Ödön von Horváth legismertebb naplóregényéből készült előadás a Katona Klubban

Az utóbbi években egyre nagyobb teret kapnak a különböző színházpedagógia programok, melyek közül a Katona József Színház munkája abszolút úttörőnek számít, gondoljunk csak a három éve elindult Eltávra, amely Szúcs-Bányatelep roma szegregátumának felzárkóztatását tűzte ki céljául. Emellett természetesen vannak más projektjeik is, mint például a Katona Klub, ahol Végh Ildikó, aki a színház ifjúsági programjának vezetője is, 16-23 éves diákokkal Ödön von Horváth Istentelen ifjúság című drámáját dolgozta fel, sajátos formában.

A naplóregény csak a kiindulási pont volt, hiszen a hitleri Németországban játszódó történet elbeszélője eredetileg egy tanár, ebben az előadásban azonban nem szerepelnek felnőttek, a jelenetek is a mában játszódnak, illetve az egyes karakterek történetei is a próbafolyamat során, improvizációs technikával születtek. A nyolc játszónak a foglalkozások során az volt a feladata, hogy a történet gerincébe illő monológokat írjanak, különböző témákban (fájdalom, család, szülő). Ezekben egyszerre keveredik a valóság és a fikció, és bizony néhány kisebb epizódban nagyon is érezni, hogy magukról beszélnek, a saját emlékeiket dolgozzák fel.

A kiválasztott jelenetek nem állnak össze történetté, inkább csak erős érzeteket adnak, titokzatosságuk rengeteg kérdést vet fel a nézőkben, akik elsősorban középiskolás diákok, hiszen a darab kifejezetten az ő részükre készült. Az különleges alkalomnak számít, hogy tegnap előttünk, egy néhány fős felnőtt közönség előtt játszották el. Szabadabban dolgozhattak, több volt az improvizáció is, sok új dolgot próbálhattak ki, meséli a darab végén Végh Ildikó, amik közül volt, ami nagyon jól illeszkedett, volt, ami kevésbé, de ezt mi nézők igazából nem is vettük észre. Kívülről csak az látszott, hogy szenvedélyesek, bátrak és tökéletesen benne vannak a történet minden percében.

Az előadás után általában foglalkozás is van, ahol a diákok és a pedagógusok együtt beszélik meg a látottakat. Meglepő, hogy általában a felnőttek veszik ezt az akadályt rosszabbul, ugyanis teljesen elhatárolódnak, állítják, hogy ilyen történtek az ő iskoláikban nincsenek. A diákok, akik nagyon szeretik ezt a programot, erre mindig rácáfolnak, ők is olykor hasonló szituációkba keverednek, sőt, ugyanazok a falfirkák tűnnek fel a környezetükben, amiket a játszók menet közben a létező összes felületre felrajzolnak. Erre a pedagógusok mindig rácsodálkoznak, pedig egyszerű a magyarázat: akkor történnek ezek az események, amikor nincs felnőttkontrol a gyerekek fölött. Iliyenkor egy sokkal szabadabb, intimebb közegben vannak az iskolások, így könnyű önmagukat felvállalni, az igazi arcukat egymás előtt felfedni.

A közeg, amelyben a darab játszódik, egyébként nagyon hasonlít az Ödön von Horváth által megteremtett világhoz: a szociológusok szerint a mostani időszakban nagyon hasonlóak a viselkedési formák a fiatalok körében, mint amilyenek a II. világháború előtti, fasizálódott korszakban voltak. Több szakember is állítja, hogy a most 15-29 éves korosztály a második csendes generáció (tagjaira az óvatos, visszafogott, biztonságra törekvő magatartás a jellemző, fontosak számukra a klasszikus családi értékek, és nehezen tudnak megbirkózni a felgyorsult világ zajával). Ebben a mostani közegben is három dolog hat a legerősebben a fiatalokra: hogy hogy kommunikálnak velük a szülők, mit visznek haza az iskolából, és hogy az országban zajló eseményekből mi és hogyan szűrődik be az életükbe. Ezek a pontok mind visszaköszönnek az egyes mini-történetekben.

Noha az Istentelen ifjúság a csoport hároméves munkájának záró projektje, a darab olyan színvonalú és minőségű lett, hogy továbbra is menni fog: egy hónapban négyszer játszák, amelyre a középiskolai osztályok az edu@katonajozsefszinhaz.hu-n keresztül tudnak jelentkezni. Sőt, a fiatalok hamarosan útrakelnek, ugyanis az előadás meghívást kapott Székesfehérvárra is, de én személy szerint abban is biztos vagyok, hogy hamarosan valamelyik színház színpadán fogok legközelebb találkozni néhányukkal, hiszen többen is a Színműre készülnek idén. Szóval biztos fogunk még hallani N-ről, B-ről és Z-ről, és akkor egy életre megtanuljuk majd a nevüket is.

Kiemelt kép: Jelent az Istentelen ifjúságból (Fotó: Katona József Színház)