A centenáriumát ünneplő városmajori színház olyannyira komolyan veszi idei szlogenjét (Száz éve a Városmajorban), hogy saját bemutatójára egy időutazással készül. Az időutazást a darab két szerzője: Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész és Horváth János Antal dramaturg, rendező vezénylik. A bemutatót július 29-én 20 órakkor tartják.
A 100 év Major, avagy az eszméimet nem cserélem című előadásban az irodalomtörténet és színház találkozik, ahol megtapasztalhatjuk, hogy hús-vér emberek írták mindazt, ami ma kötelező olvasmány, akik ugyanúgy szerettek és gyűlöltek, mint akárki más, csak talán hangosabban. A történetek kortárs zenei kísérettel szólalnak meg, vetített háttérrel. Ezáltal nemcsak egy megszokott eszközökkel élő prózai előadást láthatnak a nézők, hanem egy igazi összművészeti produkciót, mely egyszerre ríkat és nevettet meg. A történelmi korszakokat megidéző színpadi művekben mindig felmerül a történeti hűség problémája, mely ebben az előadásban az időtlen idők óta a Városmajor egyik padján üldögélő, hol virágot áruló, hol sebesülteket ápoló Majoros néni alakjában oldódik fel: ő az, aki emlékezik. Általa látjuk a parkban korzózó cselédlányokat és bakákat, az andalgó szerelmeseket vagy öngyilkosjelölteket, a népünnepélyt vagy a tömeggyilkosságot. Az örök Majoros néni jól ismeri a környéken élő vagy dolgozó írók életét is: Ady Endre, Nemes Nagy Ágnes, Karinthy Frigyes, József Attila, Polcz Alaine, Babits Mihály, Molnár Ferenc és Kosztolányi Dezső is neki mondják el titkaikat, no meg a Majoros néni gyakran beleolvas a nála hagyott kéziratokba is, de elsősorban nem a betűk, hanem az emberi sorsok érdeklik.
A darabot Horváth János Antal rendezi és olyan nagyszerű színészeket láthatunk a színpadon, mint Peremartoni Krisztina, Radnay Csilla, Ladányi Júlia, Szatmári Alíz, Pál András, Mohai Tamás, Vizi Dávid és Kovács László. Valamint közreműködnek a Pesti Magyar Akadémia hallgatói.
Kiemelt kép: Nyáry Krisztián (fotó: Galgóczy Németh Kristóf/Líra)
