevezett számok: egymás mellett vannak, de egy nem prímszám mindig közöttük áll: valóságosan sosem találkozhatnak, sosem érinthetik meg egymást. Aztán egyetlen napra mégiscsak találkozik még egyszer az immár felnőtt Alice és Mattia: Alice egy ismeretlen lányban felismerni véli Mattia elveszett ikerhúgát…

„A prímszámok csak eggyel és önmagukkal oszthatók. Ugyanúgy másik kettő közé ékelődve foglalnak helyet a természetes számok végtelen sorában, mégis lépésnyi távolságra vannak tőlük. Gyanakvó, magányos számok, éppen ezért találta őket Mattia csodálatosnak. Néha arra gondolt, hogy tévedésből kerülhettek a sorozatba, és az foglyul ejtette őket, akár a nyaklánc a gyöngyöket.”

A regényben tehát két fiatal életét követhetjük nyomon 24 éven keresztül, kisebb-nagyobb ugrásokkal. Ezeknek, valamint a váltott szemszögű cselekményvezetésnek is köszönhetően meglepően olvasmányos a regény, ha rászánunk egy teljes délutánt, egy ültő helyünkben el is tudjuk olvasni. Noha ez korántsem jelenti azt, hogy egy könnyed regényről lenne szó. Ahogyan a cím is utal rá, ez a magány története. Olyan embereké, akik – mint a prímszámok – magányosak, de nem akarnak azok lenni, sőt, vágynak is ennek az ellenkezőjére, csak éppen részben önhibájukból, részben azon kívül, nem tudnak lépéseket tenni a cél elérése érdekében. E mellet Giordano regénye azt is tökéletesen mutatja be, hogy milyen hatással van egy-egy döntés az életünkre: pár másodpercen is múlhat akár egy egész emberi élet. Nem utolsósorban a történet egy kicsit visszaidézi az ember fiatalkorát és annak kamaszkori problémáit, az akkori érzéseket és gondolatokat. Talán éppen ez a kötet sikerének igazi titka: mindenkihez szól. Tinédzserhez, felnőtthöz, magányos és társas emberhez egyaránt. Csak kellően nyitottnak kell lennünk, hogy megértsük az üzenetét, és levonjuk a nekünk szóló tanítást.

Edmondo De Amicis: Szív
ford.: Székely Éva, Európa Könyvkiadó, 336 oldal

Edmondo De Amicis olasz író (1846-1908) haditudósítóként végigharcolta Itália egységesítésének utolsó nagy hadjáratát 1866-ban, majd újságíróskodott, és tanulmányokat, elbeszéléseket írt. Számos műve közül a leghíresebb a Szív (1886), amely Olaszországban a Pinokkió után a legismertebb ifjúsági mű, és világszerte is a legnépszerűbbek közé tartozik, amelyből 2001-ben olasz mini-filmsorozatot forgattak.

A nemzedékről nemzedékre hagyományozódó regény tulajdonképpen diáknapló, egy tanév története: Enrico Bottini, a tiszta szívű, jólelkű torinói diák, egyszerű szavakkal, de annál meggyőzőbben meséli el, mi minden esett meg vele és társaival, abban a mostanra oly valószínűtlenné szépült, több mint száz évvel ezelőtti világban. A tizenegy hónapra osztott események elbeszélését helyenként a fiú szüleinek és nővérének intelmei, tanácsai szakítják meg. Továbbá minden hónapban lediktál a tanító úr egy történetet, amelyben gyerekek visznek végbe valamilyen hősi tettet. A könyv csupa jóra tanítja olvasóit: lelki nemességre, áldozatkészségre, egymás iránti tiszteletre, helyes viselkedésre az osztályban, a családban, az utcán és a világban. Jótettekre, szolgálatkészségre buzdít, hazaszeretetre lelkesít. Józanul szívhez szóló írás, generációk nevelkedtek fel rajta. Világszerte olvassák, az idők során magyarul is több fordításban megjelent.

„Tiszteld az utcát. Egy népet mindig arról ítélnek meg, hogy miként viselkedik az utcán. Ahol durvaságot tapasztalsz az utcán, ott durvaságot találsz a házakban is.”

A Szív minden idők egyik legnépszerűbb, ám egyúttal sokat bírált, sőt elvetett gyermekkönyve. Az elfogulatlan olvasónak nehéz megértenie a könyvvel szembeni súlyos fenntartásokat. Kétségkívül érzelmes, erősen didaktikus mű, amelynek szerzője szereti a pátoszt, nem idegenkedik a retorikától, tudatosan meg akarja hatni kis olvasóit, de mindezt magas színvonalon teszi. Enrico vidám osztályba jár, ő és társai csintalan, huncut, felnőtt- és tanítóbosszantó tettekre mindig kész teremtmények. De Amicis úgy tudja e gyerekek mindennapjait előadni, hogy nemcsak általában az iskolás kicsik életét ábrázolja meghitt bensőségességgel, mély életismerettel, de ragyogóan kidomborodik, hogy múlt századi olasz kisfiúkról van szó, a nemrég egyesült Itália gyermekeiről. Ez a sajátos, térben és időben meghatározott, jellegzetes kolorittal felruházott közeg teszi lehetővé, hogy az erkölcsi és hazafias példázatok és tanulságok ne légből kapottnak, ne szervetlenül a műhöz igazítottnak tűnjenek, hanem abból organikusan kinövőnek.

Milan Kundera: A függöny
ford.: Réz Pál, Európa Könyvkiadó, 240 oldal

Milan Kundera (1929-2023) Brnóban született, világhírű, Jeruzsálem-, Herder- és Franz Kafka-díjas cseh író. A kommunista személyi kultuszt kifigurázó, Tréfa című regényének hatalmas botránya, majd a prágai tavasz során vállalt jelentős szerepe miatt 1975-ben Franciaországba emigrált. 1981-ben francia állampolgárságot kapott; műveit 1993-tól francia nyelven publikálta.

A függöny című esszékötete, amely 2005-ben jelent meg, A regény művészete (1986) és az Elárult testamentumok (1993) gondolati fonalát veszi fel, és a regény megszületésének körülményeiről, a regényírói mesterségről, a műfaj meghatározó alkotásairól elmélkedik. Teszi ezt különös tekintettel arra, hogy a huszadik század olyan írónagyságai, mint Kafka, Broch, Musil, Gombrowicz, Hašek, Fuentes vagy Márquez mi újat hoztak Cervantes és Rabelais hajdani regénytechnikájához képest. „Legendákból szőtt varázsfüggöny fedte a világot. Cervantes azonban útjára indította Don Quijotét, és letépte ezt a függönyt” – egyszersmind kezdetét vette az európai regény. És habár a mai Európa mintha kissé távolodni látszana a regényhagyomány Európájától, jegyzi meg a szerző, a lényeg változatlan: a függönylerántó gesztus.

„De mi marad egy műalkotásból, ha megfosztják a formájától? Aki azt hiszi, hogy egy nagy regény életét meghosszabíthatja egy adaptációval, valójában mauzóleumot épít, ahol csupán a márványba vésett rövid felirat emlékeztet annak a nevére, aki nem ott nyugszik.”

Kundera könyvét olvasni nem könnyű, a sokszor filozofikus, elmélkedő hangnem bizony nagy figyelmet követel az olvasótól, de ha koncentrációnk kellően a helyén van, igazi kultúrkincsre lelhet ebben a kötetben. Ami tulajdonképpen A regény művészetének folytatása, de annál jóval részletesebben fejti ki a szerző a gondolatit a regény négyszáz éves történetéről. Kundera saját regényeiről is vall, összehasonlítva azokat a nagy nevekkel és a régi klasszikusokkal. Mindemellett az egész írás roppant európai (Kundera szerint maga a regény is Európa szülötte, de hanyatlása is megegyezik a kontinens hanyatlásával), rendszerint visszatérünk a Prágai tavaszhoz, valamint annak következményeihez, amely végül az ő emigrációjához is vezetett. És habár esszékötetről beszélünk, az írások mégis logikusan kapcsolódnak egymáshoz és alkotnak láncolatot, miközben kitűnik belőle egy olyan fajta tisztelet és szeretet, amelyet csak egy igazi szerző érezhet szerzőtársai iránt.

Émile Zola: Hölgyek öröme
ford.: Benedek Marcell, Európa Könyvkiadó, 552 oldal

Émile Zola (1840-1902) francia regényírót 1901-ben az elsők között jelölték az irodalmi Nobel-díjra, majd a rá következő évben is szerepelt a jelöltek között. Korának elismert liberális politikai-közéleti szereplője volt, és mind a mai napig a naturalizmus legjelentősebb alakjának számít. Legismertebb regénye a Nana, amely a húsz kötetből álló Rougon-Macquart család sorozat részeként jelent meg, akárcsak A Patkányfogó, a Tisztes úriház vagy a Hölgyek öröme.

Érzéki ruhák, csillogó ékszerek és a legfinomabb textíliák – a XIX. századi francia áruház csillogásától még ma is sokan megszédülnének. Zola társadalmi és biológiai vizsgálódásainak színhelye ezúttal egy hatalmas párizsi áruház, az Au Bonheur des Dames, vagyis a Hölgyek Öröme. A regény ennek a párizsi nagyáruháznak a mindennapjait mutatja be, és ezen keresztül azt a folyamatot, ahogy az újfajta, imperialista módon gátlástalan kereskedelem kiszorítja az elavult, régi patriarchálisat. A fiatal és jóképű Octave Mouret korán felismeri a nagy lehetőségeket, és bőkezű asszonymecénások segítségével valósítja meg merész tervét: a hatalmas, elegáns áruház létrehozását. A gazdag választékkal, olcsó árakkal, ötletes és költséges reklámhadjárattal a régi kiskereskedők képtelenek lépést tartani. Végső és tragikus pusztulásukat a régihez való csökönyös ragaszkodásuk sietteti.

Denise, a regény hősnője, egy vidéki kisvárosból érkezik Párizsba. Őt is elkápráztatja a Hölgyek Öröme nagystílűsége, amelynek rövidesen alkalmazottja lesz. Testi-lelki erejét nem törik meg az első idők megaláztatásai, a kíméletlen bánásmód, az embertelen munka. Felemelkedését nem szerencséjének, hanem okos józanságának, szemérmes tartózkodásának köszönheti. Mouret szenvedélye egyre hevesebb iránta, és ezt soha nem a maga céljaira használja. A férfi végül behódol előtte és életük összefonódik. Idealizált szerelmük hátterében Zola jól kihangsúlyozza a reális valóságot: a különböző manipulációk a nők hiúságával, a szövevényes érdek-kapcsolatok, a pénz utáni hajsza, a szennyes kis üzelmek segítségével lesz teljes a körkép.

„Fellelkesült, példákat idézett, tájékozottnak látszott, sőt tele volt nagyszabású, új eszmékkel. A férfi elragadtatva és meglepetten hallgatta. Felé fordult, fürkészte vonásait a sűrűsödő homályban. Denise még mindig a réginek látszott, egyszerű ruhájában, szelíd arcával: de homályba vesző, szerény alakjából átható illat áradt, s a férfi megérezte az erejét. Bizony, a kicsike megszokta Párizs levegőjét, nővé fejlődött, és egészen megzavarja az embert szerelemillatú, pompás hajkoronájával.”

Émile Zola Rougon-Macquart-ciklusának tizenegyedik regénye a bimbózó európai kapitalizmust mutatja be. Felfedezhetjük a fogyasztói kultúra kialakulását, a tradicionális értékek és a modern városi lét összeütközését ebben a részletgazdag, magával ragadó és áradó történetben, amelynél ma is érvényesebb művet nehezen találni. A szerző jelen regényét – amely először 1883-ban, azaz több mint száznegyven évvel ezelőtt jelent meg – egyre többször említik élvezetes és erotikus marketingszakkönyvként is. Sikere töretlen, hatása nem marad el.

Devecseriné ​Guthi Erzsébet: Búvópatak
Európa Könyvkiadó, 408 oldal

Devecseriné ​Guthi Erzsébet (1892-1965) író, műfordító, az író Guthi Soma lánya és a költő Devecseri Gábor édesanyja. Pályafutását opera-énekesnőként kezdte, később azonban gazdag nyelvtudásának köszönhetően irodalmi nagyságok – Dickens, Maugham, Wodehouse, Maupassant, Csehov, Dosztojevszkij és Gogol – műveit fordította magyarra. A Búvópatak című memoár megjelentetetésével az Európa Könyvkiadó nagy adósságot törleszt.

Az 1963-ban íródott (valamint a Szépirodalmi Könyvkiadónál ugyanebben az évben megjelent és azóta más kiadást meg nem élő) Búvópatak című önéletrajza álmatlanságból született. A szépirodalmi igényű emlékirat egy alvászavarral és betegségekkel küszködő idős nő kényszerű elfoglaltságának eredménye: életének emlékezetes eseményeit veti papírra álmatlan éjszakáin. Visszatekint gyerekkorára, Berlinben töltött éveire. Megemlékezik szerelmi kalandjairól, a léha banktisztviselő férjjel való együttélés, majd a válás furcsaságairól, a háborús évek kínszenvedéseiről, külhoni utazásairól. A félbeszakadt opera-énekesnői karrier és kisebbik fia halála felett érzett fájdalmán túl leggyakrabban a „mélylágymányosi” baráti kör – Karinthyék, Kosztolányiék, Füst Milánék –, a Hadik kávéházbeli asztaltársaság derűjét idézi föl. A 20. század első felének polgári, máskor bohém, a nincstelenség éveiben „proli” életmódja kulisszái előtt egy közlési vágytól fűtött nő lenyűgöző portréja rajzolódik ki előttünk – igazán emlékezetessé téve a memoárt.

„Házasságuk a szokványostól nagyon eltérő kapcsolat volt, és bővelkedett olykor mulatságos, olykor megbotránkoztató, hol viharos, hol vidám, legtöbbnyire a nyilvánosság előtt lezajló izgalmas-mozgalmas jelenetekben. Hogy mindebben a szerelemnek, az összetartozásnak, a meghittségnek mekkora szerep jutott, nemigen lehetett tudni, mert egymás iránti érdeklődéseiknek időtartama, mértéke, hőfoka állandóan és erősen változott. Minduntalan változtak egyéb körülményeik is.”

Az írónő úgy tesz vallomást életéről, hogy művészi áttételeken keresztül a kor is megelevenedik előttünk. Az egykori magyar művész-értelmiség belső világáról, gondjairól hoz hiteles, alapos hírt: sokat ad az első világháború előtti és a két világháború közti Magyarország jellemző vonásaiból. Devecseriné Guthi Erzsébet könyve voltaképp apró történetek, alakrajzok szövedéke, históriák, jellemző epizódok sorozata. Épp e szubjektív csapongásban, a különféle eseménymozzanatok humoros-irónikus kommentárjaiban van az írás üdesége, kedvessége. Többnyire gondokról, nehéz idők keserűségéről ír, mégis: átélt szenvedéseinek árnyékában is minduntalan ott szikrázik-villódzik friss, fiatalos, pengeéles humora, a kávéházi irodalmi emberszólás utánozhatatlanul bájos varázsa. A polgári értelmiségi ember akkori magányának, társtalan vergődésének bemutatását épp a Hadik-kávéház Karinthy-asztalának, az „akvárium” túlfűtött világának művészi ábrázolása teszi igazán meggyőzővé.

Kiemelt kép: Kapszula Könyvtár (Fotó: Európa Könyvkiadó)