Idén januárban ünnepeltük Molière, francia drámaíró, rendező és színész, a modern komédia megteremtőjének 400. születésnapját. Megdöbbentő, hogy a Jean-Baptiste Poquelin néven született zseni egy párizsi királyi kárpitos fiaként látta meg a napvilágot, ahogyan az is, hogy mindösszesen huszonévesen alapította meg első színi társulatát a szerelmével, Madeleine Béjarttal és annak két testvérével, amely két évvel később csődbe is ment. Poquelin ekkortól kezdte el használni a Moliére nevet, és szerencséje lassan felragyogott: előbb vándorszínészként járta be a Párizs környéki falvakat, majd egyre feljebb lépkedett a kulturális ranglétrán és 1659-ben már bemutatták az első átütő sikernek számító darabját, a Kényeskedőket. Egy művész azonban addig nem igazi művész, amíg nem éri kritika valamely alkotását, így bátran mondhatjuk, hogy az 1664-ben, Versailles népe elé tárt és óriási felháborodást kiváltott Tartuffe nevezhető Moliére vízválasztó darabjának.

„Nagy csapás a bűnökre, ha nevetségessé tesszük őket a világ szemében. A szemrehányásokat könnyen vesszük, azt azonban, ha kigúnyolnak, nem bírjuk elviselni; eltűrjük, hogy rossz hírünk legyen, de azt nem, hogy nevetségesek legyünk” – írja a világhírű francia szerző a Tartuffe-höz fűzött előszavában, az örök érvényű kérdéseket felvető vígjáték pedig az évszázadok során meghódította a Föld teátrumait. Közöttük van a Miskolci Nemzeti Színház is, amelynek Kamaraszínháza tavaly decemberben mutatta be a komédiát a Déryné-díjas Rusznyák Gábor rendezésében. A felejthetetlen darabot hamarosan a Városmajori Szabadtéri Színpad közönsége is láthatja, ugyanis július 6-án, szerdán este itt, Budapest első közparkjának szabadtéri színházában élhetik át az érdeklődők a Moliére-varázst. Elvégre a téma örök: a minden korra, és kisebb-nagyobb mértékben mindannyiunkra jellemző színlelés mélyebb rétegeinek boncolgatása könnyed, de elgondolkodtató köntösben. A szerző így fogalmazott 1667-ben a műfajról: „… a komédia lényege tulajdonképpen az össze nem illő dolgokban rejlik… a hazugság, a leplezés, csalás, a tettetés, mindez csak szereplés, ami nem egyenlő a valósággal, sőt annak egyenesen ellentmond – lényegében ez alkotja a komédiát.”

Jelenet a Miskolci Nemzeti Színház Tartuffe című előadásából (Fotó: Miskolci Nemzeti Színház)

De hogy még jobban elmélyüljünk Moliére elméjében, érdemes felidézni Rusznyák Gábor korábban a Színház Online-nak intézett szavait, hogy a rendező számára mit jelent a Tartuffe: „Nekem ez a történet ott indul, hogy van egy apa, aki körül széthullt az általa ismert világ, és épp nem nagyon érti a jelen időt. A feleségét elvesztette, van két kamasz gyermeke, újranősült ugyan, de a felesége fiatal, így őt sem érti feltétlenül, van egy sejtelmes politikai szál is, ami nyomasztja, ezekből (is) kifolyólag iszonyú erővel kapaszkodna a hitbe, az egyetlen biztosnak vélt dologba az életében. Ez az apa – Orgon – ebben az élet-helyzetben találkozik Tartuffe-fel, akibe belevetítheti a bizonytalanságát és a hitét. Tartuffe az én olvasatomban egy pszichopata, de közben meg az is lehet, hogy egy szent. Ami hangsúlyos bennem, az a becsapottság érzése. Az önbecsapásé épp úgy, mint az egymás előtti alakoskodásé. Ami többnyire önző célok eléréséért történik.” A darab tehát egy olyan jelenséggel operál, ami folyamatosan foglalkoztatja az embereket, mindezt pedig izgalmas és érdekes karakterekkel megtöltve élhetjük át, ami remek lehetőség ad a színészek kibontakozására.

A Miskolci Nemzeti Színház Tartuffe-jének címszerepében a Jászai Mari-díjas Harsányi Attila lubickolhat, míg a további szerepekben többek között a Jászai Mari-díjas Görög Lászlót (Orgon), a Jászai Mari-díjas Máhr Ágit (Orgon anyja, Pernelle asszony), Czakó Juliannát (Orgon új felesége, Elmira), Prohászka Fannit (Orgon lánya, Mariane) és Tegyi Kornélt (Orgon fia, Damis) láthatjuk. A színművészek a korábbi nyilatkozataikban nem rejtették véka alá, hogy nagyon élvezik ezt a fajta Tartuffe-öt: Harsányi Attila például elmondta, hogy szerepelt már hagyományos feldolgozásokban, de ő sokkal jobban szereti az ilyesfajta adaptációt, ami próbál újat mutatni. Görög László pedig elmondta – szintén a Színház Online-nak -, hogy az ő olvasatában miről is szól a darab: „Néha olyan túlzásokba tudunk esni, amik egész tragikus következményekkel járnak, ezzel van körülöttünk tele a világ. Van ebben az előadásban valami elengedése is ennek, némi kacagás ezen az egészen, próbáljuk elérni, hogy ezen nevetni is lehessen. Egyszerűen csak a józan eszünkre, a szeretetünkre, az emberi mivoltunkra kellene hagyatkoznunk. Persze van olyan, hogy a sors úgy hozza, hogy elvakultak vagyunk és nem hiszünk a figyelmeztető szavaknak.”

Harsányi Attila a Tartuffe egyik jelenetében (Fotó: Miskolci Nemzeti Színház)

A Tartuffe üzenete, az azonosulási pontjai, a komikuma mind-mind kortalanok, ahogyan a már 100. évfordulóját ünneplő Városmajori Szabadtéri Színpad is annak érződik, e kettő örökkévalóság találkozása pedig minden kétséget kizáróan pazar szórakozást fog eredményezni július 6-án, szerdán 20:00-tól. Aki nem szeretne kimaradni ebből az egyszeri és megismételhetetlen alkalomból, az a hivatalos honlapon még lecsaphat a jegyekre, hiszen mint tudjuk: „Az élet rövid és jelenleg nagyobb a bizonyítottsága annak, hogy egy egyszeri kaland”.

Kiemelt kép: Jelenet a Tartuffe-ből (Fotó: Városmajori Szabadtéri Színpad)