Az Örkény Kert napján, szeptember 8-án tartott nyílt próbát az Örkény Színház az idei első bemutatójából, a Nobel-díjas fehérorosz írónő több kötetből álló emberi sorsgyűjteményéből készülő Secondhandből. Az előadás során nem egy színdarabot visznek a közönség elé, hanem a négy kötetben megjelent több ezer valós beszélgetésből szemezgetnek az alkotók, és ezeket a kis történeteket fűzik egymás mögé montázsszerűen. A produkció különlegessége pedig nem csak ebben áll.

Secondhandnek ugyanis nyolc rendezője van. Bagossy László és Kovács D. Dániel diákjaikkal közösen hozzák létre ezt az előadást. A Színmű harmadéves rendező szakos hallgatói, Antal Bálint, Benkő Claudia, Dyssou Bona, Sándor Dániel Máté, Vilmos Noémi és Walters Lili mind kapnak egy-egy jelenetet, melyet önállóan, tanáraik felügyelete mellett dolgozhatnak ki. Az előadáson jelenleg is gőzerővel dolgoznak és az Örkény majdnem teljes társulata szerepet kap benne. Dupla próbákkal készülnek a szeptember 28-ai bemutatóra.

Pillanatkép a nyílt próba megkezdése előtt (fotó: Jasinka Ádám)

A kész produkcióban közel 20 történet lesz majd látható, és bár megjelenik majd egy nagy közös gondolat, mely közrefogja ezeket, mégis inkább zenei montázsként képzelik el az alkotók az előadást. Erre is utal az alcím: szovjetűdök. A jelenetek egymásba folyva váltakoznak majd, erre pedig lehetőséget ad többek között az, hogy nincs fix díszlet, egységes, tágas térben játszódnak majd a történetek, a közös csak az a temérdek ruha lesz, ami végig jelen van a színpadon. A nyílt próbán is elképesztően nagy halomban álltak a legkülönfélébb ruhadarabok, de Bagossy László elmondta, ez csak a fele a végső mennyiségnek. Jelenleg is több mosógéppel mossák ezeket.

Az előadás a próbák állása szerint több mint négy órás most, ezt fogják majd két-két és félóra hosszúságúra letornázni, amit majd szünet nélkül játszanak a színészek. A nyílt próbán négy jelenetet mutattak meg egymásba fűzve, melyeket mint később kiderült, a rendezők is most láttak így egyben először. Az elsőben egy testvérpárt és az apjukat láthattuk (Novkov Máté, Koller Krisztián és Epres Attila), ezt követően egy rádióműsor különleges játékára jelentkező sokaság járult a kihelyezett mikrofon elé. Előbbiben a drámai helyzeteket játékosan boncolgatták, míg utóbbiban, melyben több mint húsz színész is játszott, szellemes, könnyfakasztóan vicces komédiázás volt.

Polgár Csaba, az előadás egyik szereplője (fotó: Horváth Judit/Örkény Színház)

Ez után, egy egyszerű, de pont emiatt nagyszerű átvezetéssel következett a mutatott jelenetek közöl a legdrámaibb. Polgár Csaba egyedül állva a színpadon, a ruhakupac közepén egy videóriporter szemszögén keresztül mesélt a csernobili atomerőmű-balesetről, a munkájáról, mindarról, amit a helyszínen tapasztalt a katasztrófa utáni napokban. Nagy volt a kontraszt a két jelenet között, lehet hogy az előadásban nem ilyen sorrendben láthatja majd a közönség, de ezzel a dramaturgiával ütős, és maradandó élményt okoztak a nyílt próbán helyet foglaló nézőknek. Az utolsó jelenet kapcsolódott ehhez a témához, az atomerőmű-baleset után a helyszínre rendelt vadászok (Vajda Milán, Epres Attila és Znamenák István) meséltek arról, hogyan és miként lőtték ki a városban élő állatokat, hogy azok a sugárfertőzést ne vihessék tovább.

Ezek után ízelítőt kaptunk a próbából, hiszen az egyik rendező szakos hallgató, Sándor Dániel Máté dolgozott kicsit a színészekkel a jelenetén, egészen érdekes volt figyelni, milyen változtatásokat kért, és ezek mennyire jól működtek szinte azonnal. Az egész nyílt próba legviccesebb közjátéka is itt történt, Csuja Imre a történet szerint egy riporter kérdésére válaszolva bizonygatta, mennyire szereti a hazáját, a Szovjetúniót, miközben mögötte tolakodnak a többiek, hogy ők is szót kapjanak. Csuja olyan átéléssel, lendülettel és energiával bizonygatta hazafiságát, hogy először észre sem vette a színpad széléről integető rendezőt, majd mikor az mellé lépett, hogy “álljunk meg”, a karakterben maradva szólt neki, hogy hagyja, most ő beszél.

Szvetlana Alekszijevics

A jeleneteket követően a nézői kérdéseken volt a sor. Egy hölgy az előadásban elhangzó káromkodásokra kérdezett rá, mire Bagossy László elmondta, hogy a könyveiben bár nagyon brutális dolgokról ír, Szvetlana Alekszijevics mérhetetlenül szemérmes. Ezekhez a történetekhez viszont “kellenek” a vulgárisabb megnyilvánulások, de persze mérlegelik, hogy milyen mennyiségben szerepeljenek ilyen szavak az előadásban.

Az írónő egyik kötetét hozta szóba egy másik néző, kérdezve, hogy a Nők a tűzvonalbancímű kötetben szereplő női sorsok megjelennek-e majd? Bagossy elmondta, hogy tavasz óta dolgoznak a Secondhanden és olyan elképesztően nagy a forrásanyag, hogy minden nem tud belekerülni, és még jelenleg is alakul, melyik közel húsz történet kerül színpadra. Az alapot viszont az Elhordott múltjaink adja, a kötet angol címét, a Secondhand time-ot használták az előadás címadásakor.

A nyílt próba során másfél órában kapott bepillantást az Örkény új bemutatójába az, aki ellátogatott szombaton kora délután a Madách téri színházba. Ez alatt a rövid idő alatt pedig egyértelművé vált, hogy az ősz legkülönlegesebb előadása lehet, mi már most úgy érezzük, hogy akár folytatása is készülhetne.

Jasinka Ádám írása

Kiemelt kép: Az Örkény Színház társulata (fotó: Örkény Színház)