„Nincs most olyan dolog az életemben, amiről szívesen lemondanék” – interjú Ember Márkkal

A kezdetektől szerencsésen alakult a pályája, mindig volt bőven feladata, az idei év azonban még több lehetőséget tartogatott a számára. Hisz abban, hogy a szerencsés csillagállásért mindenkinek magának is kell tennie, a munkát pedig nem lehet, és nem is érdemes megspórolni. Ember Márkkal beszélgettünk.

Szeptemberben a második évadodat kezdted szabadúszóként. Tavaly ilyenkor azt mondtad, hogy több beleszólást szeretnél az életedbe. Bejöttek a számításaid, kinyílt a világ?

Igen. Bár nem feltétlenül a világ nyílt ki, hanem én lettem sokkal nyitottabb. Sokáig társulati tagként gondoltam magamra, de tavaly volt egy pont, amikor úgy éreztem ki kell próbálnom, milyen, amikor önmagamért felelek, egy biztonságos hátország nélkül. S bár nagyon szeretem mindkét korábbi társulatot ahova éveken át tartoztam, örülök, hogy bátor voltam

Milyen szerepeket, és melyik színházakban játszol most?

A Magyar Színházban átvettem a Valahol Európában című előadásban Hosszú szerepét, illetve Dzsáfárt játszom az Ezeregy éjszakában, ezeket már a tavalyi évadban is játszottam. Új bemutatóm lesz december 6-án a Koldus és királyfi, amiben a koldust, aztán ugye később a királyfit játszom. Első találkozásunk Nagy Viktor rendezővel, de nagyon gördülékenyen folyik a munka.

A Vígszínházban maradtak a korábbi előadások, (A diktátor, A padlás, A nagy Gatsby, A Pál utcai fiúk), az Art Színtérben pedig a nyári kapolcsi fellépés után, ősszel mutattuk be a Tikk-takk…Bumm! című musicalt, ami Jonathan Larson életéről szól. A Kecskeméti Nemzeti Színházban és a József Attila Színházban is lesz egy-egy bemutatóm, illetve megyek az Operába szerepelni egy blokk erejéig, az Erkelben pedig megy még a Puskás, a musical és a Kőszívű. Egy ideig még repertoáron volt a Tháliában a Rettenetes szülők, de teljesen jogos volt a színháztól, hogy lekerült, hiszen már több volt benne a külső szereplő. Tehát ott jelen pillanatban nem vagyok, de nagyon nagy szeretettel és hálával gondolok rájuk. Be szoktam alkalmanként nézni, többször is szerencsésen úgy alakult az utóbbi időben, hogy a bemutatók fotóspróbájára el tudtam menni, mert természetesen ők is nagyon fontos helyet foglalnak el az én életemben.

Hú, hát nem unatkozol! Melyik darab áll most a legközelebb hozzád?

A Tikk-takk most nagyon a szívem közepe előadás. Dicső Dani rendezése, hárman csináljuk, Csiby Gergő, Dobó Enikő, én, illetve a zenekar. Élőzenés, személyes hangvételű történet, vágytam rá, hogy legyen megint egy ilyen intimebb előadás az életemben.

Ebben a darabban Jon-t alakítod, aki veled ellentétben harmincévesen még keresi az útját, és hogy hol tart a karrierjében.

A pályám kezdete óta sokszor gondoltam rá, hogy vajon nekem csak megszületni volt nehéz? Az biztos, hogy fantasztikus családom van, akik mindenben támogattak, de azt hiszem semmit nem kaptam ajándékba, mindenért meg kellett dolgoznom. Nyilván ebben a szerencse is sokszor közrejátszott, de soha nem akartam a munkát megúszni, megspórolni. Nem voltam, vagyok csodagyerek, akinek egyértelmű az útja. Sőt. Pont a napokban került elém egy régi felvétel egy duci, kappanhangú, görbe hátú kamaszról. Ez volt a starthelyzet.

És ha nem lenne elég ennyi színházi szerep, szinte minden magyar mozifilmben is szerepelsz.

Ez azért túlzás, de valóban most pont úgy jött ki, hogy egymást követi két számomra nagyon fontos film. A Futni mentem vetítése a héten kezdődött, de már előzetesen meg lehetett nézni a Filmünnep keretében. Öröm volt látni, hogy mindenhol teltházzal ment. A stábvetítéskor nem tudtam megnézni, mert sajnos lebetegedtem, de akik látták, azok csak jókat mondtak róla. A Hogyan tudnék élni nélküled? pedig decembertől lesz látható a mozikban, nekem tetszett, szerintem egy szerethető film lesz. Aztán persze majd a nézők döntenek. Nyilván engem elvisznek az érzelmek is, mert nagyon szerettük csinálni, bennem feljönnek az élmények is erről a munkáról, de aki eddig látta, az elismerően nyilatkozott róla.

Tavaly a Valami Amerika kapcsán azt mesélted, hogy katartikus volt. Valamelyik film megközelítette ezt az élményt?

Meg. Azt szokták mondani, hogy örüljön egy színész, ha egyszer fordul elő vele egy ilyen az életében. Velem két egymást követő nyáron megtörtént az, hogy olyan felejthetetlen élményű munkában vehettem részt, amikor azt éreztem, hogy minden csillag összeállt.

A te csillagállásod mintha folyamatosan jó lenne!

Inkább úgy mondanám, mert arra kezdek rájönni, hogy az embernek folyamatosan tennie kell, vagy, hogy tud tenni annak érdekében, hogy hogyan állnak a csillagok a feje felett. És ha meg tud mindent tenni, akkor egyrészt kötelessége is, másrészt meg ajánlatos, mert jól fogja magát tőle érezni.

Te mennyit teszel ezért?

Ha belekerülök egy csapatba, akkor – bár nem elegáns, hogy én beszélek magamról –, azt hiszem, hogy tudok tenni azért, hogy jó hangulat legyen. Amikor kijöttem az egyetemről, akkor két fontos célt tűztem ki magam elé: az egyik, hogyha a nézők meglátják a nevemet egy színlapon, akkor arra gondoljanak, hogy ez a srác biztos, hogy meg fog mindent tenni azért, hogy ma este mi jól érezzük magunkat. Másrészt pedig, ha a kollégák látják meg a nevemet, vagy tudják meg, hogy velem dolgoznak, akkor az jusson elsőre eszükbe, hogy na, vele jó egy légtérben lenni. Vagy legalábbis nem lesz rossz egy levegőt szívni.

A reggeli műsorvezetés hogy illeszkedik az életedbe? Nem is feltétlenül maga a feladat, hanem a korai kelés. Ennyi munka mellett azt gondolnám, hogy örülsz, ha reggel nyugi van.

Ha belegondolsz, az eddigi pályám során mindig próbáltam nyitni más műfajok felé. Elkezdtem zenélni, dalt írni, színdarabhoz zenét szerezni, ha ezt nézzük, akkor nem lóg ki a sorból. Többször megkerestek már különböző műsorokkal, de vagy nem gondoltam azt, hogy én beleillenék abba, vagy nem úgy alakult a helyzet. A Reggelinek van egy komoly múltja, sokszor megfordultak ott színészek, vagy színházi emberek, mint házigazdák. Alföldi Róbert, Csonka András, Stohl András, és még sorolhatnám, tehát van egyfajta hagyománya, és ez nekem nagyon szimpatikus. Igen, a korai kelést meg kell szokni, de egyébként ideális, mert a műsor 9-ig lemegy, és utána, ha bárhol próbálok 10-től, nyugodtan odaérek.

Tudsz maximálisan koncentrálni ennyi felé?

Remélem, igen. (nevet) Akkor biztos, hogy szabok majd egy határt, hogyha bemegyek egy előadásba, és egy másik darab szövegét kezdem mondani.

Amióta magad osztod be az idődet, mondtál már nemet?

Persze, nagyon sok mindenre. De az hozzátartozik az igazsághoz, hogy legtöbbször azért mondtam nemet, mert egyszerűen nem volt rá időm. Ha a nemet mondásaimat megnézem százalékarányosan, akkor mondjuk 70 százalékára azért mondtam nemet, mert nem értem rá, 30 százalékra meg azért, mert valamilyen tényező nem volt ideális.

Volt olyan feladat, amire nemet mondtál, de fájt érte a szíved?

Hát általában fáj a szívem, hogy csak 24 órából áll egy nap. De nem is a 24 óra, hanem hogy milyen gyorsan telik az a 24 óra. Jövő májusban lesz tíz éve, hogy a Vígszínház színpadára léptem, amibe azért durva belegondolni.

Jaj, ebbe ne is menjünk bele, mert az éveid számában is előreléptél, és nem erre szerettelek volna emlékeztetni. De jól vagy most a bőrödben?

Nagyon jól! Nincs most olyan dolog az életemben, amiről nagyon szívesen lemondanék. Mindenben van persze nehézség, vagy valamilyen nehezítő tényező, de sokkal több a szerelem most az életemben minden iránt, amit csinálok. Mindenért fájna a szívem, ha most el kéne hagynom valamit.

Azt mondják, hogy aki sok helyen van, az sehol sincs otthon igazán. Te hol érzed magad a legotthonosabban?

Én pont azt érzem, hogy mindenhol otthon vagyok. Amikor biciklizem vagy motorozom Budapest utcáin, és ránézek egy színházra, akkor mindig az jut eszembe, hogy na, ide is be tudnék ugrani, meginni egy kávét, vagy valakivel összemosolyogni, beszélgetni. Most mindenhol vannak kis akoljaim, városszerte, és ez nagyon örömteli érzés nekem!

Kiemelt kép: Ember Márk (Fotó: Steindl Gabriella)