Nyomozás könyvekkel – Ajánló A Szerb Antal-kód avagy a Pendragon legendához

November 19-én mutatták be a Budapest Bábszínház Ország Lili Stúdiójában a teátrum legújabb előadását A Szerb Antal-kód avagy a Pendragon legenda címmel. A Fábián Péter által írt és rendezett produkció felhőtlen szórakozást ígér az ifjúság és a felnőttek számára.

A Budapest Bábszínház legújabb előadásának története napjainkban, egy fiktív helyszínen, a budapesti Irodalmi Múzeum Szerb Antal Emlékkiállításán veszi kezdetét, ahol egyik éjjel rejtélyes gyilkosság történik: halva találják a kiállítás kurátorát, Sir Benedict Havasréti professzort. A nyomozást a BRFK ambiciózus nyomozója, Mersz Inez vezeti, aki segítségül hívja dr. Láng Róbert gimnáziumi magyar tanárt, a professzor egykori szakmai jóbarátját. A nyomok okkult társaságok évszázados harcához vezetnek. Ahhoz, hogy kiderítsék, a professzornak miért kellett meghalnia, hőseinknek el kell olvasnia Havasréti gyerekkori naplóját, melyben felbukkan maga Szerb Antal, és benne foglaltatik a Rózsakeresztes Rend történetének egyik legtitkosabb fejezete is – a fejezet, amely örökre átírhatja a Szerb Antal-kutatás eddig ismert eredményeit!

Ha valakinek a fenti sorok olvasásakor a 2000-es évek egyik sikerkönyvének, A Da Vinci-kódnak a története jutna eszébe, nem véletlen: A Szerb Antal-kód avagy a Pendragon legenda Dan Brown regényének farvizein mozog. De mielőtt bárki plagizálással vádolná az előadás szövegkönyvét jegyző és a darabot színpadra állító Fábián Pétert, hozzá kell tennünk, hogy a fiatal rendezőt bevallottan megihlette a művészetet és az összeesküvés-elméleteket magába foglaló nyomozás sztorija, ezt kívánta magyar szerzővel hazai környezetbe helyezni, és mindeközben – hűen Szerb Antal szellemiségéhez – ki is parodizálni azt. A kétszer 80 percből álló előadás így nem csak egy izgalmas és látványos bábszínházi produkcióval válik egyenlővé, hanem alaposan megdolgozza a rekeszizmokat is a percenként (akár többször is) érkező poénokkal, kulturális utalásokkal és eltúlzott karaktereivel.

Az előadás abból a szempontból is újító jelleggel bír, hogy a történet a színház előcsarnokában veszi kezdetét: a kiállítás megnyitó beszédének lehetünk tanúi, majd egy teremőr kísér fel minket a negyedik emeleti kamaraterembe. A lépcsőfordulóknál pedig a korábbi előadások plakátjai helyén Szerb Antalról, a munkásságáról és regényeiről olvashatunk információkat, így akár a szünetben sem kell kiszakadnunk ebből a világból, valóban részesei lehetünk a „múzeumélménynek”. Ennek megfelelően a cselekmény nagy részének helyszíne maga a kiállító tér, itt zajlik kevesebb mint 24 óra alatt a nyomozás, amely nem csak azt kívánja kideríteni, hogy miért ölték meg Sir Benedict Havasréti professzort, hanem azt is, hogy mi köze lehetett Szerb Antalnak a Rózsakereszteseknek, akik a titkok titkának évszázados tudói.

A másik különlegessége a produkciónak, hogy a megszokottól eltérően a bábok viszonylag későn kerülnek előtérbe. Az első felvonásban – amely főként a történet felvezetésére, a karakterek bemutatására fókuszál – alig egy-két jelenetben találkozhatunk bábokkal, azok inkább a szünet után, a nyomozás előrehaladtával tűnnek fel egyre jobban a színen. „Fontos, hogy legyen célja annak, hogy egy színész bábot fog, a darabnak ez dramaturgiailag szerves részét kellett, hogy képezze. A kulcs végül az olvasás lett. Az eredeti műben is a könyveken keresztül történik a nyomozás, minden titok nyitja az olvasás maga. Ezért arra gondoltam, milyen izgalmas lenne, ha a mi történetünk is az olvasásra épülne. Végül azt a pofonegyszerű megoldást találtam ki, hogy a bábok az olvasmányélmények manifesztációi lesznek. A színészek akkor fognak bábot, amikor a darabban valamelyik szereplő olvasni kezd. Vagyis az előadás „vegyes” lesz abból a szempontból, hogy lesznek benne „sima”, prózai jelenetek és bábosok is, ezek váltogatják majd egymást, remélhetőleg élvezetes ritmusban” – nyilatkozta korábban nekünk ezzel kapcsolatban Fábián Péter. És való igaz: a nyomozás Benedict professzor gyerekkori naplója alapján veszi kezdetét, amelynek segítségével visszatérhetünk a múltba, mikor a nyilasok magukkal vitték Szerb Antalt, valamint megismerhetünk egy titkos kézirat rejtette történetet, amelyben évszázadokkal ezelőtt Malakius testvér, az alkimista, Jean de la Motte grófnő, valamint Bonaventura Pendragon earl próbálta megfejteni a Rózsakeresztesek és az örök életet titkát, és azt, hogy mit is jelenthet A Pendragon legenda kulcsmondata: „Hiszek a test feltámadásában!”

A történet minden kiszámíthatósága ellenére is izgalmas, végig leköti a néző figyelmét, de ebben oroszlánrésze van az abban játszó színészeknek is, akik szemmel láthatóan lubickolnak szerepeikben. Sőt, mintha kimondottan élveznék is, hogy ezúttal nem csak a bábszínészi, hanem a – rendező szavaival élve – sima, prózai színészi oldalukat is megmutathatják. Ács Norbert kiválóan hozza Dr. Láng Róbertet: egyszerre idézi fel elődje, Robert Langdon alakját, ugyanakkor saját magát is beletette az irodalomtörténész figurájába. Csarkó Bettina és L. Nagy Attila egyetemi hallgatók Havasréti unokáiként szintén kötelező elemei a nyomozásnak, és ahogyan az elő van írva, előbbi Minkaként szerelembe is esik főhősünkkel. Az előadás üdítő színfoltját képezi a Pájer Alma Virág szappanoperai magasságokba eső, teátrálisan intrikus Ingridje, Spiegl Anna nem túl éles eszű, de annál elhivatottabb Mersz Inez nyomozója, valamint Barna Zsombor szintén egyszerű, a megbízását végtelenül komolyan vevő, azonban arra mégis csak alkalmatlan Dinnyés Janija. De fontos megemlíteni még Hannus Zoltánt, akit Sima Mihályként, a múzeum igazgatójaként, valamint Bonaventura Pendragonként is láthatunk, Tatai Zsoltot, aki egy szintén nem hétköznapi halottkémként gondoskodik a vidám pillanatokról, Teszárek Csabát, aki egyszerre testesíti meg maga valójában Havasrétit, bábjával pedig annak gyerekkori énjét, valamint Bartha Bendegúz egyetemi hallgatót, aki a terem- és börtönőrt alakítja.

A Zságer-Varga Ákos által szerzett zene szintén paródiája a hasonló típusú filmek dallamvilágának, a történethez és a színészi játékhoz igazodva kellően teátrális, ugyanakkor megfelel minden kritikai elvárásnak (zenei rendező: Benkó Bence). Szakács Ferenc és Horváth Jenny díszlet- és jelmeztervei segítségével könnyedén bele tudunk helyezkedni akár az Irodalmi Múzeum, akár egy titkos alagsor világába. A bábszínházi műfaji sokszínűségről pedig a bunraku, az árnyjáték és a testbáb adta lehetőségek gondoskodnak (bábszcenikus: Hoffer Károly).

Az előadást a színház 14 éven felülieknek ajánlja, ugyanakkor a darab közel sem csak az ifjúságot célozza meg. 14 éves kortól 99 éves korig bárki örömét lelheti ebben a történetben (és még csak Szerb Antalt vagy a regényét sem kell ismernünk), hiszen tudjuk: „a báb nem korosztály, hanem műfaj”.