Örömzene, örömtánc négy napon át

A negyedik, zárónapon sem csökkent a lelkesedés, sőt, mintha minden résztvevő úgy érezte volna, hogy egyetlen percet sem érdemes veszni hagyni.

Kovács Norbert „Cimbi”, Hajdú Flórián, valamint Tassy Péter párjaikkal fáradhatatlanul tanítottak az utolsó napon is. A közönségnek pedig szinte mindegy volt, hogy éppen vajdaszentiványit, szászcsávásit vagy kalotaszegit táncolnak, csak az volt a fontos, hogy ne kelljen abbahagyni.

A zenészek is igazán kitettek magukért, a hajnalig tartó táncházak ellenére is csillogó szemekkel muzsikáltak az utolsó pillanatig.

A program létjogosultságát a rendezvény előtt Somogyi Eszter, a Naszály zenekar énekesnője fogalmazta meg tökéletesen: „elképesztő, hogy milyen erős varázsuk van ezeknek a programoknak. Ami nagyban köszönhető Csúri Ákos alapítónak, aki a kezdetekben megfogalmazta azt a szándékát, hogy ezeken az eseményeken ne csak a vendégek, hanem a résztvevő zenészek, fellépők is érezzék jól magukat. Ami azért is áldásos, mert ha én előadóként jól érzem magam egy közegben, akkor sokkal jobban tudok teljesíteni, és ez a közönségnek is átjön. Itt nincsen semmiféle megfelelési kényszer, ez nem munka, ez a szó legnemesebb értelmében örömzenélés. Amihez adott a csodálatos környezet háttérnek, hiszen a Káli-medence legkisebb települése is olyan, mintha egy mesevilágba csöppennénk. Szuper társaság verbuválódik mindig össze, a szabad levegőn vagyunk, szól a zene, énekelünk, táncolunk, mindezt úgy, hogy semmilyen nyomás nincs rajtunk. Annyi a megfogalmazott cél, hogy mindenki érezze jól magát. Lehet ennél jobbat kívánni?”

„Jobbat nem, de többet szívesen fogadnánk” – mondta egy Gödről érkezett család, akik nem viccelődtek, tényleg nem bánnák, ha a pünkösd, és ezáltal A Szabad Táncház még több napos ünnep lenne.

A rendezvényt a Kőkút Kert Vendéglő és a Duna Aszfalt támogatta.

Kiemelt kép: Táncház a Botond Pajtában (fotó: Steindl Gabriella)