Október 30-án mutatja be a Thália Színház az Illatszertár című előadást. Az itthon és külföldön is óriási sikert aratott romantikus vígjáték, amelyet több ízben meg is filmesítettek, a harmincas évek nyüzsgő Budapestjére repíti vissza a közönséget, Béres Attila rendezésében. Rátz és Molnár kisasszony szerepét Mórocz Adrienn és Szabó Erika alakítják.
Láttátok a darabot, színházban vagy filmen?
Mórocz Adrienn: Igen, még középiskolás koromban Székesfehérváron. Az akkori barátom volt a darabban Árpád, akit nálunk Szabó Győző játszik.
Szabó Erika: Én nem, nekem ez kimaradt. De nemcsak, hogy nem láttam, nem is ismertem a darabot.
Adri neked, hogy tetszett?
M. A.: Nagyon! Abszolút szerethető. Nekem egyébként is megmelengetik a szívemet azok a darabok, amelyekben vannak romantikus szálak. Rátz kisasszony szerepében például kifejezetten megvisel a szakítás.
Szeretitek ezt a két karaktert?
M. A.: Igen, az enyém nagyon nőies szerep, közel áll hozzám.
Sz. E.: Én vagyok az Illatszertárban a pénztáros, aki nem beszél sokat, de néha-néha a megfelelő pillanatban van egy odaszúrt mondata. Tulajdonképpen rendkívül szürke jelenség. A darab három női karaktere három homlokegyenest más típust képvisel. Mi Adrival a két szélsőséget mutatjuk be, ő egy nagyvilági nő, én pedig, ahogy a rendező fogalmazott az vagyok, aki előtt, ha becsukódik a busz ajtaja, akkor a busztól is elnézést kér. Számomra érdekes ezt megélni, eljátszani, és elmélyedni ebben a szerepben.
Hónap végén lesz a bemutató, hogy álltok vele?
Sz. E.: Jól állunk, pont ott, ahol ebben a szakaszban tartani kell. Lassan nagyobb egységeket látunk egyben, már átlátjuk a folyamatot, és a magunk szerepét a történetben.
Ez az előadás egy mondhatni beugró darab, mást terveztetek bemutatni, aminek így később lesz majd a premierje. Foglalkoztok ilyenkor a külső körülményekkel?
M. A.: A vírushelyzet idején ilyen apróságokon egyáltalán nem akadunk fenn, ennél nagyobb dolgokon is át kell tudni siklani. Én nagyon vártam a másik darabot, mert a musical az, amiben igazán otthon érzem magam, de az a legfontosabb, hogy játszhatunk. Szörnyű érzés lenne, ha ismét le kellene állni, ezzel nem is foglalkozunk.
Sz. E.: Az ember előbb-utóbb ezt kizárja. De ez nemcsak a színházra igaz, számos, sőt… szinte minden területre az életben. Jelen van a mindennapjainkban a vírustól való fenyegetettség, de meg kell tanuljunk ezzel együtt létezni. Nem lehet folyamatosan aggódni, annak betegség vagy szorongás lesz a vége. Mindig a következő feladatra koncentrálunk, most éppen az Illatszertár az. Tesszük a dolgunkat, ez visz előre.
A színházakban kötelező a maszkviselés. Ti a próbákon viselitek?
M. A.: Igen, de, hogy őszinte legyek ez nem mindig szerencsés. Nekem van egy nagy kiakadós jelenetem, ott például néha úgy érzem, hogy nem tudok teljesen arra koncentrálni, hogy milyen érzelmek mennek végbe Rátz kisasszonyban, hanem arra figyelek, hogy elfordult, vagy lecsúszott a maszkom. Apróság ugyan, de mégiscsak egy plusz feszültség erre is koncentrálni.
Sz. E.: Én néha azon kapom magam, hogy akaratlanul is tátogok a maszk alatt. Viszont furcsa, de azt érzem, hogy jobban tudok befele figyelni, ezért néha kifejezetten hasznosnak is tartom. Tompít is persze, hiszen a kommunikációhoz a szájról olvasás is hozzátartozik, ami így kizárt. De ez mind semmi amellett, hogy a nézők az egész előadást maszkban ülik végig. Annyira megható, hogy amivel mi foglalkozunk, az számukra van annyira fontos, hogy a sok kellemetlenség dacára is eljönnek, itt vannak velünk és jól szórakoznak. Együtt akarják átélni velünk az élményt, ami a színházat jelenti.
Szinetár Dóra és Ember Márk az Illatszertár plakátján (Fotó: Thália Színház)
Mindketten több éve a Thália Színházhoz tartoztok. Fontos számotokra a társulati tagság?
M. A.: 3 éve vagyok itt, összetartó a közösségünk, igazi csapat vagyunk, nagyon jól érzem magam. Én nem tudnék szabadúszóként létezni, számomra nagyon fontos a biztonság. A Thália előtt a Budapest Bábszínházban voltam 7 évig tag, soha nem voltam társulat nélkül.
Sz. E.: Én 4 éve szerződtem ide. A főiskola után egy évig szabadúszó voltam, az is egy jó tapasztalás volt. De azt fontos megjegyeznem, hogy rengeteg minden változott azóta, mást jelentett akkor szabadúszónak lenni és mást most. Az embernek mindig jó érzés, ha van egy csapat, szinte már család mellette, amelynek a része tud lenni. A miénk egy nagyon befogadó közeg, biztonságot adó légkör, erősítjük, építjük egymást, és ezek fontos szempontok.
Ha minden a tervek szerint halad, milyen feladatok várnak rátok még az évadban?
M. A.: A Killer Joe mindkettőnkre, ami egy izgalmas fekete komédia Tarantino szellemében.
Sz. E.: Ez eredetileg is az évad utolsó bemutatója, amelyben mindketten játszunk. De addig a számtalan felújító próba időszaka jön, és persze a futó előadások.
Kiemelt kép: Szabó Erika és Mórocz Adrienn (Fotó: Ajkai Dávid)
