„Nem tudhatjuk, hogy az életünk során mikor, milyen védőangyalok vigyázzák a lépteinket” – Interjú Somogyi Szilárddal

Július 22. és 31. között rendezik meg idén a Művészetek Völgyét, amelynek nyitóelőadása Peter Quilter kétszemélyes darabja, a Mr. és Mrs. lesz. A történetet Somogyi Szilárd állítja színpadra, a szereplőket pedig Janza Kata és Szabó. P. Szilveszter kelti életre. Ők hárman többször dolgoztak már együtt, az egyik legsikeresebb előadásuk a Jövőre, Veled, Itt!, amely a Budapesti Operettszínházban a mai napig látható. A két darab közötti párhuzamról, valamint a készülő előadásról a rendezővel beszélgettünk. 

Sűrű hét áll mögötted, és az elkövetkezendő napok sem a pihenésről fognak szólni. Mivel telik az időd?

A Szentendrei Skanzen Fesztiválon az Ivancsics Ilona és Színitársai két olyan előadása is látható volt és lesz, amelyet én rendeztem, ráadásul mindkettő ősbemutató. Múlt héten A koppányi aga testamentuma című historikus daljátékot játszottuk, amelyhez Neumark Zoltán szerzett zenét, ma este pedig egy prózai darab, az Urmai Gabriella kisregényéből készül Kilépőkártya premierje lesz látható Brunner Márta és Bozsó Péter főszereplésével. Nagyon szerettem ezt a munkát, a történet a női lélekről szól: az ötvenes nőknek a megpróbáltatásai kerülnek terítékre, valamint minden más, ami csak összejöhet az életében. Ezt követően a Mozart! érkezik a Margitszigeti Szabadtéri Színház színpadára, ami annyiban lesz más, mint a korábbi munkáim, hogy eddig a legtöbbször úgy hozta az élet, hogy a Szegedi Szabadtériről kellett kisebb színpadra bevinnem az előadásokat, most pedig pont fordítva történik. (Az előadást április elején mutatták be a Veszprémi Petőfi Színházban – A szerk.) Be kell vallanom: ez a nehezebb feladat!

A Mr. és Mrs. nyitja a Művészetek Völgyét, amelyet szintén te rendezel. Hogyan jött a felkérés?

Egy szerencsés helyzet hozta így. Egy kedves rendező-színész barátom, Bakos-Kiss Gábor állította volna eredetileg színpadra, de aztán úgy alakult, hogy mégsem tudta vállalni. Egyből rám gondolt és beajánlott az Art-Színtérnek. Nagyon boldog voltam, főleg amikor kiderült a szereposztás: Janza Kata és Szabó P. Szilveszter játszik benne, akiket a Jövőre, Veled, Itt!-ben is láthat a közönség. Ez a musical 2005. december 15. óta fut a Budapesti Operettszínház Raktárszínházában. A Mr. és Mrs. is ugyanúgy kétszereplős, csak éppen prózában mutatja be a férfi-női viszonyrendszert. Mondtam is a színészeknek, hogy ez is egy olyan darab lesz, amelyet életük végéig játszhatnak! (nevet) Nekem is meg kellett találnom a kapcsolatot a darabbal és saját magammal. Egy olyan rendszert kellett felépíteni, amelyben öt nő és öt férfi életébe pillanthatunk be, de minden helyzetben más a köztük lévő viszony: alkalomról alkalomra személyiséget cserélnek, de végig ugyanazok maradnak. Ez fűzi össze a darabot egy valós élettörténetté.

Főleg zenés színházi rendezőként ismer a nagyközönség, de – ahogyan említetted is – akadtak már prózai rendezéseid is. Mennyiben más neked prózai előadást színpadra állítani?

Mostanában több prózai munkám is volt, és azt gondolom, hogy egy rendezőnek ehhez is, ahhoz is kell értenie. Nekem mindig van egy saját zeném, amely a próbafolyamat alatt születik meg és amely bennem attól függetlenül is szól, hogy nincs zenei aláfestés. Ami viszont előny, hogy több időnk volt a karakterek fejlődésének elemzésére, megvizsgálni, hogy ki mit és miért tesz, hiszen nincs zenei mankó, amely megsegítené a történetet. Közösen kellett kialakítanunk azt az axióma rendszert, amiben működik az előadás. Roppant izgalmas folyamat volt, hogy rájöjjünk, milyen ereje tud lenni egy félig kimondott mondatnak és hogy ezek mennyire mást tudnak jelenteni az egyes embereknek.

Szabó P. Szilvesztert több alkalommal is láthatta már a közönség prózai előadásban, de Janza Katát már jóval ritkábban.

Kata nagyon boldog volt, hogy nem kell énekelnie ebben a darabban. A Budapesti Operettszínház életében az első nagyobb prózai jellegű előadás a Jövőre, Veled, Itt! volt. Ennek a musicalnek egyébként létezik prózai változata is, mindkettőt folyamatosan játsszák szerte a világban. A zenés változatban is elhangzik a teljes szöveg, így Katától sem áll messze a prózai színjátszás. Ráadásul remekül helyt is áll: jó tempóérzéke van, poént is úgy tud mondani, hogy az tényleg üt. Szilveszter meg, ahogy mondtad te is, már többször bizonyított.

Hogy haladtok a próbákkal?

A múlt héten lezártuk a próbafolyamat első felét, tulajdonképpen nagyrészt készen van. Most Katát a Chicago musical, Szilvesztert pedig a Lévi Story – A farmerkirály szakította el tőlünk, így már csak a főpróbahéten fogunk próbálni.

Öt különböző jelenetet, szkeccset láthatnak a nézők. Hogyan és milyen élethelyzetben találkozhatunk velük?

Ahogy említettem, a mi alapvetésünk az lett, hogy a szereplők ugyanazok az emberek, csak személyiséget váltanak, de hogy mindez hogyan történik, fedje a bemutatóig homály. Annyit elmondhatok, hogy a munkájukból eredően kell új életet kezdeniük és új személyiséggel felvérteződniük. Az a kérdés, hogy melyek azok a pontok, amikor még a valódi életüket élik, és melyek, amikor már azt a szerepet játsszák, amit dobott nekik a gép.

Mi foglalkoztatott téged a történetben leginkább?

Ezt a változtatást, amit mondtam, pont azért tettük bele, hogy legyen üzenete ennek a darabnak, amely egyébként egy vígjáték. Nem tudhatjuk, hogy az életünk során mikor, milyen védőangyalok vigyázzák a lépteinket. Azzal talán nem árulok el nagy titkot, hogy a mi szereplőink a védelmező oldalon állnak a történetben. Azért, hogy mások boldogan és szabadon tudjanak élni, és ne rettegésben vagy félelemben, ők feláldozzák a saját életüket.

A darab látható lesz később máshol is?

Amennyire tudom, igen, Budapesten több helyszínen is látható lesz, de erről pontosabbat csak én is később tudok mondani.

A nyár meglehetősen sűrű lesz. Vannak már tervek a jövő évadra nézve?

Publikus tervek nincsenek, de rengeteg minden van készülőben A Pesti Broadway Alapítvánnyal – amelynek az elnöke lettem – gőzerőkkel készülünk a Lévi Story – A farmerkirály bemutatójára, és remélhetőleg lesz folytatás is. Az a célkitűzésem – amit szerintem az eddigi pályafutásom alatt is lehetett látni –, hogy szeretném segíteni a fiatal tehetség pályára jutását, valamint új magyar musicalek születését. Minden erőmmel azon vagyok, hogy ehhez meg tudjam teremteni a megfelelő lehetőségeket.

Kiemelt kép: Somogyi Szilárd (Fotó: Budapesti Operettszínház)