A Deszkavízió szerkesztőségét érte az a megtiszteltetés, hogy jelen lehet az Országos Színházi Találkozón, így a hét folyamán mindegyik előadásról olvashatjátok rövid ajánlónkat, véleményünket. A harmadik nap első előadása a Katona József Színháztól a Magányos emberek volt. 

A hetvenes évek végén a Stúdió K-nak volt egy rendhagyónak számító előadása, amelyben a nézők a játszókkal a szünetben is össze voltak zárva. Rá lehetett gyújtani, meg sörözni, de nem lehetett kimenni, mivel az alkotóknak az volt a dramaturgiai alapvetésként aposztrofált meggyőződése, hogy amikor a kilépés határai megszűnnek, csak akkor jön létre dráma. Tarnóczi Jakab a Gerhart Hauptmann-féle Magányos emberek című dráma átiratának rendezőjeként szintén a lehető legnagyobb mértékben akarta, hogy eltűnjön vagy halványodjon a határvonal színészek és a közönség között. Utóbbiak például elhagyhatják ugyan a helyszínt a produkció partyknak nevezett szünetei alatt, ám be is mehetnek a díszletbe (Devich Botond munkája), amely egyébként színházi viszonylatban is egyedülálló, hiszen az átláthatóságot biztosító szerkezetét leszámítva a lehető leglakhatóbb módon formál meg egy több térből álló komplett házat.

Itt játszódik annak a 19. századi történetnek a napjainkra kivetített verziója, amely azt vizsgálja, hogy egy hétköznapi életet élő, kisgyermekes, fiatal házaspárnak, a férj keresztelőre megérkező szüleinek, és egy jó ideje náluk tanyázó jó barátnak kissé tökéletlen mikroközösségére miként hat egy életvidám, közvetlen és érdeklődő lány teljesen váratlan betoppanása. Amíg ez az idegen Hauptmannál  az ezernyolcszázas évek végének rögvalóságában szokatlanul ambiciózus természetű, és egyetemi tanulmányokat folytató leány, addig a modern változatban egy minden feléje érkező kedvességre azonnal rácsatlakozó, kissé szabadelvű világutazó Mentes Júlia megformálásában, aki akarva-akaratlan megzavarja a kiszemelt otthon lakóinak nyugalmát.

Jelenetkép a Magányos emberek című előadásból (Fotó: Kovács Milán)

A Tarnóczi Jakab és Varga Zsófia alkotópáros rafináltan vezeti fel a történet cseppet sem bagatell mondanivalóját, eleinte ugyanis improvizációkban gazdag, egymás szavába vágó, sürgő-forgó életképet mutat, majd mikor a közönség már azt gondolná, hogy ez így is marad, fokozatosan kibont jóval fajsúlyosabb szituációkat, amelyeknek szövete kiad aztán egy egyáltalán nem lazára vett vagy ellinkelt, helyette inkább gondolkodásra késztető történetet. Már a pandémia óta tapasztalatból tudható, hogy a kis légtérben való huzamosabb ideig fennálló létezés a mindennapi élet buktatóival fűszerezve az emberi kapcsolatokra is rányomhatja a bélyegét, mint ahogyan az is alapvetés, hogy a szülőkkel való tartós összezártság sem szerencsés, bár bizonyos generációs eltéréseken alapuló humorforrást azért rejteget magában ez az együttélés.

A Magányos emberek azt a kérdéskört is felveti, hogy a „Hasonló a hasonlónak örül” közmondás vajon a gyakorlatban is érvényesül-e, és ha igen, akkor éket tud-e verni az eltérő habitusú, érdeklődési körű, vagy intelligenciájú emberek közé. Felmerül továbbá, hogy aki szabad lélek, annak hosszú távon fenntartható, és egyáltalán valódi-e az érdeklődése, aki meg belelát valakibe valamit, ami eddig hiányzott az életéből, azt az illúziói nem ragadtatják-e szélsőségekre.

Jelenetkép a Magányos emberek című előadásból (Fotó: Kovács Milán)

A fiatal férjet, Jánost Lengyel Benjámin úgy kelti életre, hogy a darabbéli személyiségtípusát ne csupán a dialógusok szintjén érzékeltesse. Tóth Zsófia a feleség szerepében finomított eszközrendszerrel ábrázolja azt a fajta kezdeti megalkuvó magatartást, amiből aztán a játékidő végére egy látványosabb jellemfejlődés is kijöhet, a barátjukat, Barnát játszó Béres Bence pedig amikor háttérben van, akkor is képes észrevehetőnek mutatkozni a teljes háznyi játéktérben. Pelsőczy Réka és Rajkai Zoltán jellegzetes, jól azonosítható szülőtípusokat jelenít meg, előbbi a dramaturgia szerint a túltengésre való hajlamát, utóbbi pedig az értékítéletét csomagolja érdeklődésbe, ám az is kétségtelen, hogy a legtöbb humorforrást ők szolgáltatják a produkcióban, amiről a közönség nemcsak az eredeti játszóhelyen, a Katona József Színházban, hanem az Országos Színházi Találkozó harmadik versenynapján is meggyőződhetett.

Kiemelt kép: Jelenetkép a Magányos emberek című előadásból (Fotó: Kovács Milán)