Nyomozás és borzongás az ünnepekre – Ezeket a könyveket ajánljuk az év utolsó napjaira

Habár a karácsony a szeretet ünnepe, és ilyenkor talán kevésbé vágyunk arra, hogy elmebeteg sorozatgyilkosokról, elrabolt emberekről vagy természetfeletti lények bosszújáról olvassunk, a két ünnep között időszak mégis tökéletes lehetőséget nyújt arra, hogy két bejglit között elmerüljünk egy-egy izgalmas krimiben, thrillerben. Az alábbiakban öt regényt ajánlunk az év utolsó napjaira az olvasóknak, ráadásul igyekeztünk a zsáner különböző alműfajaiból válogatni, hogy mindenki megtalálja a számára legjobb könyvet. 

Jason Rekulak: Baljós rajzok
ford.: Bíró Júlia, Open Books, 368 oldal

Az egykori drogfüggő Mallory Quinn pártfogója tanácsára bébiszitterként vállal munkát Ted és Caroline Maxwellnél: az ötéves Teddyre kell vigyáznia. Mallory repes az örömtől majd el kezd kötődni Teddyhez, az aranyos, félénk kisfiúhoz, aki nem tud meglenni a vázlatfüzete és a ceruzája nélkül. Ám egy napon a szokásos fák, nyuszik, léghajók helyett valami mást rajzol: egy férfi egy nő élettelen testét vonszolja az erdőben. Teddy rajzai egyre baljóslatúbbá válnak, miközben a pálcikafigurák realista emberalakokká válnak, amelyek messze meghaladják egy ötéves gyermek képességeit. Mallory egyre inkább gyanakodni kezd. Talán valamilyen természetfeletti erő próbál meg Teddy rajzain keresztül üzenni egy múltbeli megoldatlan bűntényről? Tisztában van vele, mekkora őrültségnek tűnik mindez, mégis nekilát, hogy megfejtse a képek jelentését, és megmentse Teddyt, mielőtt túl késő lenne.

A Baljós rajzok a pszichológiai thriller, a krimi és a misztikum igazán jó keveréke, amely olyan fontos témára is felhívja a figyelmet, mint a drogfüggők társadalomba való újbóli beilleszkedése, a gyászfeldolgozás vagy a mérgező, bántalmazó kapcsolatok. Rekulak regénye annak ellenére, hogy a zsáner szokásos elemeiből építkezik, mégis mindvégig le tudja kötni az olvasó figyelmét. Nem ígér sokat, de azt mind betartja, főleg, mivel a szerző pontosan tudja, hogy mi kell egy igazán jó thrillerhez. Kapunk egy szerethető főhőst Mallory személyében, akinek megvan a maga hibái, de pont ezért tud nagyon közel kerülni hozzánk, könnyedén tudunk vele együtt menni és érte izgulni. A lány ugyanis bármilyen szörnyű élete is volt, tenni akar azért, hogy a jövője szebb legyen: le szeretné győzni a drogfüggőségét, a gyógyulásért pedig képes a végsőkig elmenni. A történet elbeszélőjeként ugyanakkor kissé megbízhatatlan, hiszen – A lány a vonaton főhőséhez hasonlóan – nem tudhatjuk, hogy tényleg az igazat meséli el, vagy csak azt, amit igaznak vél.

A szerző remekül tudja fokozni a hangulatot, amelyhez nagyban hozzájárulnak Teddy rajzai (Will Staehle és Doogie Horner munkái), amelyeket mi magunk is láthatunk – ez is a regény egyik különlegessége. Ezek természetesen nem csak dísznek szerepelnek a kötetben, hanem nagyban hozzátesznek a cselekményhez, sőt, érdemes huzamosabb ideig megfigyelni őket, bármennyire is egyszerűnek tűnnek első pillantásra, mert több utalást is kapunk a jövőre nézve. Bár a regényben a feszültség fenntartása nem mindig egyenletes, néha a sztori kicsit leül, de összességében mégis egy remek thrillert kapunk. Nem elsősorban a félelemkeltés miatt, hanem azért, mert az a rejtély, amit Mallorynak ki kell nyomoznia, meglehetősen élvezetesre sikeredett. Rekulak egyébként is jól ír, ráadásul a fejezetek többsége igazi cliffhangerrel ér véget, aminek következtében elég nehéz letenni a könyvet, hiszen a „csak még egyet” felkiáltással lapozunk tovább – aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy éjszakába nyúlóan olvastunk.

Jeneva Rose: Egyikünk meg fog halni
ford.: Kéri Andrea, Magnólia Kiadó, 400 oldal

Buckhead város az új Lila akác köz! Shannon egykor Buckhead királynője volt, ám politikus férje, Bryce minden előjel nélkül faképnél hagyta őt. Amikor Shannon megtudja, hogy valójában egy sokkal fiatalabb nőre lett lecserélve, bosszút esküszik. Shannon helyét Crystal foglalta el – az üde, ártatlan texasi lánynak pedig fogalma sincs, hogy mi vár rá. Olivia hosszú éveket várt arra, hogy átvehesse Shannon koronáját Buckhead nem hivatalos királynőjeként. És most végre elérkezett az ő ideje. Ám ahhoz, hogy elfoglalja az őt megillető helyet, minden köpönyegforgató, manipulatív, alattomos trükköt be kell vetnie. Jenny a város legexkluzívabb szépségszalonjának, a Glow-nak a tulajdonosa. Ismeri a vendégei összes titkát és legsötétebb vágyait. De vajon megtartja ezeket magának? Ki lesz elég okos ezek közül a nők közül ahhoz, hogy túlélje Buckheadet – és ki végzi holtan?

Jeneva Rose az Egyikünk meg fog halni című regényével debütált a hazai olvasók előtt, és bár alig három hónapja jelent meg a kötet, minden bizonnyal ennyi is elég volt ahhoz, hogy megtalálja a saját táborát, hiszen a kiadó már bejelentette, hogy jövőre érkezik a szerző új műve, a Hiba volt idejönnöd. A Született feleségek sorozattal való párhuzamba állítás nem véletlen, hiszen a regény egy árulással, válással, álszentséggel teli történetet mesél egy idillinek tűnő városkában női főszereplőkkel. Buckhead leggazdagabb asszonyai komoly döntésre szánják el magukat, aminek súlyos következményei lesznek. Ahogyan a címből is sejthető: egyikük meg fog halni. A történet abból a szempontból azonban különbözik a fent említett tévésorozattól, hogy az események láncolatát nem egy öngyilkosság, hanem egy emberölés indítja el, az pedig csak hab a tortán, hogy a regény végig nem tudjuk, a nők közül kivesztette el az életét. Így az olvasót nemcsak a ki és a miért tette kérdések tartják izgalomban mindvégig, hanem az áldozat személye is.

Ezek a nők igazi luxusfeleségek, nagyasszonyok, akiknek élete a divat, a szépség körül forog, na meg persze a pletykák és intrikák aranyozzák be a mindennapjaikat. Ebben a viperafészekben a legszimpatikusabb személy kétségkívül Jenny, a Glow Beauty Bar tulajdonosa lesz, aki erős üzletpolitikával és kemény feltételekkel kívánja megvalósítani álmait. Bár a látszat eleinte ellene szól, ő az, aki igyekszik megteremteni a békét, miközben önzetlenül siet mások segítségére, és minden, amit elért, magának és a kőkemény munkájának köszönheti. Ez a szépségszalon mostanra központi hellyé is vált, hiszen a szépülésen túl itt tartanak könyvklubokat (meglepő módon nem Dosztojevszkijt elemeznek), boresteket és bizottsági üléseket is. Egy ilyen intim térben az ember pedig könnyedén megtudhatja a vendégek legbizalmasabb titkait, ami egy idő után elég veszélyes lehet.

Rose folyamatos nézőpontváltásokkal, öt nő szemszögén keresztül meséli el ezt az izgalmas történetet, ráadásul a szokásos sémán csavar is egyet azáltal, hogy a cselekmény mindvégig folytatólagos, vagyis a fejezetek mindig ott veszik fel a fonalat, ahol az előző félbemaradt, csak az elbeszélő lesz más, ezáltal egészen más megvilágításba kerülnek bizonyos események. Elég hamar világossá válik, hogy a fényűzés és a csillogó luxus csak álca, mert a legtöbb nő lelke elég sötét. Ezek az asszonyok a végletekig képesek elmenni, hogy elérjék a céljukat, és ha azt mondják, hogy semmi nem állhat az útjukba, akkor azt bizony komolyan gondolják. Ám amikor Shannon válása nyílt titok lesz, az a többi nőt is rádöbbenti, hogy az ő boldognak és biztonságosnak hitt életük is egy perc alatt romba dőlhet – ez pedig, sejtjük, mivel jár egy ilyen közegben.

A regény mindvégig izgalmas olvasmány, a rövid fejezeteknek hála meglehetősen gyorsan is lehet haladni vele, és további nagy erénye, hogy nem fél élni a társadalomkritika eszközével, és több ponton elgondolkodtatja az olvasót olyan kérdésfelvetéseivel mint a nők előjogai és helyzete a férfiak uralta világba, vagy éppen az anyaság és az egyedülállóság. Egyszerre könnyed és komolyabb olvasmány, amely képes arra, hogy nyomot hagyjon bennünk, ráadásul annyira jól felépített minden szempontból a regény, hogy szívünk szerint már most olvasnánk a soron következőt.

Deanna Raybpurn: Bérgyilkosok veszélyes korban
ford.: Farkas Veronika, Magnólia Kiadó, 368 oldal

A ​Múzeum fedőnevű szervezet bérgyilkosok elit hálózatát foglalja magában. Az Eredetvizsgálat részlegük jelöli ki a célpontokat. A Beszerzések garantálja a szükséges eszközöket. Az Időszaki kiállítások kezeli az épp rendelkezésre álló erőforrásokat. Az Igazgatótanács hozza a döntéseket, és lendíti mozgásba az eseményeket. Billie, Mary Alice, Helen és Natalie negyven évig dolgozott a hálózatnak, és iktattak ki célszemélyeket a világ minden pontján. A módszereik mára jobbára elavultak, de ők nem érzik még, hogy eljött volna a nyugdíjazásuk ideje. Pláne nem akkor, amikor ez valójában a likvidálásukat jelenti, azon a búcsúajándéknak szánt, fényűző hajóúton, amire a munkáltatójuk fizette be őket. A négy operatív ügynök pedig nem szeretne idő előtt távozni az élők sorából, ezért saját magukat mentve összeállnak egy utolsó küldetésre. Egy küldetésre, ahol senki és semmi nem állhat útjukba. Lehet ugyanis, hogy mind betöltötték már a hatvanat, de továbbra is ugyanolyan halálosak, mint fénykorukban.

Richard Osman A csütörtöki nyomozóklubja óta tudjuk, hogy „öreg ember nem vén ember”, ezt az örökérvényű igazságot pedig Deanna Raybourn debütáló thrillere is bizonyítja. Az utóbbi időben egyre inkább divatossá válik, hogy az idősebb korú szereplők kerülnek előtérbe, ami részben talán köszönhetőn a filmiparnak is, hiszen a ’80-as és ’90-es évek akciósztárjaira még ma is kíváncsiak vagyunk, ez pedig hatással lehetett a regényirodalomra is. Elég csak Agatha Raisinre, a Helsinki nagyikra vagy éppen Osman fentebb említett hőseire gondolni, és máris látjuk, hogy az utóbbi 10-15 évben mennyire népszerűek lettek ezek a karakterek. Bájukat és szerethetőségüket az adja, hogy bár ők maguk is küzdenek a korukból fakadó nehézségekkel, mégsem akarják megadni magukat a természet törvényeinek, sőt, egyenesen dacolnak is azzal, így válnak teljes jogú, aktív részeseivé a cselekménynek.

A Bérgyilkosok veszélyes korban négy főszereplője négy évtizeden keresztül dolgozott a Múzeum fedőnévre hallgató cégnek, de mostanra eljött a visszavonulás ideje. A cég pedig egy remekbe szabott luxushajón tartja a négy nő nyugdíjba vonulási partiját – legalábbis az est vendégei így tudják. Csakhogy amikor egy régi ismerősre, majd egy bombára bukkannak, rádöbbenek, hogy a cég a nyugalmas éveket véglegesnek gondolta. Természetesen a négy nő túléli a hajókázását, és elhatározzák, hogy utána járnak, ki és miért akarta őket eltenni láb alól.

Ahogyan fentebb említettük, a Bérgyilkosok veszélyes korban alapjaiban nagyban hasonlít A csütörtöki nyomozóklubra. Egyfelől a szerző nem akarja szuperképességekkel felruházni hősnőit, nekik is ugyanúgy meggyűlik a bajuk a korukkal, és bár még mindig jobban verekednek, mint az emberek többsége, azért az idő rajtuk is nyomot hagyott. Ez persze a komoly témák mellett számtalan vicces pillanatot szül, főleg, amikor előtérbe kerülnek az olyan dolgok, mint a menopauza vagy a gravitáció hatása a mellekre. Persze, ennél jóval komorabb dolgokról is szól, ilyen például a gyász, hiszen Helen harminc év után veszíti el a férjét, aki nélkül teljesen magányosnak és elveszettnek érzi magát. Nem szabad elfelejtkeznünk arról sem, hogy a négy nő közel négy évtizedet húzott le egymás mellett, ez pedig gombócból is sok, nemhogy baráti évekből, így természetesen, hogy a nézeteltérések – aminek egyre bátrabban adnak hangot – és a veszekedések is egyre sűrűsödnek. De, ha el akarják érni a céljukat – jelesül, rájönni arra, hogy ki akarja megölni őket és a szeretteiket – félre kell tenniük a mindennapok problémáit, hogy újra egy csapat legyenek.

A cselekmény mindvégig két szálon fut: az egyikben a jelen eseményeit láthatjuk, a másikban pedig megismerhetjük Billie, Mary Alice, Helen és Natalie múltját, hogyan kerültek kapcsolatba a Múzeummal és hogyan váltak a legjobb bérgyilkossá. A történet gyökerei a II. világháborúig nyúlnak vissza: egyfelől bérgyilkosainkat a ’70-es években Constance képezte ki, az a nő, aki a Fúriák névre hallgató lányokból álló kémcsoport vezetője is volt egyben, másfelől pedig magát a Múzeumot is olyan emberek hozták létre, akik a II. világháború idején és azt követően nácikra és elrabolt műkincstárgyakra vadásztak. Csak hát, ha egy üzlet beindul: az áldozati kör később kibővült drogcsempészekkel, politikusokkal, emberkereskedőkkel. Természetesen ahhoz, hogy az olvasó rokonszenvét kivívja – mégis csak bérgyilkosokról van szó – a szerző mindannyijuknak adott egy olyan motivációt, ami miatt érthetővé válik a döntésük, hogy csatlakoznak a Múzeumhoz.

Raybourn regénye igazi krimivígjáték: egyrészt megtartja és tiszteletben tartja a zsáner legfontosabb elemeit, ugyanakkor nem célja túlságosan komolyan venni azokat. Jól tudja, hogy a humor sok mindenre lehet megoldás, így a regényben hol könnyesre nevetjük magunkat, hol pedig a körmünket rágjuk izgalmunkban. Már csak abban reménykedhetünk, hogy a kalandok itt még nem értek véget.

Melissa Albert: Bűnös szívünk mélyén
ford.: Rusznyák Csaba, Agave Könyvek, 336 oldal

Egy ​buliból hazafelé tartva a tizenhét éves Ivy és jövendőbeli expasija majdnem elgázolnak egy meztelen, fiatal nőt egy fákkal övezett út közepén. És ez csak a kezdete az egyre hátborzongatóbb eseményeknek. Ivy hamarosan meghökkentő dolgokra figyel fel otthon is: egy döglött nyulat talál a kocsibejárón, majd anyja bizarr főzetét a kertben elásva, de kisvártatva előkerül egy gyermekkori kincses doboza is a szülei gardróbszéfjéből. Hamarosan a felszínre bugyognak Ivy titkolózó anyja múltbeli titkai. Mit követett el annak idején? És mi van, ha a természetfeletti erők, amelyekkel tinédzserkorában dacolt, most visszatérnek, hogy mindkettejüket kísértsék? Ivynak válaszokra lesz szüksége, ha el akarja kerülni a vészesen közelgő sötétséget.

Melissa Albert regénye titkokkal, hazugságokkal, rossz döntésekkel és veszélyes mágiával szőtt paranormális fantasy, ami a horror eszköztárából sem rest válogatni, egyben megmutatja az ember igazán sötét oldalát is, miközben igyekszik az olyan teljesen hétköznapi és pozitív dolgokat is előtérbe helyezni, mint a szerelem, a barátság és önmagunk fejlődése. A történet két idősíkon játszódik: a jelenben Ivy nyomozásának lehetünk tanúi, a múltban pedig anyja, Dana életét ismerhetjük meg. A cselekmény viszonylag lassan indul be, de amint erőre kap a történet, onnantól kezdve nincs megállás: egy lendületes, akció- és izgalomdús sztorit kapunk, amely kidolgozottságának és csavaros fordulatainak köszönhetően mindvégig fenntartja az érdeklődést. Persze, ehhez hozzátartozik, hogy Albert rendkívül olvasmányosan ír, a párbeszédek életszerűek, és nem utolsó sorban remekül ért a hangulatteremtéshez. A könyvbéli világot áthatja a mágia, és tanúi lehetünk annak is, hogy ez milyen hatással van az emberek életére. Főleg, hogy mindennek ára van, hiszen minden varázslat áldozatot is követel a használójától, ez pedig több ponton is elgondolkodtatja az olvasót, hogy valóban olyan jó dolog lenne-e, ha mi magunk is birtokában lennénk a természetfeletti erőknek.

A másik, amiben nagyon erős a kötet az a karakterépítés. A szerző remekül át tudja adni a szereplők gondolatait, érzelmeit, belső harcaikat, ezáltal igazán emberi szereplőket teremt. A két főszereplő szülő-gyermek viszonyban áll egymással, így ez is terítékre kerül, és a váltott szemszögből való mesélésnek köszönhetően mindkét oldalról betekintést nyerhettünk ebbe a kapcsolatba. Kezdetben egyébként Dana szála az, ami izgalmasabb, aki tizenévesként fedezte fel magában az erőt és tanult meg együtt élni a mágiával. Azonban amikor feltűnik a színen egy hataloméhes lány, az események elszabadulnak, ezzel pedig mindannyian veszélybe kerülnek. Ivy ezzel szemben csak jóval később válik igazán érdekes karakterré, de amint közelebbről is megismerjük őt, a helyzet megváltozik, és egy csodálatos felnövéstörténetnek is részesei lehetünk.

Habár témájánál fogva inkább ősszel, Halloween környékén igazán jó ezt a könyvet kézbe venni, de ha az ünnepek alatt kerítünk rá sort, akkor sem lőhetünk nagyon mellé, főleg, ha egy jó kis borzongásra vágyunk.

Bánhidi Lilla: Sorsod Borsod
Prae Kiadó, 468 oldal

Radványi Alexa – sikeresnek tűnő self-made-woman, aki vidékiként építette fel magát a fővárosi média könyörtelen világában, ugyanúgy, mint megalkotója –, azt hiszi, rég maga mögött hagyta múltját és szülőhelyét. Ám a sziporkázó légvár, amit az életének nevez, köddé válni látszik. Ha más nem is érzékeli, ő tudja: az összeomlás csak idő kérdése. Hogy az alapoktól kell újraalkotnia mindent. Egy gyilkosságsorozat, melyet az egész ország döbbent borzalommal figyel, lehetőséget ad számára, hogy bizonyítsa rátermettségét oknyomozó riporterként. Beleássa magát az ügybe, és ahogy egyre többet tud meg a brutális kegyetlenséggel kivégzett, gyönyörű lányok történetéből – melynek szálai gombafonalként hálózzák be szülővárosa földjét –, egyre személyesebbé válik számára az ügy. A végzet pedig visszavezeti őt a kezdetekhez. Borsodba, elfeledettnek hitt szerelméhez és feldolgozottnak hitt traumáihoz.

Bánhidi Lilla első krimije idén nyáron jelent meg a Prae kiadó Krimi Ma sorozatában, ahol többek között olyan szerzők műveit bűnügyi regényeit olvashattuk már, mint Kertész Erzsi, Mészöly Ágnes, Molnár T. Eszter, Cserháti Éva, Pintér Tibor vagy Gráczer L. Tamás. A krimi zsánerén belül igen széles skálát felvonultató sorozat a Sorsod Borsoddal egy új alműfajjal ismertette meg az olvasókat, ez pedig az úgynevezett regionális krimi. Ennek a lényege, hogy a bűnügy és a nyomozás mellett a cselekmény helyszínének is fontos szerep jut, vagyis bemutatja az adott várost, régiót, az arra jellemző mentalitást, az ottani szófordulatokat. Bánhidi – aki elsőként írt hazai vonatkozásban ilyen krimit – Miskolcot helyezte a központba, ezt a várost pedig meglehetősen jól ismeri, hiszen ő maga is innen származik. Így valóban rendelkezik megfelelő helyismerettel (az említett utcákat, épületeket akár fel is lehet keresni), az pedig külön érdekesség, hogy a kötetben található egy a „miskolci szlengszótár” is, ami a történet autentikusságát tovább fokozó szavak értelmezéséhez nyújt segítséget.

A főhős, Radványi Alexa révén azonban nem csak ezt a borsodi települést ismerhetjük meg közelebbről, hanem a média világába is bepillantást nyerhetünk, amelyet Bánhidi szintén testközelből ismer, hiszen évekig vezetett rádióműsorokat, írt rangos hetilapoknak és dolgozott a legnagyobb híradókban. Alexa jelenleg gyakornokként dolgozik egy tévécsatornánál, de előtte szociológiai szakos hallgatóként a rendőrségen töltötte a gyakorlatát, ahol megismerkedhetett a nyomozók munkájával. Új munkahelyén is bizonyítani akar, szeretne igazán jó bűnügyi riporter lenni, de eddig csak a kultúrarovatban kapott lehetőséget. Amikor megtudja, hogy Miskolcon fiatal lányok tűnnek el, azt hazudja, hogy beteg nagyszüleit kell ápolnia, szabadságra megy és saját szakállára kezd nyomozásba. Alexa személyében tehát egy igen erős és független nőt kapunk, aki képes elvinni a hátán az egész történetet – sőt, akár egy sorozatot is, hiszen már előkészületben van a folytatás –, így a Sorsos Borsod abból a szempontból is különleges, hogy főhőse nem a megszokott sémák alapján került megalkotásra. Habár neki is megvannak a maga démonjai, főleg, amikor szembe találkozik a múltjával, és mindazokkal, akiket igyekezett elfelejteni, de egy pillanatra sem hátrál meg, ha céljai eléréséről van szó.

A krimiszál is kimondottan izgalmas, még annak ellenére is, hogy a történet kicsit túlírt, viszont ennek köszönhetően legalább van időnk gondolkodni a gyilkos személyén – akinek egyébként a fejébe többször bele is látunk –, amelynek kiléte sokáig valóban kétségek között tartja mind a szereplőket, mind az olvasót. Bánhidi műve nem mellékesen bekerült a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díj legjobb három regénye közé, ami – olvasva a könyvet – egyáltalán nem meglepő. Aki pedig szeretne még jobban elmerülni a Sorsod Borsod világában, annak ajánljuk Bánhidi igazán informatív szerzői oldalát böngészésre.

Kiemelt kép: Jason Rekulak: Baljós rajzok (Szerzőportré: Jason Varney)