„Olyan, mintha valóban lenne köztünk egy rokoni kapcsolat” – interjú Hernádi Judittal és Kiss Marival

Mindketten számos szerepet tudhatnak már maguk között, azonban hosszú pályafutásuk során most először adódik alkalom arra, hogy együtt álljanak színpadra. A Delta Produkció Mi történt Baby Jane-nel? című előadásában most egy olyan testvérpárt játszanak, akik egymásra utaltságukban folyamatosan a másik iránt érzett szeretet és gyűlölet között billegnek. Alföldi Róbert legújabb rendezéséről a Baby Jane-t alakító Hernádi Judittal és a Blanche szerepében látható Kiss Marival beszélgettünk.

Jól tudom, hogy színpadon még sosem dolgoztatok együtt?

Judit: Valóban nem, de ezt egyikünk sem érzi hátránynak, mivel nagyon jól ismerjük egymást.

Robi azt mondja, hogy nagyon jól működik közöttetek a kémia. Így érzitek ti is?

Mari: Érdekes ez. Emlékszem Jutkára egészen fiatal korunkból, hogy sétálunk együtt a Szent István körúton és mintha a Deák tér környékén is baktattunk  volna egymás mellett. Túl sok közös emlékünk nincs. Hiszen Jutka jóval fiatalabb, mint én…

Judit: Nem igaz (nevet)!

Mari: Nem játszottunk ugyan együtt, de ismerjük egymás pályáját.

Judit: Meg persze vannak olyan kollégák, akikkel mindketten dolgoztunk, akiknek Mari is a kedvenc partnere lett, meg mondjuk engem is megszerettek. Emiatt is olyan, mintha nagyon jól ismernénk egymást színészként is.

Mari: Olyan, mintha valóban lenne köztünk egy rokoni kapcsolat, a próba alatt mindenképpen. Hiszen testvéreket játszunk.

Mi volt az első gondolatotok, amikor Robi hívott játszani benneteket?

Mari: Amikor megtudtam, hogy ezt játszom, éppen a Kelenföldi pályaudvaron álltam, a vonatomra vártam. Mondhatjuk, hogy akkor éppen egy érzelmi hullámvölgyben voltam, mert akkor döntöttem el, hogy eljövök Szombathelyről, de még nem közöltem senkivel… Ilyen helyzetben az emberben mindenféle gondolatok vannak, szorong, hogy hogy fog alakulni az élete, a jövője.

Szóval egy álmatlan éjszaka után, elég feszülten álltam a vasútállomáson, amikor megcsörrent a telefonom. Alig tudtam előszedni a táskámból, amikor nagy nehezen előkerült, akkor láttam, hogy Robi keres. Korábban dolgoztunk már együtt, nagyon jó rendezőnek tartom. Szombathelyen is remek előadásokat hozott létre. Szóval, mikor felvettem, azt mondta, hogy figyelj Mari, van ez a darab, és Jutka is benne lesz, mit szólnál hozzá? Én rögtön rávágtam, hogy persze, jövök, óriási boldogság volt ez akkor nekem. Egy kicsit úgy éreztem, hogy ez a sors keze volt, ami azt igazolta, hogy jó döntést hoztam azzal, hogy eljöttem Szombathelyről.

Judit: Hogy van út…

Mari: Igen! Jött egy kéznyújtás Robitól, illetve Zsuzsától, (Dr. Kövesd Zsuzsa, az előadás producere – a szerk.) és én annak is nagyon örültem, hogy ez egy intimebb produkció lesz. Fantasztikusnak tartom azt a küldetéstudatot, amivel Zsuzsa lehetőséget teremt a művészeknek arra, hogy létrehozzanak egy előadást. Ez ma szerintem óriási dolog.

Judit: Ha már Zsuzsáról is szó esett, el kell mondanom, hogy én vele sem most dolgozom először, ő volt a producere egy számomra nagyon fontos előadásnak, a Happy Endingnek. Ez egy nagyon érdekes és megosztó darab volt, de szerintem teljesen a helyére került végül, mert egy hiánypótló anyag egy bizonyos rétegnek, ami sajnos mára egyre szélesebb. A rákkal küzdő embereket, a túlélőket és a hozzátartozókat szólította meg, amivel tulajdonképpen talán le is van fedve sajnos az egész magyar társadalom… Óriási siker lett, nagyon büszke vagyok arra az előadásra. Ezt például én Kövesd Zsuzsának és Orlai Tibornak köszönhetem.

Te mit szóltál Juci, amikor megtudtad, hogy Baby Jane-t játszod?

Judit: Azért ez nem volt ennyire egyszerű, mert nem volt evidens az elején, hogy én leszek Baby Jane, először úgy volt, hogy én Blanche-t játszom. Aztán ez így ide-oda fordult, és végül Robi döntött úgy, hogy én legyek Jane, ami engem végtelenül meglepett. Mondtam is, amikor megláttam az első próbatáblát, hogy valaki most azonnal hívja fel Robit, mert rosszul írta a szereposztásban a neveket….

Mari: Olyan érdekes, hogy nekem az elejétől teljesen egyértelmű volt, hogy te vagy Jane.

Juci: Hát nekem nem, de örülök, hogy végül így alakult, mert azt gondolom, hogy ezzel a szereposztással az anyag nagyon él.

Mari: Én azt egyébként teljesen elfogadom, hogy egy készülő előadásnál az embert érik impulzusok, és ezek hatására változtat azon, amire először gondolt.

Milyen érzésekkel vágtatok neki a próbáknak?

Judit: Pér hete azért én még kicsit aggódtam, de persze nagyon bízom Robiban. Amikor végigmentünk az anyagon, és először lerendelkezte, akkor megnyugodtam, mert rögtön tudtam, hogy ez egy különleges, minőségi produkció lesz, olyan, amin lehet nevetni, lehet közben szorongani… mindenkinek valahol ismerős lesz, mindenki átélt vagy legalábbis már látott olyan helyzetet, amikor emberek össze vannak zárva és nem bírnak egymástól levegőt venni…

Mari: Izgalmas lesz.

Juci: Igen, és közben nagyon humoros is.

Mari: A férjem szokott nekem a szövegtanulásnál végszavazni, és ő például látja közben Jutkát, ahogy játszik és néha annyira nevetünk, hogy folynak a könnyeink.

Juci: Tényleg? Na, hát én nem láttam magamat… (nevet).

A darab nagyon erőteljesen szól az egymásra utaltságról. Bennetek ez miket mozgatott meg?

Mari: Vannak benne felkavaró pillanatok. Szoktam közben arra gondolni, hogy mennyire rettenetesen nehéz lehet azoknak az embereknek, akik a való életben is tényleg valami hasonlón mennek keresztül. Szóval az a minimum, hogy átélem a szerepemet és megcsinálok bármit, amit kell, még azt is, ami ellen esetleg a színésznői hiúságom tiltakozna. Ilyen persze a Robival való munka közben egyszerűen nem is fordulhatna elő.

Judit: Én csak a pszichopatákról tudnék beszélni, de az is van elég…

Ennyire egyértelműen pszichopata szerintetek Baby Jane?

Judit: Nem feltétlenül Baby Jane-ről beszéltem, hanem úgy általánosságban. Azzá válik egyébként szerintem.

Mari: Sérült…

Judit: És azért Blanche sem egészen normális… egyszerűen nem lehet tudni, hogy ki gyilkolja jobban a másikat. A darab minden pillanatában erről van szó. Sokan ismerik ezt a történetet, van benne egy krimi vonal, de valójában végig ott lebeg a kérdés, hogy ki kinek az áldozata.

Mari: Közben meg szeretet is van benne, én legalábbis azt gondolom, hogy lesz lehetőségünk ilyen pillanatokat is megmutatni a nézőknek.

Judit: A gyűlölet és a szeretet egy tőről fakad… De a nézőket talán nem is maga az alaptörténet fogja izgatni, hanem az, hogy Robi hová teszi benne a hangsúlyokat és, hogy mi öten (Bercsényi Péter, Hartai Petra és Kovács Máté) mit tudunk kezdeni vele. Mindannyian azon vagyunk, hogy hiteles, jó előadást hozzunk létre, amihez minden néző valamilyen módon kapcsolódni tud majd.

A bemutatót szeptember 21-én tartják a Hatszín Teátrumban.

Kiemelt kép: Kiss Mari és Hernádi Judit (Fotó: Zsigmond László)