„Óriási kalandvágy van bennem, de most szeretnék jobban visszatalálni a színpadhoz” – interjú Varga Ádámmal

A színházakban egy kicsit kevesebbet volt jelen az elmúlt időszakban, viszont az „igazoltan távollét” alatt számos televíziós produkcióban megmérette magát. Az RTL év elején indult napi sorozatában, a Pokoli rokonokban Zalánt alakítja, de ígéri, hogy idén nagyobb hangsúlyt fektet a színházi jelenlétre is. Varga Ádámmal a televíziós szerepekről, és a jövőbeli terveiről beszélgettünk.

Év elején indult a Pokoli rokonok című televíziós sorozat az RTL-en, amelyben egy pincérfiút játszol.

Zalánt alakítom, aki kőfaragó mester, ő a helyi sírköves, de szobrokat, szökőkutat is készít. Így is emlegetnek, hogy a sírköves gyerek, ez a fő szakmám. De van egy fogadónk édesanyámmal, akit Ullmann Mónika játszik, amit együtt vezetünk, ezért természetesen ott is gyakran besegítek. Hol a műhelyben vagyok, hol a fogadóban.

Akkor ez közös pont Zalánban és Varga Ádámban, hogy mindketten szinte folyamatosan dolgoztok?

Abszolút! Ráadásul Zalán is hasonlóan segítőkész, mint én, ha bármikor hívják, akkor megy és segít.

Számos népszerű televíziós produkcióban szerepeltél már, de napi sorozatban még nem. Mennyivel volt ez intenzívebb a felkészülés tekintetében?

Soha nem forgattam még napi sorozatot, illetve a Keresztanyuban voltam egy-két napot, de az nem ugyanaz, mint 5 hónapon keresztül majdhogynem napi szinten forgatni, állandóan topon lenni, és tanulni a szövegeket egyik napról a másikra. Ez egy folyamatos dolog, itt hihetetlen ütemben kell trenírozni a rövidtávú memóriát, hogy nagyon gyorsan bemenjen rengeteg szöveg, ami általában másnapra törlődik is. Ezt például nekem meg kellett tanulnom, hogy itt nincs idő, mert sokkal több hasznosat veszünk föl egy nap alatt, mint egy nagyjátékfilm vagy egy heti sorozat esetén. De nemcsak idő, lehetőség sincs annyi egy-egy jelenetnél, és jóval kevesebb a beállítás is. Ez sokkal gyorsabb tempót kíván, emiatt gyorsabb felkészülést igényel.

Volt erre bevált praktikád?

Hétvégére mindig megkaptuk a következő heti adag szöveget, annak nekiültem és felkészültem. Aztán minden adott nap előtt átvettem a másnapi szövegemet. De szerencsés vagyok, mert eléggé jól fog az agyam, soha nem volt gondom a tanulással, a gyors tempóval. Valószínűleg azért, mert alapból is elég magas hőfokon égek. Maga a szerep, annyiban volt furcsa, hogy mondjuk, ha A besúgó Dugovics Mátéjára gondolok, vagy A Tanárban Pataki Gyulára, azért ők nagyon valamilyenek voltak. Mind a két szerep egy szélsőség volt. A Tanárban az intézetis gyerek, akinek komoly indulatkezelési problémája van és egy nagyon nehéz sorsú srác, vagy A besúgóban a Dugovics Máté, akinél bármit lehet kapni, egy csajozógép, és megállás nélkül nyomja a dumát.

Na, Zalán az nem ilyen. A castingon mondta is Hámori Barbara (a sorozat showrunnere – A szerk.), hogy engem szeretne erre a szerepre, de ez nem lesz könnyű feladat, mert ez a fiú nem ilyen, hú, de energikus, hanem egy átlagos srác. Nekem ebben az átlagos srácban kellett megtalálnom magamat. Természetesen megvannak az ő motivációi, de kellett azon dolgoznom, hogy legyen egy kis íze, egy kis színe, miközben arra is kellett figyelnem, hogy ne lépjem túl a kereteket. Zalán egy „egyszerű”vidéki srác, aki jófej, rendes, megbízható, lehet rá számítani, szerelmes, sőt, reménytelenül szerelmes. Harminc fele van, de nincs nő az életében. Nehéz volt ebben a szerepben kapaszkodókat találni, de azt remélem, és azt érzem, hogy sikerült.

Ilyenkor mihez nyúlsz, mi segít?

Én arra gondoltam, hogy a legegyszerűbb Varga Ádámból próbálom meg előhúzni ezt a karaktert. Mert a látszattal ellentétben nyilván én sem pörgök állandóan ezerrel, és vannak ebben a sorozatban, akik nagyobb ecsetvonással játszanak karaktereket, mondjuk vidéki figurákat, de az én részemről erre nem volt szükség. Szeretek kevés is lenni, ha arról van szó, de ettől függetlenül a szerep igazságait kell megfejteni, és mindig tudni kell, hogy mit miért csinálok. Itt is kijönnek majd az indulatok, mert lesz egy nemezisem, egy ősellenségem, a Guba Oliver, akivel lesz kakaskodás bőven. Úgyhogy igazából tudtam menni a szereppel, hiszen egy színésznek nem mindig csak a szélsőségeket kell tudni eljátszania.

Melyik előadásban, vagy filmben szúrt ki téged a szerepre Hámori Barbara?

Bár a Keresztanyuban forgattam egy keveset, akkor nem találkoztunk. Már korábban akart hívni a Hotel Margaret-be, de azon a nyáron forgattam A besúgót, így akkor nem tudtam menni, de most elhívott a castingra.

Csak azért kérdezem, mert érdekes, hogy pont egy olyan karakterben gondolt rád, amit szinte soha nem játszottál.

Szimpatikus voltam neki, szeretett volna velem együtt dolgozni, és valószínűleg most jött el ennek az ideje. Zalán karakterét egy egyszerű, átlagos, de nagyon szerethető fiúnak képzelte el, most mond meg, pont én jutottam eszébe?!

Ullmann Mónika alakítja az édesanyádat a sorozatban, akivel nem dolgoztál még korábban. Ő is hasonló habitusú, mint te, gondolom hamar megtaláltátok a közös hangot.

Mónival az első perctől kezdve nagyon jól passzolunk, mind energetikában, mind humor szempontjából. És egyébként, az is egy jó kapaszkodó volt nekem Zalán karakterében, hogy ők ketten egy csapat Magdolnával, hiszen nincs apuka a képben. Zalán apa nélkül nőtt fel, ezért elég hamar ő lett a férfi a családban, az egyetlen olyan férfi, akire számíthat az anyukája. Lehet, hogy nem véletlen, hogy még nem talált igazán párt, mert neki feladata, kötelességtudata van, hogy vigyáz az anyukájára. Nagyon nagy az igazságérzete, amivel szintén könnyen tudtam együtt menni, mert én is ilyen vagyok. Szerintem ez is egy fontos kulcs Zalánhoz, hogy egyke gyerek és apakép, férfikép nélkül nőtt föl, de mégis egy talpraesett férfi lett belőle, önerőből.

Milyenek a visszajelzések a sorozattal kapcsolatban?

Én azt hallom, hogy elég jól indított. Első blikkre úgy tűnik, hogy az emberek nézik, és nagyon szeretik ezt a sorozatot.

Te nézed?

Igen, bele szoktam nézni. Nyilván kíváncsi vagyok rá, meg a többiekre is, hogy azokon a jeleneteken kívül, amikben én nem voltam, ki hogyan, mit csinál. Szóval, ha tehetem, és éppen nem dolgozom este, akkor nézem. De nézi nagyon sok ismerősöm, bárkivel futok össze mostanában, mindenki mondja, hogy követi az eseményeket.

Kollégák szempontjából teljesen új közeg ez neked, vagy van, akivel már dolgoztál együtt korábban?

Van, akivel dolgoztam már, például Adányi Alex, akivel 11 éve játszottunk egy testvérpárt, ő lesz most a fő ellenségem. Nagyon szeretem a humorát, sokat röhögtünk a forgatáson, annak ellenére, hogy állandóan feszülnünk kellett és gyűlölnünk egymást. Nagyon sok új arcot ismertem meg, és az is szuper, hogy a rutinos színészek mellett sok tehetséges fiatal is bekerült a sorozatba, például Juhász Jázmin, akivel sok közös jelenetünk volt. Én nagyon bírtam már korábban is Árpa Attilát, vagy Dobó Katát, de például Szalma Tamást nem ismertem, vele is az első pillanattól megvolt a közös rezgés. Aminek pedig különösen örültem, hogy benne van a sorozatban Borbély Ricsi is, aki a legjobb barátom.

És akivel együtt játszottál A besúgóban is.

Kollégiumi szobatársak voltunk, amikor fölkerültünk érettségi után Pestre, 19 éves korunk óta vagyunk a legjobb barátok. Soha nem dolgoztunk együtt, ezért is volt fantasztikus élmény, hogy Szentgyörgyi Bálint (A besúgó írója, rendezője – A szerk.) mindkettőnket beválasztott a sorozatba. Ő szintén jó barátom lett, gondolj bele mekkora feeling egy ilyen kaliberű sorozatot csinálni a barátaimmal!

Nem akarok ünneprontó lenni, de volt egy nem túl jól sikerült boksz bemutatkozásod is az idei évadban. Megemésztetted már?

Ez egy viszonylag negatív tanulás volt magammal kapcsolatban.

Nem lehet, hogy ez már sok volt?

De, valószínű, hogy sok volt, és ezt már annyiszor megkaptam az életemben mindig, amikor túltolok valamit, vagy túlvállalom magam, de nem ennek tudom be. Abszolút készültem rá, ennél jobban nem tudtam volna felkészülni, heti nyolcszor mentem edzeni. Kicsit sűrű volt, hogy már ment a Pokoli rokonok forgatása, mellette a Fort Boyard, és sokszor napi két edzés. És ezek nemcsak szimpla tréningek voltak, hanem konkrétan végigverekedtem a nyarat. A forgatáson a sminkesek fogták a fejüket, amikor el kellett tüntetni a lila foltjaimat. Tényleg komolyan vettem, és nagyon magabiztos voltam, biztos voltam benne, hogy én ezt meg fogom nyerni. És nagyon sokan mások is, bárki, akivel találkoztam, mindenki biztatott, hogy nem lesz gond. Ilyen jellegű műsort sem vállaltam még soha, de azt gondolom, hogyha valamiben igazán jó leszek, az ez. Mert ha mondjuk, elhívnának egy főzősbe, akkor azt tudom, hogy ott nem túl jó esélyekkel indulok. És mégis nagyon hamar elbuktam.

Nem bántad meg?

Nem! Azt gondoltam, hogy ennyi év színpadi, meg mindenféle műsor tapasztalattal, sokkal jobban fogom tudni kezelni ezt a helyzetet, és nem fog az történni, ami egyébként megtörtént, hogy egyszerűen olyan szinten fölrobbant bennem az adrenalin, hogy nem én voltam ott. A nagy részére nem is emlékszem, és nem a kiütés miatt. Kudarcként éltem meg, mert nem azt mutattam, amit tanultam fél éven keresztül. Egyszerűen ész nélkül mentem előre, és tudom, hogy védekeznem kellett volna, de egyszerűen képtelen voltam rá.

Lelkileg, vagy fizikailag fájt jobban?      

Fizikailag nem fájt egyáltalán, a bokszban ez benne van. Lelkileg fájt leginkább. És nem azért, mert kikaptam, mert a Dávid egyébként baromi ügyes volt. Nem az fájt, hogy nem én nyertem, el tudtam volna fogadni a vereséget, hogyha azt érzem, hogy azt tudtam nyújtani, amit tudok, viszont ő jobb volt. Nem a világra, vagy az akármire vagyok dühös emiatt, hanem magamra. És fájt, hogy sok embernek, és az edzőmnek is, akivel nagyon szoros lett a kapcsoltunk, csalódást okoztam.

Jársz még, vagy abbahagytad ezután?

Nem, egyszer voltam azóta, de nem a kudarc, hanem a forgatások miatt nem tudtam menni. Szeretnék majd újra járni, de kell, hogy kicsit leülepedjen bennem az egész. Bár eltelt már némi idő, még nem tudtam rendesen feldolgozni. Mert a magamról alkotott képem csorbult. Nem tudtam legyőzni magamat, az elmémet, ez fájt a legjobban.

Felálltál a padlóról, levontad a tanulságot?

Próbálom, dolgozom rajta, de még keresem a receptet. Nem igazán volt még olyan kudarcélményem, amit ilyen sokáig hordoztam volna. Kell új feladat, új kihívás, az segíteni fog.

Milyen új feladatok várnak rád?

Annyira friss a legújabb felkérésem, hogy még nem beszélhetek róla. Damoklész kardja lebeg sok színház feje felett, ahol játszom, de próbálok optimista maradni, és szeretném új előadásokkal feltölteni a saját repertoáromat. Hiányoznak a színházi próbák, meg kell teremtenem ismét az egyensúlyt az életemben. Az elmúlt időszakban elég sok televíziós produkciót bevállaltam, mert óriási kalandvágy van bennem, de színész vagyok, ez a szakmám, ettől nem akarok eltekinteni. Ezek a kis kirándulások jó kitekintések voltak, de szeretnék most visszatalálni egy kicsit jobban a szakmámhoz, mert lehet, hogy egy kicsit hűtlen voltam hozzá, de kifejezetten vágyom friss színházi alkotói folyamatokra.

Játszom a Rózsavölgyi Szalonban, a Játékszínben, a B32-ben, a Gózon Gyula Színházban, a MÜPÁ-ban. A Kultúrbrigáddal a Tizenkét dühös ember és az Isteni végjáték már csak áprilisig megy, és a Szkénében is van két előadásom, amiből a Caligula helytartója lekerül a repertoárról. Fáj érte a szívem, mert ez volt életem első bemutatója, közel 14 évvel ezelőtt. Szikszai Rémusz rendezésében a Vádli Alkalmi Színházi Társulás előadása. Meg se szólalok benne, de két dolog miatt mindig fontos volt számomra. Egyrészt Huszár Zsolt révén kerültem bele, akinek az Újszínház stúdiójában az osztályába jártam, ezért erősen kötődik hozzá is ez az előadás, amiben igazából csak statisztálok, másrészt a mai napig játszom, hogy mindig emlékezzek arra, hogy honnét indultam.

Forgatsz mostanában?

Igen, de sajnos, erről sem igazán beszélhetek még. Jól kifogtad velem, ugye? (nevet)

Tettél év elején valamilyen fogadalmat?

Viccesen annyit mondtam a páromnak, hogy megfogadom, hogy idén kevesebbet fogok mosogatni. Nem hiszek a fogadalmakban, elhatározásokban, tervekben hiszek, de azt nem feltétlenül egy év végéhez vagy egy évkezdéshez kell kötni. Azt határoztam el, amit az előbb is említettem, hogy a színház lesz az első helyen. Én Varga Ádám színész vagyok, és azt szeretném, ha ez így is maradna.

Ha egyetlenegy eddig eljátszott karaktereddel kellene magad azonosítani, melyik lenne az?

Egyértelműen Dugovics Máté A besúgó-ból. És ne mondd, hogy nem ezt vártad!

Kiemelt kép: Varga Ádám (Fotó: Steindl Gabriella)