Nincs karácsony Sisi nélkül – Győrben mutatják be az Elisabeth musicalt

Minden generációnak megvannak a maga ikonjai, azon emberek, akikre felnézhetünk, akiket tisztelhetünk és akiktől tanulhatunk. A világ azonban változik, az emberiség egyre nagyobb tempót diktál, és ha tehetnénk, akkor a Földet is kétszer olyan gyorsan forgatnánk a tengelye körül. Rohanunk az iskolába, a munkahelyre, a boltba, a postára, az edzőterembe, moziba, a színházba… és végül haza. Ebben a napról napra ismétlődő rohamban eszünkbe sem jut megállni, nemhogy valakire hallgatni, valakinek az életéről, hozzáállásáról példát venni.

Miközben az emberiség történelmében ma mindennél nagyobb szükség lenne hősökre, akik megmentenek minket… saját magunktól. És hogy ki ilyen hős? Bárki, aki képes felnyitni a szemünket, aki ráébreszt arra, hogy nem azt az életet éljük, amit érdemes lenne. Sajnos nem olyan egyszerű rájuk találni, hiszen a mai kor termékeihez hasonlóan az elénk tett hősök nagy része futószalagon készül, szavatossági idejük rövidke, a trendek után futva ugyanúgy vetjük le és dobjuk el példaképeinket, mint ruháinkat.

Van azonban, ami generációkon keresztül értékes és érvényes marad, amit fiatalok és idősek együtt szerethetnek, ez pedig maga az ember. Egy olyan ember élete, aki személyével, tetteivel kivívja mindenki megbecsülését, és aki nem röpköd, hanem itt él(t) közöttünk. Sisi kétségtelenül ilyen volt és lesz is még hosszú ideig. Nem lehet kibogozni, hogy a 165 éve született magyar királynét a róla szóló mesék tették-e ikonikussá, vagy valóban egy mindenkit túlszárnyaló csodás személyiség volt, akiről azért készült megannyi film, hogy megőrizzék az utókor számára. Bármelyik is legyen az igaz, a „sisiség” minden korban emberek ezreit varázsolja el.

A Győri Nemzeti Színház nézői idén nem csak a televízióban láthatják majd „a magyarok királynéját”, hanem saját teátrumuk színpadán is megelevenedik a tragikus sorsú uralkodó élete. Sisi alakja számtalan művészt megihletett az elmúlt több mint száz év során. Főhősévé emelte egész estés rajzfilm, gyerekeknek szóló rajzfilmsorozat, regény és vers is, ám talán nem kétséges, hogy sokak számára az 1950-es években forgatott filmek miatt a német-francia színésznő, Romy Schneider igazibb Sisi mint maga az egykor élt királyné.

Sisit nem csak a német ajkú országokban szeretik és tisztelik, de körükben éli mai napig virágzó kultuszát, így nem véletlen, hogy életéről a legtöbbet osztrák vagy német alkotók írtak. A nagy hatású és évről évre adásba kerülő filmek mellett az uralkodóról szóló grandiózus musical, az Elisabeth is tőlük származik. Pontosabban egy cseh és egy magyar születésű német szerzőpárostól, ennél pedig mi sem mutatja jobban, hogy a „sisiség” nem ismer országhatárokat.

Michael Kunze és Lévay Szilveszter több évtizedes barátsága és megkérdőjelezhetetlen alkotói tevékenysége a ’90-es években ért be igazán, az ezredfordulót megelőzően ugyanis két történelmi ihletésű musicalt is megálmodtak, melyek világszerte meghódították a színpadokat. Ezek egyike volt a Sisiről szóló Elisabeth (a másik a Mozart!), melynek ősbemutatójára 1992-ben Bécsben került sor. Négy évvel később a hazai közönség is átélhette a monumentális zenés előadás nyújtotta katartikus élményt, a közel száz fellépő 1996-ban, a Szegedi Szabadtéri Játékokon ejtette ámulatba a nézőket.

Az Elisabeth-ben egyszerre van jelen a valóság és a fikció, az élet szépsége és tragikuma, a mindenható és mindent átható szerelem élménye. Ez a musical nem csak egyszerűen elmeséli egy egykor élt ember életét a gyermekkorától egészen haláláig, hanem bemutat egy naiv, korlátok közé nem szorítható, talán mindenkinél erősebb embert. Sisitől megtanulhatjuk, hogyan érdemes tekinteni a világra, miért érdemes nyitni minden és mindenki felé és honnan lehet erőt meríteni ahhoz, hogy megpróbáljunk felállni a sokadik kudarc után.

Huszonhárom évvel Elisabeth első színre lépése után december 14-én a királyné ismét visszatér hazánk színpadára. A musicalt ezúttal Győrben láthatja a közönség Forgács Péter rendezésében, akinél kevesen ismerik jobban a dalokat, a koreográfiát és azt, amitől hatalmas sikerré vált ez a mű. Forgács Péter volt ugyanis a magyar ősbemutató egyik főszereplője, Erzsébet királyné gyilkosát, Luigi Luchenit alakította Földes Tamással váltott szereposztásban. A direktor negyed évszázaddal később most újra színpadra lép ebben a romantikus történetben, ám ezúttal Erzsébet édesapjaként láthatja őt a nagyérdemű.

„…a történelem maga sem volt vidám. Az Elisabeth Sisi történetét meséli el egy meglehetősen furcsa, és ettől különleges nézőpontból: a valóságot és a fikciót elegyíti olyan módon, amitől egészen egyedivé válik a darab. A fikciót a Halál képviseli, a valóságot Luigi Lucheni jelenléte. Ettől lesz nagyon izgalmas az egész anyag, hiszen folyamatosan váltakozik a musical során, hogy mikor melyikben vagyunk. Annak ellenére, hogy valóban nem happy enddel záródik, mégis azt gondolom, hogy nagyon szép a befejezés, magasztos pillanatokkal ér véget a darab. Fantasztikus mű, zeneileg hibátlan, magával sodró” – mesélte a Deszkavíziónak adott interjújában Forgács Péter, a Győri Nemzeti Színház igazgatója, az előadás rendezője.

A címszerepet két fiatal tehetség, Bori Réka, valamint a győri István, a királyban már Rékaként és Boglárkaként is bizonyító Fehér Nóra játssza. Kedvesüket, Ausztria császárát, Ferenc Józsefet szintén kettőzve keltik életre: Másik Lehel (István, a király – István) mellett Nagy Balázs bújik majd az egykor élt osztrák-magyar uralkodó bőrébe. A Madách Színház művészét nagyon jól ismerheti a győri közönség, hiszen olyan előadásokban játszott fontos szerepet, mint a Doktor Zsivágó, a Primadonnák, a Bob herceg, a Mágnás Miska, vagy az idén bemutatott Szibériai csárdás. A merénylőt Fejszés Attila és Szemenyei János alakítják, míg Elisabeth szerelmesét, a Halált Csiszár István és Kocsis Dénes keltik életre.

A javában készülő győri Elisabeth-ben együtt játszanak színészek, táncosok, zenészek és énekesek, akik közösen idézik meg a romantika kiforrott világát, a lélegzetelállító királyi udvartartás pompájának díszletében. Sisi élete hamisíthatatlan, örökzöld mese, amely minden évszakban megállja a helyét, de mégis télen, karácsonyhoz közeledve válik igazán lélekemelővé.

Jasinka Ádám írása

Kiemelt kép: Pillanatkép az Elisabeth próbájáról (fotó: Zsigmond László)