„Nézőként is gyakran járok szabadtéri színházba”– Interjú László Zsolttal

Az ország egyik legjobb színésze, aki nem titkolja, hogy nagyon megviselte, amikor a járvány ideje alatt, az előadások helyett, otthon, online nézte a premierjét. Az idei évadban némileg helyreállt a rend az életében és a nyara is sok munkával telik. A kőszínházak után a Városmajori Szabadtéri Színpadon, a nagysikerű A szív hídjai előadásban lesz látható, ahol a National Geographic fotósát alakítja. László Zsolttal beszélgettünk.

Lement az idei évad, elkezdődtek a szabadtéri előadások. A Városmajorban egy népszerű előadásban lépsz színpadra, amelynek filmváltozata Meryl Streep és Clint Eastwood főszereplésével nagy sikert aratott az egész világon. Szereted ezt a darabot?

Igen. Érdekes, hogy csak most visszük a Városmajorba, hiszen ennek 2013 nyarán volt a bemutatója. A Belvárosi Színház mellett ezt többnyire szabadtereken játsszuk, és mindenhol teltház előtt megy, a nézők is szeretik. Kedves, szerethető történet, illik a szabadtéri színházakhoz.

Hogy viszonyulsz a kőszínházak után a szabadtéri színházakhoz?

Ezeken a helyszíneken fokozottan meg van a találkozás varázsa. Nemcsak játszani, nézőként is többször voltam már a szabadtéri színházakban, és azt látom, hogy a nézők szeme, füle, agya alkalmazkodik egy idő után. Nem feltétlenül a legideálisabb helyszín, de elévülhetetlen érdemei vannak nyáron. Plusz az elmúlt években fel is értékelődött, talán ezért is nagy az érdeklődés mindenhol, az emberek bátrabban mernek menni a kevésbé zárt helyekre. Ráadásul a Városmajor gyönyörű környék, zöld, csendes, nyugodt, mintha nem is a főváros közepén lenne. Tavaly A szerelmesek házaival képviseltük a Radnóti Színházat, szóval minden nyáron megfordulok ott.

Utolértétek magatokat a Radnótiban az előadásokkal az évadban?

Az előadásokkal igen, de azért még mindig tapasztalok egyfajta ritmusvesztést. Izgalmas várakozás volt, hogy hogy reagálnak a nézők, hogy egyáltalán mernek-e jönni az előadásokra. De szerencsénk volt, legalábbis nekem csak pozitív tapasztalataim vannak. A „visszatérés” első időszaka nagyon húzós volt, akkor még kötelező volt a maszk, nagyon személytelen volt minden. A 10 című előadásban kutya kötelességem kiválasztani néhány férfi nézőt, akiket a monológjaim közben le tudok „édes öcsém”-ezni, de ez néha komoly nehézségekbe ütközött. Számomra az volt inkább érdekes, hogy azok az előadások, amelyek streamelve lettek bemutatva, azok nem voltak annyira népszerűek élőben. A Don Carlos és a Csapodárok két különböző műfaj, mégis kicsit olyan volt, mintha a nézők is tartanának egyfajta távolságot ezektől a daraboktól. Az új előadásokkal és a régiekkel nem volt gond, azok teltházzal mentek végig.

A ritmusvesztést mire érted?

Minden megváltozott a világban. Nemcsak a pandémiát, a háborút is nehezen lehet feldolgozni. Mert semmilyen észérvet nem találsz rá, hogy ez kinek és miért jó. Naiv hülyék vagyunk, miközben úgy néz ki, hogy nem nagyon vagyunk messze a harmadik világháborútól. Az sajnos egyértelműen látszik, hogy semmiből nem tanulunk. Úgy van, ahogy Hobo a Vadászatban mondja: „A magas külföldi vendég történelemkönyvet olvas és halálra röhögi magát”. Hogy őszinte legyek, nem gondoltam, hogy a mi életünkben megérünk egy háborút.

Amikor a pandémia alatt beszéltünk, mesélted, hogy nagyon rosszul viselted, hogy évtizedek után este 7-kor nincsen feladatod. Idén már nem voltak korlátozások, helyreállt a lelki békéd?

Inkább úgy fogalmaznék, hogy folyamatban van. Megviselt a helyzet, szerintem látszott is rajtam, emiatt nem is tagadtam. Azt éreztem, hogy megöregedtem és ez nagyon rosszul érintett. A testem egy csomó mindenben nem úgy működik, ahogy emlékeim szerint szokott. Nem jó reggelente tükörbe nézni, de remélem, hogy ez az érzés hamarosan elmúlik.

A vírust megúsztad?

Sajnos, nem. Idén kaptam el, állítólag ez már a könnyebb fajtája volt, de nagyon megszenvedtem. Sőt, a poszt covid tüneteket is tapasztalom magamon, néha a legvártalanabb helyzetekben tör rám a légszomj. A 3. oltás után sem volt túl vidám a helyzet, és azt tapasztalom az ismeretségi körömben, hogy sokan szenvednek a mai napig. Egészen fiataloktól hallom, hogy kifulladnak például egy minimális lépcsőzéstől. Ha innen nézem, akkor nálam nincsen olyan nagy baj.

Előadást kellett lemondanod?

Szerencsére nem. Némelyik darabnál erősen rezgett a léc, többek között a Centrálban a Network premierjénél is, de nem vertük le végül. (nevet)

A gyerekeid közül kettő is követ a pályán, az SZFE-re járnak. Mi van velük, hogy élték meg az egyetem körüli változásokat?

Mindkettőjüknek van még egy éve. Panna osztálya egy kivétellel átment a freeSzFE-re, Gazsi osztálya maradt. Elvannak. Nagyon nem foglalkoznak velük. Szerencsére van munkájuk, dolgoznak.

Nem szegte kedvüket semmi?

Nem. Tulajdonképpen túlélték ezt a helyzetet, vagy inkább megemésztették. Vannak tanárok, akik foglalkoznak velük, ilyen szempontból nincs baj. Olyan szempontból vannak magukra hagyva, hogy amikor megvan a vizsgájuk, nincs, aki szervezze. Maguk egyeztetik, intézik, szervezik. Kezdenek szanaszét lenni, mint osztály. Gazsi Szombathelyen vett át szerepet A Pál utcai fiúkban és aminek nagyon örültem, hogy bekerült a Katonába, a Moszkva-Pekingbe. Novák Eszter rendezte, jó, ha beleszagol egy kicsit az ilyen típusú színházi műhelybe. Múltkor valaki pont kérdezte, hogy mi a terve, és akkor rájöttem, hogy én ezt még meg sem kérdeztem tőle. Egy kutyasétáltatás alkalmával nekiszegeztem, hogy mik az elképzelései a jövőre nézve, amin persze jót röhögött. Nem áltatja magát azzal, hogy a Royal Shakespeare Companyba szeretne szerződni, ilyen szempontból nagyon bölcs. Jó is, ha időben tudja, hogy nem érdemes semmilyen illúzióban ringatnia magát ezen a pályán.

Neked pályakezdőként voltak illúzióid?

Nem akarom a közhelyet válaszolni, hogy azok más idők voltak, de sajnos tényleg így igaz. De ha most visszagondolok, én is úgy voltam annak idején, hogy vártam, egyáltalán jönnek-e ajánlatok. A fiamnak is ezt tanácsolom. Aztán ha jönnek, akkor ráér gondolkodni, hogy azokból érdemes-e, lehet-e, kell-e válogatni. Vagy egy teljesen már utat jár be. Nem kell ezt a dolgot sürgetni.

Munkával vagy pihenéssel telik a nyarad?

Itthon pihenünk, aztán nemsokára kezdek forgatni. Lesz egy felolvasó est a Várkert Bazárban, és egy klipforgatás is Kulka Janival. Nemrég volt fellépésünk a zenekarral és hamarosan jön a IX. kerületben a nagykoncert, és Kapolcsra is megyünk. Az elmúlt ínséges évek után most sok mindent kell pótolni.

A bajuszod a filmforgatás miatt van?

Igen, a Hadik-kal kezdődött, aztán az Aranybullához és a Hunyadi filmhez is kellett. Gyűlölöm. Nem is az zavar, hogy öregít, hanem az, hogy semmi közöm hozzá.

Az nyilván nem kérdés, hogy jövőre is maradsz a Radnótiban?

Persze, maradok. Nagyon izgalmas, kortárs évadunk lesz jövőre, két bemutatóm lesz, Rusznyák Gábor és Nagy Péter István rendezőkkel. Szeretem a családias légkört, bár némi jövés-menés mindig van. Jó a hangulat, a hatodik évadomat kezdem, és nem érzem, hogy beszűkült volna a mozgásterem, vagy, hogy állóvíz lenne. Annak idején mindig úgy gondoltam, hogy 5-7 évente váltani kell. De most úgy érzem, hogy ez az a hely, ahova szívesen tartozok.

Kiemelt kép: László Zsolt (Fotó: Radnóti Miklós Színház )