Szeptember 5-én nyitotta meg a Trafó Galéria legújabb kiállítását, amely egészen október 18-ig lesz látogatható. A Mögöttes hangok zaja címet viselő tárlaton Lawrence Abu Hamdan, Andreas Fogarasi, Roman Štětina és Imogen Stidworthy alkotásait tekinthetjük meg.

„Egyetlen fegyverem a hallgatás. A hallgatás, melyben a csend ereje és a hallható rétegekre való figyelem lehetőségei találkoznak. A hallgatás, mely képes felfedni azt, ami a látható rétegeken túl húzódik és kihallani mögüle a rejtett, elsőre nem észlelhető, vagy elhallgattatott hangokat; a tompított lövések és ütések átszűrődő zaját; az erőszak, a hatalmi visszaélések és az elferdített tények alig érzékelhető morajlását; és azokat a hangokat, amiket nem tudnak falak vagy kerítések megállítani.” – A Trafó Galéria ezeknek a hangoknak és a figyelem egy olyan fajtájának ad teret, mely a felületeken átszűrődő mögöttes rétegekre irányul. Ez a fajta figyelem az, ami a hallást és a hallgatást megkülönbözteti egymástól, ami a hallott és a kihallott információkat különválasztja, ami teret enged az elfedett igazságoknak, és ami hallgat a halk hangok és a csend rezgéseire.

Imogen Stidworthy Sacha (Listening) című videójának főszereplője az antwerpeni rendőrség egyik alkalmazottja, Sacha van Loo, aki, mivel születésétől fogva vak, különösen kifinomult a hallása. Hét nyelven beszél tökéletesen és számos akcentust és dialektust felismer. Sacha telefonos lehallgatások felvételeit jegyzi le és analizálja; az elhangzott mondatok jelentése mögött megbúvó, a beszédmódból, rejtett nyelvi kódokból vagy a hanghordozásból kihallható információkat keresi. Koncentrált figyelme és különösen érzékeny viszonyulása a hangok rejtett rétegeihez így képes akár pontosan beazonosítani a beszélőket és bizonyítékot szolgáltatni egy-egy ügy kapcsán.

Pillanatkép a Mögöttes hangok zaja című kiállításról (fotó: Bíró Dávid)

Lawrence Abu Hamdan művében (Walled Unwalled) eltűnnek a privát és a publikus tér közötti határok, a falak megszűnnek valódi határt jelenteni: egy ház vagy szoba fala, de még egy áthatolhatatlannak tűnő vastag börtönfal sem képes megállítani a rajtuk keresztül átszűrődő hanghullámok és rezgések által közvetített információkat. A videóban bemutatott esetek egyike egy szíriai börtön épületének akusztikai vizsgálatain és a kényszervallatásoknak alávetett fogvatartottak vallomásain alapszik.

Roman Štětina a pilseni Cseh Rádió egyik stúdiójában forgatta a Studio no. 2. (Slapstick) című videóját. Az épület Kelet-Európa első, kifejezetten rádióállomásnak szánt létesítménye. Az 1940-es évek közepén tervezett, de csak 1956-ban átadott stúdiók technológiai szempontból már elavultnak számítottak mire elkészültek. A hangszalagok megjelenésével az egyes szereplők hangjai külön rögzíthetővé és vághatóvá váltak, és így többé már nem volt szükség arra, hogy egy-egy rádiójáték felvételekor az összes szereplő egyidejűleg jelen legyen a térben. Štětina egy egyszerű gesztussal kelt zavart a hallható és a látott, a valós és a hamis rétegei között azzal, hogy a csapó hangját valós puskalövések hangjaira cserélte ki.

Andreas Fogarasi művei a felső rétegekkel és burkolatokkal foglalkoznak, nemcsak megfigyeli, hanem át is lát ezeken a felületeken. Fotóin elsőre hétköznapinak tűnő környezetek láthatók, melyek mégis tükröznek valamit a felületek alatt megbúvó struktúrákból és azokból a folyamatokból, melyekkel egy-egy közeg reprezentálja magát, és igyekszik formálni, átalakítani, leplezni vagy elfedni a valóság bizonyos elemeit.

Kiemelt kép: Pillanatkép a Mögöttes hangok zaja című kiállításról (fotó: Bíró Dávid)